Pipázol, vagy Forrest Gump mellé ülsz?

Idén hogyan készülnek a Művészetek Völgyére?

A református templomban Zellei Boglárka Latorlépés című kiállítását lehet megnézni. A kántortanító háza pedig életveszélyes állapotban van, tehát a Református udvarban nem lehetünk. Udvar híján, Taliándörögd utcáin, terein leszünk, tematikus padokat állítunk fel. Lesz Szerelmesek padja, Hajlék nélküliek padja, Forrest Gump-pad, A kis herceg és a róka padja, Szólj be a papnak-pad és Irodalmi kalandozások padja. Ezeket arra szeretnénk használni, amire amúgy is igénybe veszik az emberek: ülni, beszélgetni, randizni, társalogni, aludni. A padokon egyébként lehet ülni, és üzenetet hordoznak akkor is, amikor mi nem vagyunk ott.

Milyen módon és mit üzennek ezek a padok?

Legfőképp azt üzenik, hogy Isten mellett mindig van hely. És persze azt, hogy klasszikus értelemben most nekünk nincsen helyünk, hiszen a Református udvart nem használhatjuk. A színes padok kis dobogón lesznek, mellettük világító kandeláberrel. Apró szigetek a Művészetek Völgyében. Például az irodalmi padon, amelyet Pipás padnak hívunk, József Attila Istenem című verséből van idézet: „Ha nevetnél, én is örülnék, / vacsora után melléd ülnék, / pipámat egy kicsit elkérnéd / s én hosszan, mindent elbeszélnék.” Az idézet is arra utal: itt leülhetünk, és elmondhatunk mindent, ami bennünket nyom, szorít, vagy épp ami örömet ad. A padon lesz játék is, további verssorokat írtunk rá, amelyeket egy zsinórral össze kell kötni.

A református udvar légköréhez mindig hozzátartozott a kávé. Így, hogy nincs udvar, kávé sem lesz?

A kávé jó közvetítő, remek kapocs a Művészetek Völgyében is, a hétköznapokban is. Korlátozottak a lehetőségeink, úgyhogy, bár nem lesz hangsúlyos a kávézás, mint korábban, de az egyik padnál lesz ilyen lehetőség. Mi a kávéházunkkal is többet akartunk mindig adni, mint egy feketét. A klasszikus kávéházak hangulatát: ahol lehet beszélgetni, ahol a kávé mellé kapsz egy verset, hiszen mindkettőnek esztétikai és örömszerző szerepe is van. A Művészetek Völgyében lévő református programokat egyébként a Dunántúli- és a Dunamelléki Egyházkerület támogatja.

Ez évben ünnepelik húszéves jelenlétüket a Művészetek Völgyében. Ha visszagondol a kezdetekre, olyan lett a Református udvar, amilyennek álmodták?

Az első években Öcsön voltunk, később Taliándörögdön, mindkét helyen meghitt, nyugodt volt az udvarunk, átjött az áldás és békesség légköre. A Művészetek Völgyének szervezői is elismerik a munkánkat, mindig nyitottak voltak a jelenlétünkre. 2004 óta dolgozom a budapesti teológián spirituálisként, azóta a hallgatók is bekapcsolódtak a munkába, amelyet én kulturális missziónak hívok. A teológián készített programokat, installációkat mindig elhoztuk ide is, ilyen volt a MiAtyánk Imakert, a Sakk SétaTér és a 66-os úton, a Biblia interaktív bemutatását megcélzó installáció, és az Isten a szekéren novellaválogatás. Ezek mind jól működtek ebben a világi környezetben is. Volt, hogy jött egy család, leterítettek egy pokrócot, és két-három órát is velünk töltöttek, majd továbbmentek. Voltak, akik kifejezetten a református vonatkozást keresték, mások a kávét. Szívesen említem Füle Tamás, a Parókia.hu szerkesztőségvezetőjének fotóit, ötleteit, installációit, amelyek sok látogatót vonzottak az udvarunkba.