Hiánypótló szeretet

Az abortuszkérdésben az élet és a halál kultúrája között drámai küzdelem zajlik. Az információdömpingben a tanácstalanná váló anyukák tehetetlenül sodródnak megbízható tájékozódási pontok nélkül. Hogyan segít a Magzatnaplóm az útkeresőknek?

A terhességmegszakítás napjaink gyakori vitatémája, az élet védelme az egyik legégetőbb kérdés szerte a világon. Magam is rendkívül fontosnak tartom, ezért sokféle kiadványt elolvastam a nemzetközi könyvpiacon, kutattam az interneten. Szerettem volna olyan kötetet közreadni, amely új szemszögből közelíti meg a kérdéskört, és nem csupán a válságot átélő kismamákat szólítja meg, hanem minden korosztályhoz szól, tudást ad át, szórakoztat és szemléletet formál egyszerre. Azt remélem, a Magzatnaplóm minden egyes oldalán megjelenik ez a szándék. A képzeletbeli magzat perspektíváját választottam, aki az anyaméhben fejlődik, és kilenc hónapon keresztül beszél az anyukájához. A kisbaba szavaival szeretném felhívni a figyelmet az élet mellett szóló érvekre. A harmadik hét eseményeinek bevezetőjében így szól anyukájához a magzat: „Vagyok! Mostantól egyedülálló és megismételhetetlen személy vagyok, komplett ember. Ha már így alakult, arra gondoltam, naplót írok erről a kilenc hónapról idebent. Neked, drága Anyukám és neked, kedves Olvasóm.” A gyerekeknek, a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt tudni kell, hogy a magzat már a fogantatása pillanatában ember, csoda, ugyanúgy, mint a megszületett csecsemő. Az ember nem emberré fejlődik, hanem emberként fejlődik az anyaméhben. Nem emberré válik, hanem ember, a fejlődésének minden fázisában, a megtermékenyüléstől kezdve. Mindannyian tapasztalatból tudjuk, hogy a könyveknek, a szavaknak hatalmas ereje van, és erőteljesen formálják a gondolkodásunkat. A Pro-Life, azaz az életpárti oldalnak is élnie kell ezzel a lehetőséggel. Magyarországon minden negyedik babát elveteti az édesanyja a legkülönbözőbb okból. Talán házasságon kívül születne a gyermek, és a szégyen miatt dönt a nő az abortusz mellett, vagy az anyuka egyedül marad a döntés terhével, és társ nélkül kellene felnevelnie a babát, esetleg párkapcsolati problémákkal küzd. De talán aggódik, hogy a tanulásban, a munkájában akadályozná a születendő gyermek, és természetesen nem kis szerepet játszik az anyagi ellehetetlenüléstől való rettegés is. Ez a könyv nem oldja meg ezeket a problémákat, de segíthet kiszakadni a félelem okozta beszűkült gondolkodásból, új perspektívát adhat, és ráadásul olyan szervezeteket is ismertet, amelyek személyes, tárgyi és mentális segítséget is nyújtanak minden hozzájuk forduló kismamának. A kritikus helyzetben lévő anyukák számára egy rövidebb, az első heteket bemutató, ingyenes füzetváltozat is készült, amely nyomtatott és elektronikus változatban is elérhető.

A könyv szakszerű és orvosilag is pontos megírásához részletesen tanulmányoztam a magzati fejlődést, de megkértem orvos barátomat, Győri Júliát, hogy lektorálja a szöveget. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász pedig menet közben segített tanácsaival, majd ajánlót írt a könyvhöz. A leírtak így tudományosan is pontosak és megbízhatók. Az írást Michna Ágnes kedves rajzai illusztrálják. Mind a könyv, mind a füzet vidám, könnyed hangulatú, bensőséges stílusú szöveg, hiszen az írás nem kioktat ni szeretne, hanem bemutatni egy pár centis, kicsi csodát. Nem titkolt szándékom, hogy a baba fejlődésének megismerésével kialakuljon az anya természetes kötődése a megfogant élethez. A történet végén (mind a könyvben, mind a füzetben) elhangzik az egyszerű kérdés: „Te is babát vársz? Ha krízisként éled meg, ne gondold, hogy egyedül maradtál ezzel.” Nincs ítélkezés, nincs vád, csak bátorítás és az a megerősítés, hogy aki segítségre szorul, az hadd kapjon valódi támogatást mind az anya, mind a baba érdekében. Hét szervezetet soroltam fel az Alfa Szövetségtől a Várva Várt Alapítványig, ahová a kismama segítségért fordulhat. Részletesen ismertetem, mit várhat az édesanya a titkolt terhességtől a babakelengye-adományozáson, az anyaotthoni elhelyezésen, az orvosi vizsgálatok megszervezésén, testi-lelki támogatáson át a nyílt örökbefogadásig.

Ahogy a Magzatnaplóm lapjain egymást követik a napok és a hetek, kiderül, ketten is vannak odabent, vagyis egy ikerpár, egy fiú és egy lány.

Igyekeztem olyan élethelyzetet és szereplőket életre kelteni, amelyekhez kötődik az olvasó. Az ikertestvérek között zajló párbeszéd segítségével életszerűbbé, mozgalmasabbá tudtam tenni a történetet. Végül is két ember bárhol eszmét cserélhet, éppenséggel az anyaméhben is. A két fejlődő apróság megosztja gondolatait, méregetik, tanulmányozzák egymást, megtudjuk, éppen mi jut eszükbe anya különleges ebédjéről, a külső zajokról. Megragadott a téma, élveztem az írást, és tempósan haladtam. Az a fajta író vagyok, aki gyorsan ír, nem bizonytalankodik, és ha megjött az ihlet, csak úgy repül a tollam a papíron. Az első húsz hét megírásával nem is volt semmi baj, ezekben az első hetekben gyorsan fejlődnek a magzatok. De itt elakadtam. Te jó ég, gondoltam magamban, eddig egész jó a könyv. Most mit csináljak? Nem állhatok meg a felénél. A veszteglés annyira bántott, hogy három napig nem csináltam semmit. Mászkáltam a házban föl-le idegesen. Bizonytalanságomban imádkozni kezdtem, és Istentől azt kértem, adjon további ihletet, hogy be tudjam fejezni a félkész könyvet.

Ekkor jutott eszembe az álommotívum. Mi lenne, ha a kinti zajokból, egy-egy elkapott fél mondatból a két gyerek álmában történeteket szőne, és elképzelné, milyen lehet az anyukájuk, a miliő, ahová megszületnek majd? Ezzel a fordulattal át tudtam hidalni azt a korszakot, amikor a magzati fejlődésben lényegében semmi nem történik, ám a baba növekszik tovább. Négy anyaálmot vetettem papírra, teljesen különböző anyatípusokról. Azt akartam elérni, hogy az olvasó találja meg a történetek között a sajátjához hasonló élethelyzetet. A magzat nem válogat, nem mondja az anyukájának, te nem kellesz nekem, örül, hogy van, aki táplálja az életét. Magam is a legkülönbözőbb élethelyzeteket éltem meg a terhességeim alatt, és tudom, milyen érzés, amikor az anyuka a tizenkettedik héten vizsgálatra érkezik, és az orvos betegségekkel riogatja. A szívultrahangos történet mondhatni szó szerint a mi történetünk a kislányommal: azt mondták, a szívén egy „ázsiai jellegre” utaló csomó fedezhető fel. Ismeretlen latin szavakkal rémisztgetve könnyen elbizonytalanodhat az anyuka, ha nincs meg benne a bizonyosság, hogy az a kis élet az én gyerekem, és szeretem, akármilyen, akármi van vagy lesz vele. Ezt az életérzést, ezt az anyatudatot igyekeztem itt megörökíteni és beleplántálni a következő generációkba.

Volt-e valamilyen érdekes élménye a könyv kapcsán?

Már a nyomdában volt a könyv, amikor szeptemberben elfogadták a szívhangrendeletet, amely a magzati szívhang meghallgatásához köti az abortusz elvégzését. Megrendítő volt, hogy a könyvemben már jóval korábban írtam erről, és mire az olvasók kezébe került, már rendelet is támogatta a gondolatot.

A könyvben egyetlen rész van, amikor az anyuka is megszólal.

Igen, a századik napon megszólítja a magzatát. Ezen a héten a baba új mozdulatokat próbál ki. Mozgatni kezdi a szemeit, behajlítja a kis lábacskáit, karocskáit. Gyakorolni kezdi, hogyan tudja a kezét a szájához emelni, amely fontos készség. A szaglás és az ízlelés érzéke is fejlődik, a bőr vastagodik. Az angolszász országokban a századik napot a megszületés és az iskolakezdés után is fontos mérföldkőként tartják számon, meg is ünneplik. Az általános iskolákban a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy átgondolják, mit tanultak az első száz napon, miben fejlődtek, milyen ütemben, jó úton haladnak-e céljaik eléréséhez. Ezek jutottak eszembe, amikor kellő súlyt adva a századik napnak megszólaltatom az anyukát. Szeretném majd angolul is megjelentetni az írást, hogy még több emberhez eljusson, hiszen a probléma világméretű.

Hol lehet beszerezni a könyvet?

Igyekszem minél több közösségbe elvinni és beszélni az élet védelméről. A rendezvényem bizonyságtétel és könyvbemutató egyszerre. Egyházi vezetőkön és a védőnők országos hálózatán keresztül szeretném eljuttatni az ingyenes Magzatnaplóm füzetet az anyukákhoz. Nemcsak azokhoz, akik hisznek Istenben, hanem a nem vallásos emberekhez is. Hiszen a magzati fejlődés nem függ a szülő vallásától, hanem pusztán biológia, tudományos tény. Az ultrahang fekete-fehér, homályos képén nehezen ismerhető fel az emberi élet, de a könyvet elolvasva talán jobban átélhető és átérezhető ez a csoda az anyaméhben. Legközelebb novemberben tartok könyvbemutatót a 40 nap az életért programsorozatban, és decemberben a budakeszi KÉSZ szervezésében. Szívesen ellátogatnék református gyülekezetekbe is, hogy többet beszélgethessünk erről a témáról. A könyv a Petrecz Sándor Alapítvány gondozásában jelent meg, és a hitvallo.hu oldalon rendelhető meg.

A Magzatnaplóm a nyolcadik könyve, korábban több áhítatoskönyvet, mesekönyvet, illetve különböző ünnepkörhöz kapcsolódó gyerekkönyveket is írt.

Minden könyvemnek megvan a maga története. Az Örömhírünk háromkötetes sorozatomban gyerekeknek és felnőtteknek szóló igemagyarázatokat találunk, amelyek célja, hogy közelebb hozzam a családokhoz a bibliaolvasást. Évek óta járunk házi csoportba a férjemmel, és tapasztalatunk szerint nehezen jutunk el közösen Isten Igéjéig, a családok sem tudják, hogyan imádkozzanak a gyerekekkel úgy, hogy ne váljon sablonossá. Legtöbbször megköszönik az aznapi örömöket, segítséget kérnek a következő napi feleléshez, dolgozatíráshoz, de ihletettség nélkül, pedig ez megszülethetne a Szentírás közös olvasása nyomán. Ötéves koruk óta együtt olvassuk az evangéliumokat a gyerekeinkkel, és utána beszélgetünk. Ezekből születtek a rövid, gondolatébresztő áhítatok, hogy öröm legyen a közös olvasás és imádkozás.

Talán a legnépszerűbb könyvem az Adventi mesés naptár, amelynek főszereplője egy kisfiú, aki a karácsonyt az ajándékok ünnepének tekinti, és nem többnek. Minden évben annyi meglepetést kap, hogy már nem is érdekli őt maga az ünnep. Őrangyala azonban gondoskodik róla, hogy szembesüljön a karácsony valódi értelmével. A 24 fejezetben nem csupán az első karácsony szereplői kerülnek hozzánk közelebb, de megfigyelhetjük azt is, hogyan változik meg a kisfiú élete. A bibliai történet kihat az iskolai barátaival való kapcsolatára, megvédi többek között az új kisfiút, akit piszkálnak a többiek. Megtanul áldozatot hozni és osztozni is.

A karácsonyi történet mellett a húsvéti evangéliumot is feldolgozta, pedig sosem könnyű a nagyhét valóságáról beszélgetni a kisgyerekekkel. Aggódhatunk, hogy megijesztjük őket, vagy megterheljük a szenvedés és a halál gondolataival. A kereszt azonban keresztyén hitünk központi eleme. Tudjuk, hogy nincs feltámadás halál nélkül, nincs húsvét nagypéntek nélkül.

Valóban sokan bizonytalanok abban, hogyan lehet a keresztre feszítést, feltámadást a kicsiknek elmesélni. A kerettörténethez két, tojásokat cipelő húsvéti nyuszit választottam az Igazából húsvét című mesekönyvemhez. A történet azonban valójában egy Samu nevű kisfiúról szól, aki kétezer évvel ezelőtt élt, és találkozott Jézussal. Az ő szemével nézve kerülnek közel hozzánk és elevenednek meg az evangéliumi példázatok. Foglalkozom a történeteken keresztül többek között a félelem kérdésével is, amely az elmúlt évekre világviszonylatban rányomta a bélyegét. Fontos, hogy hozzuk ezt szóba, és beszéljünk róla a gyerekeinkkel. A hajóban ülő tanítványok megrettennek az ítéletidőben, de Jézus lecsendesíti a vihart. A legfontosabb üzenete, hogy még ha vihar dúl is körülöttünk, mi akkor is Isten tenyerén vagyunk. Vagyis a legjobb helyen. És ha már a félelmekről beszélünk, a MESEmegOLDÁS kötetben megjelent szemlélődő meséket szeretném még megemlíteni, amelyben egy másik problémakört jártam körül, mégpedig a gyermekeinkben rejtőző, mélyen jelenlevő hiányérzetet. Ezek a történetek alkalmasak arra, hogy a gyermek maga önreflexióval feltárja ki nem mondott gondolatait, mire vágyik, mit él meg veszteségként. A közös feldolgozás során a szülő felfedezheti gyermeke belső világát. Ha egy gyermeknek lelki problémája van, nem biztos, hogy azonnal szakemberhez kell fordulni. Mélyítsük el a családi kapcsolatokat, a kötődést, és bensőséges, bizalommal teli közösségben imádkozzunk együtt! Ha aggódik, tegyük oda a félelmeit Isten elé! Beszéljünk neki Isten tökéletes szeretetéről, amely Jézusban jelent meg!