Szárnyára bocsátják az örökösföldi gyülekezetet

A szokatlanul tágas, sok parkolóhellyel ellátott udvarba érve Nagy József lelkipásztor és Horváth Csaba, az örökösföldi gyülekezet alapító tagja fogad bennünket. Nagy József hivatalosan egyelőre a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség beiktatott lelkipásztora. – Az egyházközség azzal a szándékkal hívott meg két évvel ezelőtt, hogy az örökösföldi közösségben végezzem a szolgálatokat – avat be a lelkész.

Persze a szolgálat nem két éve kezdődött Örökösföldön: húsz éve létezik itt református közösség. – 2001. november 4-én, vasárnap reggel kilenc órakor, a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában volt az első istentiszteletünk, azóta tartjuk jogfolytonosnak a mi kis közösségünket. Közösségnek nevezzük, mivel a városi egyházközség prédikálóhelye, és nem önálló gyülekezet vagyunk. Zoli bácsi havonta kétszer, illetve az ünnepeken tartott istentiszteletet. 2018 tavaszától van minden vasárnap alkalom – csatlakozik a beszélgetéshez az időközben megérkező Sápi Tamás gondnok.

A Zoli bácsiként, szeretettel emlegetett Szabó Zoltán kilencvenhat éves lelkipásztor ma is Nyíregyházán él, ő is részt vett a szeptember 13-án tartott templomszentelő hálaadó istentiszteleten. Nyugdíjazása után költözött a városba, és vállalta, hogy ellátja az örökösföldi szolgálatot. Ahogyan az idős lelkész állapota romlott, a munkába bekapcsolódtak a városi gyülekezetben szolgáló más lelkipásztorok is, többek között a gondnok felesége, Sápiné Bodnár Erzsébet is. Horváth Csaba azonban még korábbi emlékeket idéz fel.

– Szeretném hangsúlyozni, hogy kezdettől fogva az Úristen kezében voltunk. Ha visszatekintünk az említett időszakokra, akkor összefoglalva azt mondanám, hogy az Úristen mindig egy emberrel kezdi el a munkát. Ezen az egy emberen keresztül kezd terjedni az evangélium. Az az egy ember itt legelőször Kerekes Feri bácsi (Kerekes Ferenc lelkész – a szerk.) volt, aki tíz évig pásztorolta ezt a gyülekezetet. Halála után pedig megint egy ember, a már említett Szabó Zoltán tiszteletes vállalta ezt a feladatot. Megint csak egy ember, Dani Miklós presbiter volt az, aki a városi presbitériummal megértette, hogy misszióként kell tekinteni Örökösföldre. Ehhez a felszólaláshoz kapcsolódott Sápi Tamás megerősítő hozzászólása, és ez az ügy így, emberről emberre terebélyesedett. Amikor Szabó Zoli bácsi elvállalta az igei szolgálatot, az említett általános iskola igazgatója maga – megint csak egy ember – ajánlotta fel, hogy tartsuk az intézmény aulájában az alkalmakat. Most ott tartunk, hogy a múlt vasárnapi istentiszteletre már százhúsz ember jött el – sorolja a tapasztalatokat Horváth Csaba.

Horváth Csaba 1987 óta tartozik-tartozott a városi gyülekezethez – amióta csak Nyíregyházán lakik. Harmincöt évig presbiter, tizenöt évig a Nyírségi Református Egyházmegye gondnoka is volt, jelenleg mindkét közösség tiszteletbeli tagja. Családjával együtt Örökösföldön él. Azt mondja, örül annak, hogy a templom elkészült, mert így a lelki otthonuk egészen közel van a lakásukhoz. Idáig azonban hosszú út vezetett.

– Az egyház számára a világ állandósított missziói terület. Az itteni reformátusság felismerte, hogy van a városnak olyan népes lakótelepe, ahol vannak lelki szükségben lévők, akiknek a pásztorolását el kell végezni. Az elmúlt két évben pont ez történt: a városi gyülekezet a lehetőségeihez mérten ellátta ezt a feladatot. Egyre nyilvánvalóbbá vált azonban, hogy az alapfeladat nem csupán a vasárnapi istentisztelet megtartásából áll. Elkezdődött egy rétegalkalom, a havonkénti imaóra, és egyre világosabbá lett, hogy az itt élő reformátusok, akik már részt vesznek a közösségi alkalmakon, illetve a rajtuk keresztül elérendők olyan sokan vannak, hogy az egyházmiszszió szempontjából nem kerülhetik el a figyelmünket. Az itteniek igénybejelentése, vágyakozása alapján ekkor a városi gyülekezet vállalta, hogy a közösség önálló megalakulásáig segítünk az infrastruktúra előteremtésben – osztja meg a templomépítés elkezdésének hátterét Gaál Sándor esperes.

A Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség lelkipásztora megvallja: gyülekezete részéről ez bizony nagy vállalás volt. – Ha valamiért hálásnak kell lennünk, az nem a torony nagysága vagy a téglák száma, hanem az elköteleződés, a bátorság és a különböző gondolatok kiegyenlítése. Ezek eredményeként a városi gyülekezet presbitériuma szinte mindig teljes egyhangúsággal szavazott, akár a telekvásárlásról, akár a tervezőkeresésről, akár a folyamatot irányító bizottságról, akár a végleges tervrajzok elfogadásáról vagy a saját köreinken belüli gyűjtés meghirdetéséről volt szó. Így 2017 végén, karácsonykor adakozást hirdettünk a gyülekezetben az örökösföldi templomépítésre. Egy hónapon belül huszonötmillió forint felajánlás érkezett. Ez erős lökés volt ahhoz, hogy bátorságot vegyünk a több százmilliós beruházáshoz – idézi fel a kezdeteket Gaál Sándor. Hozzáteszi: hála Istennek, az egyházkerületben is felismerték a gyülekezet megszületési vágyát és a terület fontosságát miszsziói szempontból, ezért az esperesi kar két alkalommal is jelentős összeget különített el a cél megvalósítására.

Gaál Sándor elmondta, a városi és az örökösföldi közösség adakozóitól harminchárommillió forint származik. Azonban bármennyire szép összeg is ez, mindössze az építkezés töredékét fedezte. Hiszen csak a telek majdnem ennek a kétszeresébe került annak idején. Ezt a városi gyülekezet a saját tartalékából vásárolta meg. A sok elszánt, kis lépés híre végül országossá vált: 2017-ben az örökösföldiek templomépítésére az összes magyarországi gyülekezet adakozott, és ezt egyházunk Zsinata kiegészítette a Gustav Adolf Werk (GAW) alapítvány éves adományával. A mintegy hétszázmillió forintos beruházást a kormány egészítette ki négyszázötvenmillió forinttal. A reformáció emlékévének végén, 2017. november 18-án tették le ünnepélyes keretek között az alapkövet, az eseményen az egyházmegye minden gyülekezete képviseltette magát. – Bő egy évvel később indult meg a tényleges építkezés: 2018 decemberében voltak az első földmunkák, és 2019 elejétől indult a munka „látványos” része – mondja Nagy József.

A lelkész szerint a templom tervezésénél a fő szempont a funkcionalitás volt. Sápi Tamás hozzáteszi: azt kérték a tervezőtől, hogy olyan épületet álmodjon meg, amelyről egy nem hívő ember is három másodperc alatt felismeri, hogy szakrális hellyel van dolga. A beszélgetőtársak szerint Kulcsár Attila Ybl-díjas építész remekül teljesítette a kérést. A templomból, gyülekezeti házból és parókiából álló épületegyüttes emellett illeszkedik a környék arculatába is. A kétszázötven főt befogadni képes templom tornya harminc méter magas. A gyülekezeti házban kapott helyet a lelkészi hivatal, a gyülekezeti terem, emellett baba-mama szoba, gyülekezeti konyha, tágas kamra, ifjúsági szobák, raktár- és mellékhelyiségek állnak a hívek rendelkezésére.

Az épület ugyanakkor mit sem ér a közösség nélkül. Nagy József örömmel újságolja, hogy az örökösföldiek lassacskán belakják a hajlékot. – Sok helyen az istentisztelet után van a szeretetvendégség. Ezt mi megfordítottuk: előtte, már kilenc órától várjuk a gyülekezeti tagokat és az érdeklődőket, arra bátorítjuk őket, fogyasszák itt a reggeli kávéjukat, és a kötetlen együttlétből menjünk az istentiszteletre. Már elindult a baba-mama kör, és a gyermekistentiszteletre is szép számmal érkeznek fiatalok.

A húsz évvel ezelőtt harminc-negyven főről induló közösség ma száz-százhúsz tagot számlál, és bíznak a növekedésben. A közösségépítést fáradhatatlan imaháttér támogatja. – 2001- ben az istentiszteletek mellett havi rendszerességű imaóra is elindult. Ez volt a gyülekezet magja. Kitartóan végeztük a szolgálatot. Általában házaknál gyűltünk össze, és ez lehetőséget adott arra, hogy a közösség összekovácsolódjon. A tizenkilenc évnyi kitartásban közrejátszott, hogy egység volt közöttünk – vélekedik Sápi Tamás. A háttérmunka, azaz a gyülekezet mai létét megalapozó imaközösség most is folytatódik, immár az új gyülekezeti teremben gyűlnek össze imádkozni.

A közösségépítésben a városi gyülekezet bevált módszereit is alkalmazzák: a missziói koncepció fontos eleme a gyermekek elérése. Általános iskolát tartanak fenn, ahol minden tanítási hetet kezdő munkanapon áhítat van. Havonta kétszer pedig családos istentisztelet van az iskolás gyerekek és szeretteik külön meghívásával a városi közösségben, a templomban. Közülük ma már többen látogatják az örökösföldi alkalmakat is.

– A küldetésünk azonban ennél nagyobb. Nem csak azokat szeretnénk ugyanis elérni, akik az oktatási rendszer miatt már a közelünkben vannak. Mivel a református iskola mellett számos önkormányzati és alapítványi intézmény is működik a városban, a merítési lehetőségünk jóval nagyobb: nem szabad csak a „saját köreinket” néznünk. Örökösföldön tizennégy-tizenhat ezer ember lakik, akiknek nagy része családos. Szeretnénk megkeresni az utakat, amelyeket Isten elkészít ahhoz, hogy elérjük azokat, akinek egyelőre nincs kötődése hozzánk – mondja Nagy József.

A lelkész szerint ez utóbbiakat nem nehéz észrevenni: gyakran ők maguk keresik meg az egyházat. Sokan szeretnék a gyermekeiket megkereszteltetni, mert régi emlékük vagy nagyszülői indíttatásuk van a keresztség sákramentuma iránt. – Az már a mi feladatunk, hogy elmondjuk nekik, mire gondolt az Úr Jézus a keresztség szereztetésekor, és tegyük ezt úgy, hogy megértsék, és megmaradjon a nyitottságuk – magyarázza Nagy József. Olyan programokat is terveznek, amelyeken keresztül azokat a fiatalokat is elérhetik, akik még messze vannak az egyháztól. Nyitottak a spontán lehetőségekre is – szó szerint.

– Mindig nyitva van a templom kapuja. Többször előfordult, hogy csak néhány autó állt éppen az udvaron, így néhány, a környéken rollerező srác bekéredzkedett. Természetesen beengedtük őket, bemutatkoztunk, megbeszéltük a szabályokat. Az egyik ilyen találkozás után bejött egyikük anyukája megkérdezni, tényleg itt, a templomudvarban volt-e a fia – osztja meg Nagy József. Szerinte a hasonló helyzetekből beszélgetés indulhat. Olyan is történt, hogy egy a környéken sétáló aszszony a templom teraszán ülhetett le a napsütésben olvasni. – Rácsodálkozott, hogy ezt itt szabad. Elmondtuk neki, hogy a templom, a közösségi tér azért épült, hogy használjuk. Ezekben a találkozásokban mi úgy tudunk jelen lenni, mint a gyülekezet, az egyház és – hitünk szerint – az Isten képviselői – mosolyog a lelkipásztor.

Akad, aki már felismerte, hogy az épületegyüttes akár családi összejövetelek kiváló helyszíne is lehet. – Nyár elején a családom meglepetésként megszervezte, hogy feleségemmel a negyvenéves házassági évfordulónkat istentisztelet keretében itt ünnepeljük meg. Összejött a népes családom – hat gyermekem és húsz unokám van, megtöltöttük a templom előterét. Hiszem azt, hogy mások is tarthatnak itt lelki töltettel családi eseményeket – fogalmaz Horváth Csaba.

Gaál Sándor csendesen hallgatja a lelkes beszámolókat. Az elöljáró nem csupán szemlélte az eseményeket – a városi gyülekezet presbitériumával közösen bábáskodtak az örökösföldi közösség formálódásánál, amely még nem ért véget: 2021. január 1-től megalakul az önálló Nyíregyháza-Örökösföldi Református Egyházközség.

– Az útmutatás naponként érkezett Istentől, hiszen ez a folyamat mindennap új megoldandó feladatokat adott. Amikor a Reformátusok Lapja legutóbb itt járt – az alapkőletétel idején –, az akkori gyülekezeti gondnok, Nagy Miklós ragyogó arccal mondta el, hogy a városi gyülekezettel vállaljuk a „szülői szerepet”. Valóban ez történt. A Szentlélek által megtörtént a fogantatás: az emberek vágytak Istenhez, ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen saját gyülekezetük. A kihordási idő tizenkilenc esztendő volt. Most fizikailag megszületett az infrastruktúra, amelyben a már meglévő közösség élhet. Az élettől eltérően viszont itt a születés után gyorsan elérkezik az elbocsátás ideje. Kelet-Magyarországon, ha valakinek megházasodik a gyermeke, azt mondjuk: „szárnyára bocsájtja”. Január 1-én ez történik: a mi közösségünk szárnyára bocsátja ezt a közösséget. Ez fizikai támogatást és lelki hátteret, missziói segítséget is jelent – nem titkolom, hogy ezúttal is hoztam néhány borítékot a tiszteletes úrnak. Ezekben olyan felnőtt fiatalok elérhetőségei szerepelnek, akiknek még nincs kötődése az egyházhoz. Házasságkötés, keresztelés, temetés kapcsán akadtak rá valahogyan a városi gyülekezetre, de Örökösföldön laknak, így őket már a helyi közösség szólíthatja meg. Tehát érdekes ez a szárnyra bocsátás, ahogyan gyakoroljuk: már saját lakcíme van a gyermekünknek, de még utánaküldünk némi nyírségi töltött káposztát, és ha kell, akkor meglátogatjuk, és ő is hazalátogathat – fogalmaz Gaál Sándor. Hozzáteszi, a városi gyülekezet presbitériuma tízmillió forintos adománnyal kívánja útjára engedni az itteni gyülekezetet, ebből ötmillió forint a lelkipásztori állás fenntartására irányul.

Nem az örökösföldi közösség az egyetlen, amelynek születését a városi gyülekezet segítette. Húsz éve a Nyíregyháza-Sóstói Református Egyházközség plántálásánál segédkeztek. Gaál Sándor szerint ez a már meglévő, erősebb közösségek feladata. – Azt gondolom, minden nagyvárosi gyülekezetben ezt kellene tenni: megosztódni az újabb emberek elérésének céltudatosságával. Az, hogy új személyeket érjünk el, újabb házakat – templomokat igényel. Az a gyülekezet, amely csak magát hizlalja – az erényeket, a pénzt, az embereket, a statisztikai adatokat csak magának gyűjti –, kivonul az Isten áldása alól. Nem veszi észre, mert jól érzi magát, de az áldás azt jelenti, hogy osztjuk magunkat, ahogyan Isten is megosztotta magát. Az úrvacsorában jelképesen mindig átéljük azt, hogy Isten osztozott az ő hatalmán, dicsőségén, és nem veszítette el azt, hanem dicsősége növekedett. Az egyház természete is ilyen. A megosztott erőt, erényt, érdemet az Úr mindig megduplázza. Úgy is mondják ezen a vidéken, hogy Isten senkinek nem marad adósa. Tehát ha tettünk valamit az Úrért, ő mindig nagyobb marokkal ad. De amikor ezt átvesszük, többfelé kell osztani. Ehhez bátorság kell. Vagy talán csak hit.