Otthon vagyunk-e Isten világában?

„Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Móz 2,8)

Isten teremtette az otthonunkat. Beleültetett minket is, mégis, mintha nem találnánk helyünket a világban. Tamási Áron erdélyi író három évig élt az Amerikai Egyesült Államokban alkalmi munkásként, ott is csak a szülőföldjéről, Székelyföldről álmodott. Legismertebb műve, az Ábel regénytrilógia végén fölteszi mindannyiunk kérdését: „mi célra vagyunk a világon?” Szállóigévé vált a „keserves és az örökké hontalan ember könnyes kacagásával” adott válasz: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” (Ábel Amerikában, 1934).

Hol vagyunk otthon a világban? Úgy látszik, túlságosan „belaktuk” már a teret, és kiszorítjuk belőle a Gazda kertjét. Milyen az az élettér, ahol hétköznapjaink telnek? A város közepén egy bérlakásban, panelban, ember alkotta mesterséges környezetben, ahol alig látni valamit Isten világából? A balkon, ha van, lehet ugyan virágos növénnyel tele, kutya, macska idomítva a konyha sarkában – hiába. Kevés. Előbb-utóbb elfog a honvágy Isten alkotása, a fák, a bokrok zöldje után. A végtelen mező, az erdő sűrűjében daloló madarak, a hullámzó víz csillapítja csak hontalan lelkünk sóvárgását. Radnóti Miklós idézi elszakíthatatlan kapcsolatunkat a természettel: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent… Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el. / Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, […]” De mi már nem tudjuk. Keveset tudatosítunk a csodából, amely körülvesz minket. Itthon vagyunk? Ha távolra szakadtunk Istentől, bolyongva keressük otthonunkat.

Azt, hogy otthon érezzük-e magunkat Isten világában, meghatározza az a létélmény, hogy milyen viszonyban vagyunk saját testünkkel-lelkünkkel. Egészséges, teljes életet élünk-e, felismerjük-e, mi a dolgunk, hivatásunk és felelősségünk, amiért érdemes áldozni és lemondani is. Ha van kit szeretni, jó kapcsolatokat ápolni, önmagunk legjavát megmutatni, megbékélünk Isten világával és teremtményeivel. Isten akarata, hogy gyönyörködjünk benne, szeressük és tiszteljük őt, aki az életet adta, és őrizzük otthonunkat a szétszóró erőkkel szemben.

„Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14), mégis élvezhetjük és használhatjuk okosan Isten kertjének ajándékait. Osztozzunk javaiban és segítsünk egymásnak otthonra lelni!

Teremtő Istenünk, köszönjük, hogy kijelölted helyünket a világban. Bocsásd meg, hogy gyakran sokalljuk a munkát, és keveselljük a gyümölcseit! Jézus Krisztus, köszönjük, hogy megbocsátod tévedéseinket, hogy önzőn, csak magunknak akartunk kedvezni, és kényelmünkért elárultuk hivatásunkat. Téged követve új látást, otthonélményt kapunk benned és általad, akinek nem volt fejét hová lehajtani. Köszönjük az örökkévaló otthont, amit készítesz nekünk. Éltető Lélek, lehelj belénk élő reménységet! Ámen!