„Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.” (1Móz 2,6) [KG]
A párolgás a víz körforgásának indító mozzanata és egyben Isten kegyelmének egyik első megnyilvánulása a teremtésben. A teremtéstörténet második leírása szerint a kopár föld úgy éledt, hogy pára szállt fel a földről, és ez a magasba került csapadék megöntözte az egész terméketlen világot. Íme, az élet ébredésekor valami lentről, láthatatlanul a magasba száll.
A pusztító özönvíz a föld egy helyére irgalmatlanul sok vizet hoz, amivel kihal mindaz, ami a földön élt. Összeomlik mindaz, ami a földön épült, és elsodródik minden, ami a földön állt. Ezzel ellentétben a párolgás felemeli a vizet, legyen az folyókban, tavakban vagy óceánokban, majd felhőbe formálja, és csapadékként ad életet. Az ember általi öntözés mindig pontos helyzetfelismerést, időzítést és irányítást igényel, de a párolgás a nehézből könnyűt, a lentiből fentit, a koncentráltból szétterülőt, a pontszerűből egyetemest alkot. A párolgás nincs tekintettel csövekre, csapokra, áramlási irányra, vízórákra, átfolyó vízmennyiségre, közigazgatási vagy politikai határokra. A földről felszálló és a föld egész felszínét beborító pára a klímaigazságosság egyik legelemibb kifejeződése.
Vannak országok, ahol a víz birtoklása a hatalom legerőteljesebb fegyvere, amelytől emberek, családok, élőlények sokaságának sorsa függ. E vízuralom birtoklása erőszakhoz, zsaroláshoz, kegyetlenséghez, megalázó állapotokhoz vezet. Isten mindezek ellenére a láthatatlan párolgással kiveszi az erőszakoskodók kezéből a vizet, felemeli a féltve őrzött helyről, és a magasságban szétteríti. Isten egyik legnagyobb kegyelme az, amikor a pára nem valakié lesz, hanem annak mindenki részese lesz. Azok is, akik tekintetüket a magasba emelik felhőért kiáltva, és azok is, akik orrukat lehorgasztva mohón irigykednek.
Amikor a mennybemenetel előtt arról faggatták Krisztust, hogy mikor állítja helyre Izráel országát (ApCsel 1,6), akkor Jézus a Szentlélek ígéretével felelt. Júdea elnyomott római provinciájában az emberek szabadságra, békességre, tisztaságra, örömre és boldogságra vágytak. Kaphattak volna-e kifejezőbb választ annál, mint hogy a Feltámadottat felhő takarja be? Felhő, ami a földről felszálló életadó párából áll össze? Felhő, amiben Isten a pusztában vezette a népet? Felhő, amiben mi is visszavárjuk azt, aki helyreállít mindent?
IMÁDKOZZUNK!
Mennyei Édesatyánk! Emelkedjen fel mindaz, ami a földhöz tapadt! Emeld fel szívünket, tedd nehéz szívünket könnyűvé! Bocsásd meg mohóságunkat, irigységünket, nagy vízlábnyomunkat! Vezess minket utadon, mint ahogyan felhőben vezetted népedet a kietlen pusztában! Ámen.
JÓ GYAKORLATOK
Ne hagyd pőrén a talajt, engedd, hogy a növények segítsenek!
A talajnedvességet muszáj megtartani, mert egyre kevésbé kiszámítható, mikor is jön eső. Ebben a megfelelő növényzet sokat segít. De ne feledd, a nagyüzemi mezőgazdaság sérülékennyé teszi a tájat! A záporok sok talajt lehordanak – s ezt a rossz agrotechnika tovább ronthatja!
Válassz természetesen! Van alternatívája a betonműtárgyaknak, és ezek a vízmegtartásban segíthetnek. Tájékozódj, keress természetalapú megoldásokat!
Változtass, és változz együtt a változással! Csak az elmúlt évtized számos időjárási „rekordot” hozott. A „nagyapám is így csinálta” elv már nem ugyanúgy működik, és például aggályos vízigényt okozhat.
Ezt teheted:
• Óvd a talajnedvességet mulccsal, évelő növényekkel!
• Műveld a talajt lejtőre merőlegesen, hagyd a töreket a táblán, kerüld a talajbolygatást („no-till”)!
• Vízgyűjtőben gondolkodj: gazdaszomszédoddal összefogva lassítsátok, tartsátok meg a záport, természetalapú megoldásokkal!
• Keresd a szárazságtűrő fajtákat!
„Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” (Ám 5,24)
A teremtés heti füzetben idén a víz körforgásához kapcsolódó Igék szolgálnak a meditációsorozat alapjául. A rövid tematikus tanulmányok bemutatják, miként van jelen mindennapjainkban az élet nélkülözhetetlen feltételeként a víz, milyen törekvésekkel találkozunk a nagy nemzetközi szervezetek munkájában a vizek védelmével kapcsolatban, illetve mi a jelentősége a vizes élőhelyek megőrzésének az élet jelene és jövője szempontjából. A kiadvány arra buzdítja olvasóit, hogy gondolkodjanak el a víz és a teremtett létezők közti igazságosság összefüggéseinek sokrétűségén, imádsággal, cselekvéssel és bölcs figyelemmel legyenek résztvevői az ámószi igazságpatak áradásának.
A teremtés hetének minden napján a füzet aznapra vonatkozó írását tesszük közzé.
Hatodik nap: háborog
Isten szereti teremtett világát, azért söpör végig ítélete és haragja, mert a lázadó ember lábbal tiporja törvényeit, gyártja a bálványait, mindig újabbakat, oktalan, teremtménytársaival is erőszakos és kegyetlen – írta a teremtés hetére készült cikkében Karsay Eszter, de hozzátette azt is: Jézus Krisztus, az Isten Fia képes lecsendesíteni a vihart, az őrjöngő, megháborodott embert, a pénz foglyát, a haragvó ítélkezőt.