Isten közösségbe adja a gyermeket

– Tökéletes világra vágyunk, ahol minden könnyű, és a dolgok az ölünkbe pottyannak, de ez egy töredezett, nehézségekkel teli világ – mondta Csűrös-Varga Vanda arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a helyzet, ha egy megszülető gyermek nem egészséges. A résztvevők szerint ennek elhordozásához Isten ad nekünk erőt. – Ha minden tökéletes lenne, akkor a mennyországban lennénk – tette hozzá Takács Gusztáv.

A várandósság alatt elvesztett gyermekekről beszélgetve Blázy Árpádné elmondta, hogy ő átélte két gyermek elvesztését, ennek elhordozásában sokat segített neki a hit. Meg van győződve róla, hogy a gyermek Istentől van, és ha végül nem születik meg ebbe a világba, akkor annak is oka van. Csűrös-Varga Vanda szerint ez olyan kérdés, amire el kell kérni a személyes, „nekem szóló” választ. Vele is előfordult, hogy csak pár hétig tartott az anyai feladata egy gyermekkel, de addig igyekezett tisztességgel csinálni, végül azonban Isten máshogy döntött. Arra is emlékeztetett, hogy arról sem feledkezhetett el, hogy ott van már két másik gyermek, és nem teheti meg, hogy a bánat miatt velük nem foglalkozik. Takács Gusztáv szerint a természet, amely mögött Isten áll, teszi a dolgát: ha Isten úgy döntött, hogy egy gyermek nem életképes, akkor bízzunk benne, hogy ennek így kellett történnie.

Csűrös-Varga Vanda emlékeztetett, hogy Isten közösségbe adja a gyermeket, és sok terhet le tud venni a szülők válláról, ha a nagyobb család, a barátok is foglalkoznak a gyerekekkel. Takács Gusztáv elismerte, hogy sokszor nehéz a nevelés, és ahogy a gyerekek nőnek, nem lesz könnyebb a teher, csak átalakul, de szerinte nincs az a kihívás, amit végül ne írna felül a család öröme. Blázy Árpádné pedig arról beszélt, hogy az ő tapasztalata szerint könnyebb a nevelés, ha nem valamilyen sémához szigorúan ragaszkodva akar nevelni a szülő.

– Amikor a gyerek „sarokba szorítja” a szülőt, akkor fontos a humor és az önirónia, mert el kell fogadni, hogy néha igazuk van – mondta Csűrös-Varga Vanda. A református lelkésznő igyekszik ügyelni arra, hogy ha valami idegessé vagy frusztrálttá teszi, amit a gyerek mond vagy tesz, akkor megvizsgálja, milyen „piros gombot” nyomott meg benne ezzel, miért kelt ez benne indulatot, és akkor legközelebb már jobban tud reagálni. Takács Gusztáv szerint a gyerekekkel elképzelhető „minden és annak az ellenkezője is”, ez a nevelésben az izgalmas.

Ha valaki presztízsből vagy anyagi előnyök reményében vállal még egy vagy több gyermeket, az Blázy Árpádné szerint szomorú, de a lényeg az, hogy a végén kialakuljon a kötődés. Csűrös-Varga Vanda szerint az ok olyankor már mindegy, amikor ott a gyerek, a lényeg, hogy szeretni kell, és fel kell nevelni ugyanúgy, mint bármelyik gyereket. A lelkésznő arról is beszélt, hogy nem mindegy, milyen társat választunk, és ő meg tudta tenni, hogy a gyes után annyit dolgozott, amennyit épp a családi életük megengedett. Takács Gusztáv háláját fejezte ki feleségének és minden anyának. Szerinte látszik a gyermekein, hogy ott volt velük évekig az édesanyjuk, és sok évet áldozott nekik az életéből örömmel és szeretettel.

A legnehezebb és legszebb élmények felidézésekor Blázy Árpádné elmesélte, hogy mellbevágó élmény volt számára, amikor a gyerekei az óvodai hittan után otthon is Márti nénizni kezdték, és le kellett velük ülni beszélgetni erről. Takács Gusztáv legnehezebb szülői feladatként azt idézte fel, amikor fel kellett készítenie a fiát arra, hogy lehet, hogy sugárkezelésre szorul majd, és kihullik a haja. Elmondta, hogy nagy áldás volt, hogy végül erre a beavatkozásra nem volt szükség. Legszebb dologként pedig azt említette, hogy milyen jó látni, hogy a nagyobb gyerekei hogy sietnek haza az iskolából a kishúgukhoz, hogy vele játszhassanak. Csűrös-Varga Vandának az nagyon nehéz, amikor mind a két gyerek egyszerre akarja őt, és nem tud szétszakadni. – Bármelyiket választom, rossz anyának érzem magam utána – árulta el érzéseit. Legszebb élményként több emléket is említett, de általánosságban az tölti el jó érzéssel, amikor látja, milyen kedvesek és nagyvonalúak tudnak lenni egymással a gyerekei, és mennyire szeretik a családjukat. Ilyenkor azt érzi, hogy átadott nekik valamit a saját értékeiből.

A beszélgetés végén előkerült még egy igen nehéz kérdés, mégpedig az, hogy a lombikprogram elfogadható-e? Takács Gusztáv szerint erre nehéz általános választ adni, mert sokféle dolgot takarhat ez a kifejezés. Szerinte először is minden más lehetőséget meg kell próbálni, és ha valaki végül a lombikprogram mellett dönt, akkor sem lehet játszani az élettel, pontosan annyi petesejtet kell megtermékenyíteni, amennyit beültetnek, és akkor nem kell abortálni a többit. Blázy Árpádné szerint új életet teremteni egy kémcsőben kicsit istenkísértés, még akkor is, ha valahol emögött is Isten van. – Fontos, hogy tájékozódjanak, akik ilyesmit terveznek, és vizsgálják meg, milyen hatással lehet ez rájuk és az Istennel való kapcsolatukra – mondta Csűrös-Varga Vanda, és azt is javasolta, hogy keressenek közösséget, ahol hasonló kérdéseket feszegetnek, ahol lehet másokkal beszélgetni, hogy az egésznek ne egy beszűkülő krízis jellege legyen, hanem megélhető, beszélhető, szélesedő történet lehessen.