Hidat képezni magyarok és cigányok között

Nyugdíjasok és egyetemisták, hívőként felnövők és felnőttként megtértek, romák és nem romák – az őszi Együtt-egymásért hétvége résztvevői is legalább olyan sokszínű társaságot alkotnak, mint amilyen szerteágazó szolgálatot végeznek a cigánymisszió képviselőiként. Egy dolog azonban mégis összeköti őket: szolgálatuk során szeretnék Jézus Krisztus szeretetét és a Szentírás örömüzenetét terjeszteni, a közösség motorjaként segíteni a gyülekezet megerősödését, valamint a cigányság és magyarság közötti távolságot csökkenteni. A szeptember utolsó hétvégéjén megtartott berekfürdői konferencia kezdetén köszöntötték azt a hat szolgálótársat, akik idén végezték el az Együtt-egymásért képzést, de jelen voltak az évek óta aktív cigánymissziósok is, hogy személyes bizonyságtételeikkel, megosztott tapasztalataikkal segítsék egymást. A programnak ugyanis ez az egyik sarokköve: közösségben gondolkodni, kapcsolatban lenni egymással, felismerni a másik erősségeit és gyengeségeit, és így szolgálni együtt, egymásért.

Az idei végzős csapat tagja Arató Miklós, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kállósemjénből érkezett a képzésre. Vegyes házasságban született, édesanyja cigány, édesapja magyar származású, ezért – ahogyan Miklós fogalmazott – mindig is két világ között csapongva élte az életét. A református felekezethez felesége révén került közelebb: már a házasság előtt elkezdtek együtt bibliaórákra járni a helyi gyülekezetbe, később aztán átkeresztelkedett, konfirmált, sőt még egy cursillón is részt vettek, de ezután sem volt igazán szoros kötődése az egyházhoz. A bibliaórákon a közös éneklés és dicsőítés azonban mindig magával ragadta, és nagy vágya volt, hogy eljuthasson az Ez az a nap! koncertre – ez jelentette aztán az igazi fordulópontot számára.

– Ott a sportarénában, amikor több ezren dicsőítettük Istent, megfogalmazódott bennem, hogy nekem ez az utam, híd szeretnék lenni a magyarok és a cigányok között. Másnap reggel, amikor felkeltem, csak megnyitottam a közösségimédia-profilomat, és a kezdőoldalon görgetve teljesen véletlenül szembejött velem az Országos Református Cigánymisszió egyik bejegyzése. Azonnal üzenetet írtam, és jelentkeztem, hogy szeretnék a misszióban szolgálni. A koncert és az első üzenetváltás között még 24 óra sem telt el, de tudtam, hogy Krisztus hívott el erre az útra – mesélt a csatlakozásról Arató Miklós. A szolgálathoz vezető út azonban nem volt mindig ennyire egyszerű. – Úgy éreztem, hogy cigányként nem lehetek jó keresztyén. A mi cigány mitológiánkban például fontos szerepe van a babonáknak, illetve különböző rítusoknak, mondjuk a temetéshez kapcsolódva, de éreztem, hogy a református egyházban és a keresztyén hitben sok ellentmondásba ütközöm ezekkel. Azt éreztem, hogy le kell vetkőznöm teljesen a cigány identitásomat, hiszen így nem lehetek jó keresztyén. Aztán a cigánymisszióban tanultam meg, hogy a kettő nem zárja ki egymást: ha az Úristen engem cigányként teremtett, akkor nem várja el tőlem, hogy én eldobjam az identitásomat. Lehet a Krisztus által vezetett úton járni akkor is, ha hű vagyok a gyökereimhez, ráadásul ez lehet a szolgálatom alapja is. Amikor ezt a felismerést megszereztem az Együtt-egymásért képzésen, akkor egy hatalmas terhet tehettem le a vállamról, és bátran, megerősödve szolgálhatom azóta a mi Atyánkat.

A hétvégi csoportfoglalkozásokat segítette Lakatos Kinga keresztyén közösségfejlesztő tréner, szociális munkás, aki a Pillangó projekt fantáziaelnevezést alkalmazta a cigánymissziós képzésre. Úgy fogalmazott: olyan ez a folyamat, mint amikor a bábból pillangó lesz és repülni kezd. – Nekünk, szakembereknek nem az a dolgunk, hogy kirángassuk a még bábállapotban lévőt erőszakkal a helyéről, hanem hogy olyan környezetet biztosítsunk a számára, ahol a saját fejlődési folyamatát meg tudja élni, és ki tudja bontani a szárnyait – mondta Lakatos Kinga.

Az egyes települések szolgálattevői kérdőívek alapján be is sorolhatták magukat, hogy a hét lépésből álló közösségfejlesztés hányadik állomásánál tartanak jelenleg. A Hajdú-Bihar vármegyei Esztárból érkező Gyirgyó Dénes és felesége, Tímea szerint az évek alatt sikerült már hat lépcsőfokot megtenniük, és a gyermekek között végzett missziójuk egyre látványosabb a településen.

– A tanodánkkal minden nap jelen vagyunk a falu életében, de szeretnénk még jobban tágítani a kört és embereket megismertetni Isten csodálatos szeretetével. A település is elfogad bennünket, és mindig olyan programokon ötletelünk, amelyek tömegeket szólítanak meg, mert abban bízunk, hogy sikerül minél több családot és idős testvért a templomba, a gyülekezetbe vezetni. Idén hatalmas esemény és öröm volt szolgálatunkban a Tanodakupa: református tanodákat hívtunk meg, hogy a fiatalok a futballban méressék meg magukat, és mutassák meg, miként tudnak együtt dolgozni csapatban, közösségként. Tizenöt csapat vett részt a versenyen, ami már önmagában fantasztikus eredmény, de még ennél is nagyobb áldás volt megtapasztalni azt, ami a háttérben zajlott. Két évvel ezelőtt el sem lehetett volna képzelni azt, hogy magyarok odajönnek az utcán hozzánk, és megkérdezik, hogy miben tudnának segíteni a Tanodakupán. A lelkészünk azt mondta, hogy a Gyirgyó házaspárnak köszönhetően ébredés van Esztárban, de ez nem a mi dicsőségünk, hanem Istené és azé a hat szolgálótársé, akikkel együtt szolgálunk a bibliaórákon, a tanodában és a programokon – mondták el Gyirgyóék.

Az Együtt-egymásért hétvégén részt vettek a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói is, akiknek Dani Eszter lelkipásztor tart egyetemi kurzust a cigánymisszióról. Berekfürdőn azonban nem a hallgatókkal, hanem a képzés friss végzőseivel beszélgetett a kegyelmi ajándékok szerepéről. – Mindenki, aki Krisztusban újjászületett, kap kegyelmi ajándékot. De ezeket sokszor nem használjuk, és a gyülekezetben az az élet, amit Krisztus belehelyezett, emiatt nem pezseg. Különbözőek a kegyelmi ajándékaink, mert különbözőek vagyunk. Fontos felismerni, hogy mi az, amivel én tudom a többieket, a missziót szolgálni, és fontos rálátni, hogy a másiknak mi a kegyelmi ajándéka, hogy abban tudjam őt erősíteni – hívta fel a figyelmet Dani Eszter.

A képzés végzősei azt is megfogalmazták, hogy szerintük mitől lesz valaki jó keresztyén vezető: élő hitű, kitartó, hiteles, őszinte, de mindezek mellett legalább ugyanilyen fontos, hogy ismerje jól a csapatát, és úgy ossza szét a feladatokat, hogy aztán mindenki szolgáljon.

A képzéssel kapcsolatban az Országos Református Cigánymisszió vezetője, Sztojka Szabina is kiemelte: az Együtt-egymásért egyik legnagyobb eredménye, hogy megtanulnak csapatban szolgálni a résztvevők. – Az elsajátított modulok adnak egy elméleti hátteret, de a lényeg, hogy a résztvevők a saját gyülekezetükben, a lelkésszel, presbiterekkel együttműködve szerveznek alkalmakat, így máris megtapasztalhatják, milyen fontos, hogy nem egyedül kell végezniük a szolgálatot. Számunkra hatalmas öröm, amikor azt látjuk, hogy a képzés hallgatói meghívják egymáshoz a többieket, vagy akár segítséget kérnek egy programhoz, hiszen így is megtapasztalhatják, hogy a Magyarországi Református Egyházon belül is van egy országos hálózat, aminek ők is a részei – fejtette ki.

Az Együtt-egymásért képzés a jövőben átalakul: a Református Szeretetszolgálat nagyobb hangsúlyt fektet a helyi folyamatok támogatására, éppen ezért a régiós képzések rendszeressé válnak, de természetesen megmaradnak az országos hálózati találkozók is, évente két alkalommal.