A KözösPont fesztiválmisszió célja a „vetés”, azaz jelen lenni, beszélgetni és megmutatni a keresztyénség sokszor vallásosság mögött rejtőző közvetlen arcát a fesztiválozóknak: Isten felé terelni, akit csak lehet. Kíváncsiak voltunk arra, hogy két év kihagyott fesztiválszezon után és a közelünkben dúló háború idején mennyivel nyitottabbak a fiatalok az élet nagy kérdéseire és a keresztyén válaszokra a kifejezetten szórakozásra szánt napokban, ezért elutaztunk az EFOTT-ra. Riport.
Kihalt volt az EFOTT, amikor péntek dél körül megérkeztem a Velencei-tó partjára. Álmosan lézengő vagy ebédelő fiatalok látványa fogadott, de sokan még ekkor másztak ki a sátrukból, hogy egy kávéval életet leheljenek magukba. A színpadok még üresen álltak, technikusok rendezkedtek körülöttük, de a hangszórókból már szólt a zene a háttérben. Igazi nyüzsgést talán a fesztivál bevásárlóközpontja körül lehetett tapasztalni, ahol a közösségi konyha mellett egy szerencsekerék vonzotta leginkább a fesztivál lakóit.
Akik a délutáni szieszta helyett programokra vágytak, azok is megtalálták a számításaikat. A civil szervezetek, a politikai pártok ifjúsági szervezetei, illetve a számtalan intézmény, amely a fesztiválon népszerűsítette magát egy tömbben, a civil faluban kapott helyet. Erre bóklásztam én is, amikor a KözösPont önkénteseit kerestem. Nem volt nehéz rájuk találni, az egyenpóló elárulta őket. Emellett a standjukon függő felirat is jól látható volt: Közös Pont katolikus, református, evangélikus egyházak sátra. A három felekezet még a kilencvenes évek végén döntötte el, hogy a fesztiválokon is jelen lesz, de nem a megszokott módon. Keresztyén fiatalok csapata képviseli őket, akikkel az érdeklődők beszélgethetnek hitről, keresztyénségről vagy bármilyen kérdésről, ami foglalkoztatja őket.
Amikor megérkeztem, éppen turnusváltás zajlott, így az önkéntesek elvonultak megbeszélni a délelőtt történéseit, és imádkoztak. Nemsokára érkezett az új „staféta” (önkéntescsapat), akik egy közös imával kezdték meg a szolgálatot. Eközben megnéztem, miként rendezkedtek be. A bódéjukat egészen otthonossá varázsolták, pokrócokkal, babzsákokkal és szőnyegekkel terítették le a mellette lévő területet, előtte pedig sörpadokat helyeztek el egy napernyővel. Mint később megtudtam tőlük, eredetileg egy sátrat szerettek volna, ahol több ember is elfér, de ezt kapták, így ebből hozták ki a legtöbbet.
„Ezek vagyunk mi” – fogadja az érdeklődőket a kifüggesztett bemutatkozó, amelyen minden önkéntesről olvasható pár sor. Egyikük például orvos, aki az ismert mondásra utalva ("Minden nap egy alma, az orvost távol tartja") megjegyezte, reméli, a résztvevők nem ettek aznap túl sok almát és szívesen térnek be a sátrukba.
A standon minden játéknak, elfoglaltságnak az volt a célja, hogy az embereket behívja és beszélgetésre invitálja. Papírlapok hevertek mindenütt. A „rajzolj egy csokiért” örök klasszikusnak bizonyul: a fesztiválozók szívesen ülnek be pár perc kreatív munka erejéig egy kis édességért – tudtam meg. Emellett személyiségteszteket is kitölthetnek, amelyek gyakran beszélgetésindítóként is működnek. Amennyiben egy beszélgetés során valakit megérint Isten, és közelebb szeretne kerülni hozzá, annak lehetősége van a napi áhítaton is részt venni.
Miután szolgálatba álltak a délutánosok, leültem hosszabban is beszélgetni velük. Elmondták, hogy az első pár napban a bódé kibővítése és a kipakolás foglalta le őket, hogy az érdeklődőknek egyáltalán szemet szúrjon a standjuk, és le tudjanak ülni. Ennek ellenére nem panaszkodtak, a fesztivál egyébként is a hétvégén ért a tetőpontjára, a legtöbb fiatal is akkor érkezett. A nyáron még az Ördögkatlan és a Strand fesztiválokon lesznek kint, persze nem teljesen ugyanez a csapat. Az EFOTT előnyének azt látják, hogy főleg magyarok vesznek részt rajta, akik nagyobb eséllyel érdeklődnek az egyházak standja iránt. A Sziget, a VOLT vagy a Sound már nemzetközileg is mérvadó rendezvények, így a közönség is másabb – magyarázzák. A Közös Pont minden eseményre legalább két teljes csapattal érkezik, akik délután váltják egymást, élükön egy rutinos vezetővel, aki összehangolja az önkéntesek munkáját. Nagyjából estefelé ér véget a szolgálat, utána ők is bulizhatnak, hiszen a KP – így emlegetik magukat – egy közösség számukra, nem csak szolgálat.
Kíváncsi voltam, hogy milyenek az idei tapasztalataik, szívesen beszélgetnek-e velük az emberek, hiszen két éve tartották meg utoljára a fesztiválokat, a vírus, a háború, a válság előszele sokakat megérintett, az emberek sokkal inkább figyelnek a hírekre. Ez alapján úgy gondoltam, hogy az élet nagy kérdései is intenzívebben foglalkoztatják őket, mint korábban. Azonban ez nem feltétlenül így történik – mesélik –, gyakran pont az ellenkezője tapasztalható, annyira besokallnak az emberek a történésektől, hogy amikor szórakozni jönnek, akkor csak a kikapcsolódásra akarnak koncentrálni.
A tapasztalatok alapján gyakori, hogy egy társaság eljön a stand mellett, de tovább megy, majd később egy-egy tag visszatér beszélgetni, mert megmozdult benne valami, esetleg nem hagyja nyugodni egy gondolat, és ki akarja adni. Sokan nem tudják hová érkeznek, nem olvassák el a feliratokat, csak beülnek, hogy rajzoljanak. Ezen felül népszerű lehetőség az időkapszula készítése is, amely ebben az esetben egy levél megírását jelentette, amelyet a Közös Pont egy év múlva küld vissza a szerzőknek.
Az önkénteseket egyébként előre próbálják felkészíteni az esetlegesen érkező nehéz helyzetekre, kérdésekre. Év közben az összes KP-s részt vesz egy közös képzésen, egy másik alkalommal pedig a különböző fesztiválokra készülő csapatok is elvonulnak egy pár napra. Az adott fesztivál kezdése előtt hamarabb érkeznek a helyszínre, és lélekben is felkészülnek a gyakran kihívást jelentő feladatara. Mégis mi lehet ebben olyan nehéz? – teszem fel a kérdést magamban. Egyszerű a válasz, olyan emberi sorsokkal is találkozhatnak, amelyek megterhelik a lelket. – Pszichológus végzettségű önkéntesek is akadnak, és ők sem minden esetben tudnak mit mondani, de nem is feltétlenül szükséges, gyakran elég hallgatni – jegyzi meg a sátorvezető, az EFOTT-os csapat irányítója. A visszatérő, súlyos teológiai kérdésekre is fel vannak készülve, a csapatot két lelkész, egy református és egy evangélikus, valamint egy ferences szerzetes kísérte el. Nem csak a fesztiválozók felé szolgálnak, a csapatnak is szüksége van a lelki vezetésre.
Az egyetemistáknak ilyenkor szünet van, de többen már évek óta dolgoznak. Miért vesznek ki több nap szabadságot azért, hogy eljöjjenek egy fesztiválra szolgálni, ahol ki is kapcsolhatnának? – kérdezem. A sátorvezető személyes példáját hozza: olyan közösséget, barátságokat kapott a Közös Ponttól, amelyek a mai napig kísérik az életében, ebből szeretne visszaadni valamit szolgálata által.
Amíg körbevezettek a sátorban, egy fiúcsapat és két lány is megállt beszélgetni. Előbbiek hosszabban is maradtak, és leültek a pokrócokra, a lányok egy kis rajzolás és levélírás után továbbálltak. – Lehet, hogy másnap visszatérnek, sokszor visszatérő vendégek lesznek azokból, akik egyszer betérnek beszélgetni – jegyezte meg egy önkéntes. – Nem feltétlenül itt fognak megtérni az emberek, a cél magot ültetni, beszélgetni, megmutatni a keresztyénség sokszor vallásosság mögött rejtőző közvetlen arcát, és Isten felé terelni, akit csak lehet. Nem biztos, hogy az aratja le a termést, aki a magokat elvetette, de a KözösPontnál nem is ez a fontos – hangsúlyozták a beszélgetésünk végén.