„Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz." (Józs 1,7–8)
Józsué élete legnehezebb döntése, feladata előtt áll: át kell vennie a nép vezetését Mózes halála után. Ez azért komolyabb feladatnak tűnik, mint ami előtt most mi állunk: el kell kezdenünk egy új évet.
Feltehetőleg mindeddig ez nem jelentett kihívást nekünk. Csak ki kellett nyitnunk a szemünket, végigcsinálni a reggeli rutint, és már el is kezdődött az új esztendő. Idén – valószínűleg – még egyikünknek sem kellett életre szóló döntést meghoznia.
Csak éppen ez a kis szó zavar: még. Még nem. De lehet, hogy holnap ilyenkor már igen. Vagy egy hónap múlva. Valójában mindegy. Előbb-utóbb eljönnek azok a pillanatok, amelyeket a legfontosabb, legkiemelkedőbb vagy éppen a legnehezebb jelzővel fogunk illetni. Csak azt nem tudjuk, mikor érkeznek. 2020-ban? 2021-ben? 2030-ban? Ez okozhat némi bizonytalanságot a jövőről alkotott elképzelésben.
Egy ókori gondolkodó így fogalmazott: „Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik." Így tehát biztosak lehetünk: semmi olyan nem fog történni velünk, ami emberrel ne történhetne meg. Ezen belül azonban úgy gondolom, igenis van ráhatásunk arra, hogy mi essék meg velünk.
Józsué élete legnehezebb helyzete előtt áll. Vajon meglepetésként érte mindez? Nem is számított rá? Semmi előjele nem volt annak, hogy eljön ez a nap? Tegnap még a nép egyszerű fia, ma már a vezetője? Mindnyájan tudjuk, hogy ez nem így megy. Úgy sejtem, Józsué tett azért, hogy így történjenek az események.
Arra gondolok, hogy a különleges feladatok, a kihívások, a megpróbálások nem véletlenül találják meg az embert. Azok azért bukkannak rád, mert te olyan és az vagy, amilyen és aki vagy! Mert eddigi életedet úgy élted, hogy az Isten többre, különlegesebbre lát alkalmasnak, és ehhez próbákon keresztül vezet az út. A próba mindig arról ismerhető fel, hogy döntést kell hozni: el kell fogadni valamit, bele kell állni valamibe, vagy épp nemet kell mondani valamire.
Józsué szorgalmas, Istenre figyelő ember, aki mer hitből élni. Ezért nem érheti teljesen váratlanul az elhívás. Óriási a feladat, Józsué érzi kicsinységét, ezért Isten emlékezteti őt: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz."
Mit üzen ezzel Isten a talán kissé megszeppent Józsuénak? Azt, hogy ne aggódj, gyermekem, pontosan ugyanazt kell tenned ezután is, amit eddig! Azt mondja, „ne hagyd abba", nem pedig azt, hogy kezdd el olvasni, vagy vedd végre komolyan az Igét. Nem! Tedd azt Józsué, amit eddig is, és meglátod: ami elég volt arra, hogy alkalmassá tegyen téged a feladatra, az elég lesz arra is, hogy végigcsináld!
Kedves Olvasó! Neked van olyan szokásod, amely komolyabb, minőségesebb, szebb életre tesz alkalmassá? Nem biztos, hogy könnyebbre, de igazabbra, teljesebbre biztosan. Isten nem éli helyettünk az életünket. Tudatosuljon bennünk: amit vetünk, azt aratjuk! Ezért a 2020-as esztendő sem hozhat mást, csak az elmúlt években elvetett magok szárba szökkenését vagy már aratását. Az áldott, békés új esztendő éppen ezért nem sablonos kívánság: igenis sokat tehetünk érte. Ezután igaz: a többi Urunk kegyelme.
Hajdú Szabolcs Koppány, illusztráció: Dimény András
A szerző vértesaljai esperes. Az írás megjelent a Reformátusok Lapjában.