Saulból Pál

A két fogvatartott felkészítése fél éven át tartott. Elhatározásukban döntő alkalom volt a börtöncursillo, amelyen részt vettek – mondta még az esemény előtt Tóth Viktória börtönlelkész. Ő maga tizenegy hónapja szolgál az intézetben, most először keresztelt és konfirmált börtönben. A ritka, ám nem példa nélküli esemény alkalmából új énekesfüzeteket adományozott az intézménynek Pásztor Dániel püspök. A fogvatartottakból álló gyülekezet tagjai közül néhányan saját megfogalmazású imáikat mondták el és zengő éneklésükkel tették még ünnepibbé az istentiszteletet. Több rab a civil segítők mellett a zenei szolgálatban is részt vett.

Igehirdetése előtt Pál apostol filippibeliekhez írt levelének harmadik részéből a 12., 13. és 14. verset olvasta fel Tóth Viktória börtönlelkész: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Prédikációjában a lelkipásztor kiemelte: Pálnak még Saulként, zsidó tanítóként célja volt, hogy a keresztyén embereket börtönbe vagy akár halálra juttassa. Ezzel a szándékkal indult el a damaszkuszi úton, amikor az Úr Jézus Krisztus megszólította őt és minden megváltozott. Egy pillanat alatt Saulból Pál lett, a keresztyéneket üldözőből pedig keresztyénné vált, ami csakis az Úristen kegyelme által lehetséges. Pál apostol ezt követően nem rangsorol, egyet tesz, ami a legfontosabb, hogy fut a biztos cél felé. Ez a páli fordulat, amikor rálépünk az Isten által kijelölt útra. – Ahogy a mindennapjainkra gondolunk, a sok teendő miatt egyik helyről a másik felé futkározunk, egyik feladat után a másikba fogunk. A börtönben egy cél van: kijutni. Ezért mindent megteszünk. Jól viselkedünk, eljárunk az alkalmakra, beleilleszkedünk a börtön rendszerébe, mert célunk, hogy minél hamarabb a szeretteinkkel legyünk. De Pál apostol azt mondja, hogy a cél sokkal távlatibb: bejutni Isten országába. Mi már ebben a világban megtehetjük ezt. Minden alkalommal, amikor felcsendül az ének hangja, amikor meghalljuk Isten Igéjét, amikor imádságra hajtjuk a fejünket. Mindegy, hogy a kápolnában vagy a zárkában, magányunkban vagy a közösségben tesszük-e, beléphetünk az Isten országába – fejtette ki a börtönlelkész.

Tóth Viktória szerint Pál apostol arra is hív bennünket: felejtsük el, ami mögöttünk van. Bár egy börtönben nehéz nem visszatekinteni arra, hogy kint milyen volt és milyen tettek miatt zártak be. Azonban az apostol szavai arra intenek bennünket, hogy nem hátrafelé kell néznünk, hanem előre. A cél az, hogy megfussuk a földi pályánkat szeretettel és kitartással. A lelkipásztor háláját fejezte ki a nyílt és tiszta szívvel hozzá forduló fogvatartottakért, hogy hirdetheti Isten Igéjét, amely mindannyiunk megmenekedésének kulcsa. Arra kérte az Urat, hogy ez motiváljon: hátrahagyni régi életünket és elindulni az Úristennel ezen az úton.

A prédikációt a két fogvatartott keresztelésének és konfirmálásának ünnepi szertartása követte, amely által teljes jogot szereztek arra, hogy az egyetemes református közösség tagjai legyenek. Már keresztyénként bizonyságot tettek a gyülekezet előtt. Köszönetüket fejezték ki a felkészítésért a lelkésznőnek és társaiknak, akik az imaalkalmakra vezették őket. Hálát adtak az Úrnak, hogy meghallotta imáikat, hogy átadhatják neki fájdalmaikat, hogy segíti őket nehézségeikben. – Ő ismeri az embert. Ő szeret engem, megerősít és vezet. Ezért Isten útját választottam – fogalmazott egyikük. A két fogvatartott ezután átvette a keresztelési és a konfirmációs emléklapot. Majd egyik társuk imádkozott értük a gyülekezet előtt. Örömét fejezte ki, hogy eljött a nap, amikor két barátját az Úr befogadta a gyülekezetébe, olyan útra léptek, amelyet kitűzött eléjük. Arra kérte az Istent, hogy őrizze meg őket a mindennapokban, majd a szabadulásuk után is.

Pásztor Dániel püspök Isten munkáját ahhoz hasonlította, amikor Ausztráliában bozóttüzek zárták körül az állatokat, amelyeket már csak egy módon lehetett kiszabadítani, légi úton. A mentőcsapatok helikopterről kosarakat és ketreceket eresztettek le, amelyek segítségével a magasba emelték őket. Hozzátette: a mi életünk megmentése és megtartása is így történik. Isten, aki a magasságban és a szentségben lakozik, látja elveszett voltunkat, hogy rohanunk a saját vesztünkbe, de az Úr nem akarja ezt, ezért lenyúl a magasból és felemel bennünket. Megmenekülésünknek ez az egyetlen módja. A püspök megáldotta a résztvevőket, köztük a két új hívőt. Úgy fogalmazott: ha az Isten kezét szorosan fogják, csodák történhetnek, amelyeket a legapróbb dolgokban is meglelhetnek. Pásztor Dániel az Úr áldását kérte az állomány tagjaira és a fogvatartottakra, egyben azt, hogy erősítse meg őket mindennap, és adjon szabadulást a börtönből és a bűn rabságából is.

Az istentisztelet végén Horgonyi László büntetés-végrehajtási alezredes, a sátoraljaújhelyi börtön biztonsági és fogvatartási ügyekért felelős osztályvezetője mondott köszönetet Pásztor Dániel püspöknek, Tóth Viktória lelkésznek, a munkatársainak és a fogvatartottaknak, hogy részt vettek a közös ünneplésben. Az elítéltek szabadulásáig kitartást kívánva reményét fejezte ki, hogy a hasonló egyházi alkalmak segítik őket ebben. A két megkeresztelt és konfirmált fogvatartottat Emri László, az intézmény katolikus lelkipásztora is köszöntötte, majd megajándékozta őket egy-egy könyvvel. Pásztor Dániel püspöknek egy kézzel faragott és festett református és egyházkerületi címert adtak át, amelyeket a fogvatartottak háromszáz munkaórán át készítettek számára.