„Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.” (Zsolt 105,41)
A Szentírás kifejezésmódja szerint jellemzően három dolog áradhat az ember felé. A vizek, Isten haragja s végül Isten Lelke, ami mindenekelőtt az isteni erőben, kegyelemben és szeretetben nyilvánul meg. Az áradó, mindent elárasztó vízzel kapcsolatos őstörténetet nem csak a Biblia ismeri (1Mózes 7), több nép ősi emlékezete is őrzi a drámai eseményt, amikor az áradó víz pusztított. A Mindenható büntetéseként fakadnak föl a mélység forrásai és nyílnak meg az ég csatornái. Napjainkban az ember által felborított ökológiai egyensúly jeleként tapasztaljuk az áradások, árvizek sűrű előfordulását vagy éppen a súlyos aszályos, száraz időszakok jelenlétét. De az áradó víz az élet képe is lehet, ahogy erről a 105. zsoltár tanúskodik: a fogságból szabaduló, szomjazó népnek Isten éltető vizet adott a pusztában. Erre az életet adó, frissítő vízre minden teremtménynek szüksége van a földön. A víz kincs, ma már egyre több helyen a legértékesebb kincsként beszélnek róla. Ha a száraz helyekre időben érkezik, életet ment, és hozzájárul ahhoz, hogy a növényvilág idejében meghozza gyümölcsét. Ugyanígy gyümölcstermő emberi életünkhöz is szükségünk van egy éltető kiáradásra, mégpedig az isteni törvény és igazság kiáradására, ahogy Ámósz írja prófétai üzenetében.
Ámósz egyébként akár az a kortárs próféta is lehetne, aki a XXI. századi globális faluban, az emberiség nagy családját egyetemesen szemlélve szólal fel Isten nevében. A próféta ma is ítéletet mondana, és egyúttal felszólítana a változásra és változtatásra. Hasonlóan Mózes életében az egyiptomi fogság idejéhez vagy éppen Ámósz korában Izráel történetéhez ma is elmondhatjuk, hogy a gazdasági fellendülés és jólét, a technikai vívmányok és fejlesztések mellett bizony tömegesen mutatkoznak szociális, társadalmi és környezeti problémák, igazságtalanságok. Fájdalmas aránytalanságok jellemzik korunkat, szomjazik a föld. Hogy néhány példát említsünk: napjainkban a leggazdagabb egy százalék rendelkezik a világ vagyonának felével; a széndioxid-kibocsátás ötven százalékáért az emberiség tíz százaléka felelős; a Földön élő nyolcmilliárd ember mintegy harminc százaléka nem jut biztonságos ivóvízhez.
Hogyan sáfárkodhatunk jobban és igazságosabban ajándékba kapott lehetőségeinkkel? Mit kell megtennünk azért, hogy a világon ne a törvénytelenség áradjon és az igazságtalanság terjedjen? Milyen gyakorlati döntéseket kell meghoznunk azért, hogy a teremtő és megváltó Isten eredendő terve szerint az egész teremtett és megváltott világgal bölcsen és jól éljünk, azt műveljük és őrizzük? Ez a felülről kapott törvény és igazság célja.
Ámósz az az isteni küldött, akit az Úr a mezőkről hívott el. A próféta eredeti foglalkozása szerint pásztor volt, fügetermesztő, és feltehetően saját földdel is rendelkezett. A Biblia korának embere még különösen közel élt a teremtett valósághoz, a természethez, a füves legelőkhöz, a csendes vizekhez. Ismerte, tudta, mit jelent az áradó víz, amely életet ad. De ismerte az Isten Lelkének, erejének kiáradását is, amely isteni hírvivővé tette őt. Olyan emberré, aki megláthatta, hogy Isten szándéka szerint mit kell tennie. Ezt az áradó és megvilágosító erőt tapasztalhatjuk meg Jézusban. Ha szívünkbe árad az Isten szeretete a Szentlélek által (Róm 5,5), akkor még képesek lehetünk megmenteni és átformálni, őrizni és művelni a ránk bízott világot.
IMÁDKOZZUNK!
Szentlélek Isten! Áradj ki ránk, hogy isteni erőd által elindulhassunk a teremtett világ megőrzésének és megújításának útján! Áraszd ki kegyelmed és szereteted, hogy anyagi lehetőségeinkkel, természeti erőforrásainkkal igazságosabban, méltányosabban bánjunk! Urunk, Istenünk, nyisd meg a sziklákat, hozz változásokat, hogy áradjon törvényed mint a víz, és igazságod mint a bővizű patak! Ámen.
JÓ GYAKORLATOK
Minden cseppjét becsüld meg! A csöpögő csappal naponta több liter víz is elfolyhat feleslegesen, de a perlátor még a jó csapon is javít! Egy ódon vécétartály vízpazarló, de ma már találsz szabályozható tartályokat, és közösségi térben remek megoldás a vízmentes piszoár is, ami egyáltalán nem használ vizet. A fürdéssel is sok víz elfolyik – pláne egy többtagú családban – a zuhanyzás sokkal takarékosabb. A mosogatással sem érdemes „sietni”: nagyon sok vizet és energiát fogyaszt a folyóvizes mosogatás. Zárd el a csapot, amikor nem használod: mosogatás, fogmosás és zuhanyozás közben is!
Gondold át előre, hogy mennyit használsz! A vízforralók gyorsan adnak lobogó vizet – de mindet felhasználod?
Állj ellen a legújabb trendnek! Használati tárgyaink gyártásához rengeteg víz kell, és a szállítás vizet (és levegőt is) szennyez!
Ezt teheted:
• Javíttasd, cseréltesd a rossz csapodat, szerelj fel perlátort!
• Cseréld le a régi vécétartályt! Ha lehet, használj vízmentes piszoárt!
• Zuhanyozz fürdés helyett, de röviden!
• Ne mosogass folyóvízben! Használj dugót!
• Csak annyi vizet forralj, amennyi épp kell!
• Végy használtat, ha lehet! Ha új kell, hozzád minél közelebb készüljön!
„Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” (Ám 5,24)
A teremtés heti füzetben idén a víz körforgásához kapcsolódó Igék szolgálnak a meditációsorozat alapjául. A rövid tematikus tanulmányok bemutatják, miként van jelen mindennapjainkban az élet nélkülözhetetlen feltételeként a víz, milyen törekvésekkel találkozunk a nagy nemzetközi szervezetek munkájában a vizek védelmével kapcsolatban, illetve mi a jelentősége a vizes élőhelyek megőrzésének az élet jelene és jövője szempontjából. A kiadvány arra buzdítja olvasóit, hogy gondolkodjanak el a víz és a teremtett létezők közti igazságosság összefüggéseinek sokrétűségén, imádsággal, cselekvéssel és bölcs figyelemmel legyenek résztvevői az ámószi igazságpatak áradásának.
A teremtés hetének minden napján a füzet aznapra vonatkozó írását tesszük közzé.
Negyedik nap: mos
Testileg és lelkileg is be tudunk mocskolódni, és a testi koszt vízzel lemoshatjuk. Ennek a tisztaságnak széles a spektruma. Lelkileg viszont mintha kicsit másként lenne a dolog. A keresztség vize nem többé-kevésbé, hanem teljesen és véglegesen tisztít meg bennünket attól a rossztól, amitől más módon egyáltalán nem tudnánk megszabadulni.