December tizedikén a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség ÉDEN zenekara második alkalommal látogatott el a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe, hogy karácsony örömüzenetét vigye el a fogvatartottaknak.
A tavalyi adventi időszak hagyományteremtő alkalmát követve a Nagytemplom gyülekezete idén is karácsonyi műsorral és áhítattal ajándékozta meg a debreceni büntetés-végrehajtási intézet fogvatartottjait és dolgozóit. Az alkalmon Vad Zsigmond esperes úr szolgált igével, és a gyülekezet ÉDEN zenekara hozta el karácsony evangéliumát és hangulatát zenéjével. A műsorban a zenekar saját dalai, dalfeldolgozásai mellett elhangoztak népszerű és kevésbé ismert karácsonyi énekek is.
Az eseményen körülbelül százhúsz fogvatartott jelent meg, akik közül volt, aki már ismerősként köszöntötte a vendégeket.
Az alkalom kiemelte a résztvevőket abból a légkörből, amely a kívülről érkezőt az első pillanatban hatása alá vonja. A bentlakókat nehéz úgy nézni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a rájuk is ránehezedő, bélyegét rájuk nyomó atmoszférát. Azonban Mészáros Barna lelkész elmondása szerint, aki tizenegy éve végzi a börtönlelkészi szolgálatot, azok a fogvatartottak, akik az intézetben tartott istentiszteletek lelkes résztvevői, egészen más emberekké válnak. Habár a fogvatartottak többsége csupán kíváncsisággal kevert elutasítással tart távolságot a börtön lelki életétől, mégis észreveszik azt, mitől mások, akik részt vesznek az alkalmakon, vagy akár az intézet énekkarában is. Ezek a férfiak most, ezen a szombati napon, a műsor részeként kiálltak társaik és a vendégek elé, hogy elénekeljék a szívüknek oly kedves dalait.
Pár szót váltva velük kiderült, megerősítve a lelkész szavait, hogy akkor érzik magukat igazán embernek, amikor pár órára valóban kiléphetnek a börtönből – habár csak lélekben, de valódi szabadságban. Szerintük az ima, amit magukért és szeretteikért együtt mondanak el, többet ér, mint bármilyen dicséret a börtön vezetésétől. Ez érthető is, mivel karácsony táján többet gondolnak szeretteik jólétére, az elengedhetetlen pozitív gondolkodás jegyében. Ez a nyíltság egymás és a börtön lelkészének irányába erősen idegen az intézet lelkületétől, de a gyülekezet tagjai így fordulnak egymás feléé. Gyakran órákon keresztül beszélgetnek olyan ügyeikről, amelyeket a körülöttük lévők gyengeségként, támadási felületként látnának. Ez a bizalom jellemezte a karácsonyi közös alkalmat és az ismerkedést a hozzájuk közeledő vendégekkel.
Az igei és a zenei szolgálatok mellett a Nagytemplom tárgyi ajándékokkal is meglepte a büntetés-végrehajtási intézetet, mind a fogvatartottjait, mind annak parancsnokát is, aki elmondta, hogy milyen mélyen megérintette az alkalom egész élménye. Esperes úr szavai azonos érvényességgel szóltak mindenkihez, aki hallotta őket: az adventben meg kell látszania rajtunk a Krisztusra váró lelkületnek, annak, hogy közmondásos hevülettel várjuk az Ő eljövetelét, olyan hevülettel, ami ránk van írva, amitől valóban láthatóvá válik keresztyén mivoltunk. Ez a keresztyén lét független attól, hogy a börtön falainak melyik oldalán állunk.
Az ÉDEN zenekar tagjai szerint a már jól ismert, sokat énekelt dalok most új értelmet nyertek annak felismerésével együtt, hogy aki odakinn jár, az lehet leláncoltabb rabja a bűnnek, mint akivel idebenn találkoznak, és aki idebenn lesz Krisztusé, az szabadságában egyenrangú azzal, akit a koncert végeztével kiengednek a vaskapun. Mészáros Barna börtönlelkész üzenete is ezt a kérést hordozza a szabadlábon élő keresztyének felé: gyülekezeteink forduljanak nyitott szívvel és kapuval a börtönből szabadult testvéreinkhez, mert előfordulhat, hogy régi ismerősökkel találkoznak, de még valószínűbb, hogy új ismerősök, testvérek megismerésére és befogadására nyílhat alkalmuk. A Nagytemplom reformátusai ennek lelkületében töltöttek el egy hosszú délutánt a börtönben, maradandó élményt és áldott karácsonyt megélve a vendéglátóikkal.
Szabadi István, Kép: Mészáros Barna