A víz háborgása a Balatonon tapasztalható viharokat juttatja eszünkbe. Félelmetes, mégis vonzó. Amikor a déli part közelében, a sekély vízben dübörögnek sodró erejű, méteres hullámok, az emberek gyermekek módjára nevetve ugrálnak, hogy a hullámzás fölé emelkedjenek. Vonzó, csábító, de a víz félelmetes is: a viharjelzést komolyan kell venni, amikor figyelmeztet a gyorsan közelgő veszélyre.
Áldozatokat is szed a máskor szelíd tó. A magyar tenger pusztító erőit is megismerjük, ha időben nem menekülünk ki a mélyből.
A Galileai-tenger közepén a tanítványok, a tapasztalt halászok is féltek a viharban, érezték, hogy hiába küszködnek magukban, Jézus nélkül elvesznek.
Bibliás emberek a háborgó vizet Isten haragjának, a büntetés eszközének tartották, ahogyan mi is ítéletidőnek nevezzük, amikor ömlik az eső, mintha dézsából öntenék, villámlik és dübörög az ég. Jónás próféta valami hasonló rémületet él át, amikor küldetése elől menekülve szembeszáll Istennel, ellenkező irányba utazik, s a megrettent hajósok a vad hullámok közé dobják a potyautast, mint valami élő áldozatot a háborgó tenger istenének.
Isten megjeleníti magát és igazságát a teremtett világban már az özönvíz elbeszélésében: „Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. (...) Veled azonban szövetségre lépek.” (1Móz 6,13.18) A víz elképzelhetetlen nyomása alatt, amikor fölülről és alulról zúdult a világra a büntetés, elpusztult minden élő, csak az egyetlen igaz maradhatott meg a családjával együtt. A Teremtő irgalmából, a folytatás zálogaként minden élőből volt túlélő a bárka menedékében. Elvonult a pusztulás árja, újraindult az élet Isten szövetségével. Kegyelemből.
Amikor a tenger és az óceán vize háborog, mintha a teremtett világ harsogna jajveszékelő kiáltással. Hallatja hangját azokért, akik nem tudják kifejezni fájdalmukat, üzenetüket Isten fiaihoz. A hullámok változnak, apró fodrozások vagy őrült, vad tajtékok: mindig mások, de a hullámzás örök. Jelzi, hogy az élet állandó mozgás, küzdelem, pusztulás és újrakezdés, és élet-halál harcot kell vívni ma is az elemekkel: földdel, széllel, tűzzel és vízzel. A cunamik ellen nem védenek meg fantasztikus technikai eszközeink, ideológiáink vagy az aranyunk. Kiszolgáltatottak vagyunk. Hajótöréseket szenvedünk.
Isten szereti teremtett világát, azért söpör végig ítélete és haragja, mert a lázadó ember lábbal tiporja törvényeit, gyártja a bálványait, mindig újabbakat, oktalan, teremtménytársaival is erőszakos és kegyetlen. Háborog lelkében, mert elégedetlen és boldogtalan istenkedése közben. A mi háborgásunkat megítéli Isten igazsága. És ki fog békességet teremteni a háborúba fulladt világon?
Jézus Krisztus, az Isten Fia képes lecsendesíteni a vihart, az őrjöngő, megháborodott embert, a pénz foglyát, a haragvó ítélkezőt. Szentlelke kiárasztja törvénye szépségét az emberbe, hogy végre harmóniába kerüljön a teremtett világgal. A Lélek fúj, ahová akar…
Jöjj, Uram, Jézus!
IMÁDKOZZUNK!
Urunk, nélküled kilátástalan sodródás és hánykolódás az életünk. Sőt, néha össze is csapnak a fejünk fölött a hullámok. Kérünk, emelj ki a mélyből, örvényből mentő szereteteddel, és vezess csendes vizekhez minket, hogy révbe érjünk. Veled és hozzád. Ámen.
JÓ GYAKORLATOK
Nem kell mindig csillogni-villogni! Mindig tiszta az autó? Bizony, ennél fontosabb helye van a víznek.
Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el azon, mit is jelent a fejlődés! Új erőmű, üzem, szálloda, középület? De lesz-e elég hűsítő, ipari vagy élelmezési célú víz, s megtisztulnak-e a szennyvizek? Az „én házam, én váram” kívülről is veszélybe kerülhet: gyermekeink jövője azon is múlik, ami az ajtódon túl történik. Egyénként, közösségként felelősek vagyunk utcáinkért, erdeinkért és a vizes élőhelyekért!
Ezt teheted:
• Alkalom, és ne naptár szerint mosass autót!
• Tervezz gondosan: a gazdasági érdek ne írja felül közös jövőnket!
• Jelezd önkormányzatodnak, ha illegális szemétlerakással, természetkárosítással találkozol! Egyénként, közösségként emeld fel hangodat ezek ellen!
„Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” (Ám 5,24)
A teremtés heti füzetben idén a víz körforgásához kapcsolódó Igék szolgálnak a meditációsorozat alapjául. A rövid tematikus tanulmányok bemutatják, miként van jelen mindennapjainkban az élet nélkülözhetetlen feltételeként a víz, milyen törekvésekkel találkozunk a nagy nemzetközi szervezetek munkájában a vizek védelmével kapcsolatban, illetve mi a jelentősége a vizes élőhelyek megőrzésének az élet jelene és jövője szempontjából. A kiadvány arra buzdítja olvasóit, hogy gondolkodjanak el a víz és a teremtett létezők közti igazságosság összefüggéseinek sokrétűségén, imádsággal, cselekvéssel és bölcs figyelemmel legyenek résztvevői az ámószi igazságpatak áradásának.
A teremtés hetének minden napján a füzet aznapra vonatkozó írását tesszük közzé.
Ötödik nap: árad
Mit kell megtennünk azért, hogy a világon ne a törvénytelenség áradjon és az igazságtalanság terjedjen? Milyen gyakorlati döntéseket kell meghoznunk azért, hogy a teremtő és megváltó Isten eredendő terve szerint az egész teremtett és megváltott világgal bölcsen és jól éljünk, azt műveljük és őrizzük? Khaled A. László szerint ha szívünkbe árad az Isten szeretete a Szentlélek által, akkor még képesek lehetünk megmenteni és átformálni, őrizni és művelni a ránk bízott világot.