Új dallamok a világ minden tájáról

A négy vezénylő karnagy a 2021-ben megjelent Református énekeskönyv új dallamaira építette fel a koncert műsorát, és más-más stílusú és fókuszú blokkot állított össze, amelyek jól kiegészítették egymást. Az énekeskönyv mintegy száztíz új dallamából tizenhat hangzott fel. A zenei program jól példázta az új énekeskönyv három fontos szerkesztési törekvését: őrizzük meg a reformáció énekörökségét, legyünk nyitottak korunk színvonalas énekei iránt, és gyarapítsuk az énekeskönyvet az európai és a világkeresztyénség legfontosabb énekeivel.

Parola Csaba, a Pápai Református Gimnázium karnagyának énekválasztása a hálaadásra, a dicséret hangjaira épült. Ujjongó örömmel csendült fel Heinrich Schütz dallamán a 96. zsoltár, lendületesen szárnyalt a nyolcvanas évek ifjúsági gyűjteményéből ismert, barokk dallamú második ének, és igen hatásos volt – különösen Szabó Balázs orgonakísérete révén – az afroamerikai dallamvilágban gyökerező spirituálé: „Az Úrnak zengjen az ének”. Az első blokk evangélikus területen – igaz, más dallammal – ma is közismert záróéneke („Ébreszd már fel népedet: / Önhittségben tévelyeg”) önvizsgálatra indított: nehéz történelmi időszakban, a múlt század harmincas éveinek német ifjúsági gyűjteményeiben jelent meg először.

Erdélyi Dániel következett, aki Kodály Adventi énekét választotta, kiegészítve azt énekeskönyvünkben található további két strófával, majd francia noel csendült fel: „Csillagfényes éjszakán angyalszózat hangzik”. Világszerte ismert dicséret szólalt meg harmadikként – „Már célba ért sok hívő gyermeked” –, amelynek igen izgalmas dallamát Vaughan-Williams a XX. század elején alkotta meg. A valóban hiányt pótló ének – „Ott zeng az ének, itt még könny pereg, / Míg Krisztus napja győz az éj felett” – a búcsúzás és a gyász helyett a feltámadás és a végső győzelem hitét erősíti bennünk. A szünet előtti utolsó mű ismét Schütz egyik dallamát szólaltatta meg, ezúttal a 119. szövegével, Vizi István fordításában.

A szünet után a Központi Református Kórus másik karnagya, Berkesi Boglárka XX. században született énekeket választva irányította a kórusokat. „Tehozzád jövünk már, Istenünk” – így kezdődött az első könyörgés, amelyet a közismert „Jézus, te égi szép…” norvég eredetű ének követett. A koncert és egyúttal az új énekeskönyv legmodernebb, szokatlan ritmikája ellenére is közkedvelt dallama következett: „Örvendjetek, mert Isten úgy szeret”, amelyre mintegy zenei kontrasztként a VI. századi ír költő, Dallán Forgail sorait alapul vevő, „Hadd látlak téged, ó, szívem Ura” kezdetű himnusz felelt.

A hangverseny zárórészében a Református énekek koncertsorozat kezdetek óta nélkülözhetetlen résztvevője, Arany János lépett a pódiumra, az ő énekválasztása merítette a legtöbbet a magyar reformáció örökségéből. Rácsodálkoztunk egy akkori könyörgés és egy Moldvában gyűjtött magyar népi dallam „ötvözetére” („Kegyelmezz meg nékünk, nagy Úr Isten”), és valószínűleg sokaknak felfedezés volt az evangélikus énekeskönyvből Túrmezei-fordításban átvett („Szólj, boldog hálaének”) Sibelius-dallam megismerése is. A hangverseny még két felfedezést tartogatott számunkra: a Niceai hitvallás tíz versszakra terjedő, énekbe foglalt formáját és az énekeskönyvben a 682. és a 688. szám között található teremtési himnuszok kivonatát, amelyet egy középkori, gregorián eredetű dallam egyszerűsített változatára énekeltünk a kórusokkal együtt.

Köszönet e tartalmas estéért minden résztvevőnek, különösen azoknak, akik kórustagként vállalták a több száz kilométer utazást, majd a késő esti, éjszakába nyúló hazautat – mert ők már tudják, hogy olyan ünnepben lehet ilyenkor részünk, mely minden fáradságot megér. Soli Deo gloria!