Ez nem is tábor, nem is fesztivál, de kicsit mindkettő

A vonatról a zánkai Erzsébet-tábornál leszállva mintha egy másik világba csöppennénk. Már az „Isten hozott” feliratú nagykapunál sikerül rossz felé indulnunk, de kedvesen útba igazítanak, és a regisztráción is türelmesek a Csillagpont önkéntesei.

A Köszi koktélbárjában az utazás után megfáradva vizet veszünk, és az ihlet kedvéért kikérünk egy Múzsa csókja fedőnevű alkoholmentes koktélt. Az egész fesztivál alkoholmentes, a hangulat – ennek ellenére, vagy épp emiatt? – nagyon jó, mindenki barátságos. Olyan érzés, mintha itt nem lennének idegenek, csak olyan barátok, akikkel még nem ismerkedtél meg. Az ebédnél egy csendes lány, akivel szemben ülök, zsömléjét kínálja, amit a leveshez adtak: – Kéred? Én nem eszem meg.

Egy szomszédos asztalhoz átpillantva azt látom, hogy egy lány és egy fiú – tizenhat körül lehetnek mindketten – szemérmesen egymás kezét fogja ebéd közben, a fiú addig bal kézzel fogja a kanalat, de inkább szerencsétlenkedik kicsit, minthogy elengedje a lány kezét.

Ebéd után a Csillagpont bolt sátránál éppen énekelnek. Eladók, önkéntesek és arra járók egyaránt. Miért? Mert jó kedvük van, és valaki eléjük tartott egy mikrofont.

Egy kávé és Balaton. Ez kell az ebéd után. A partra a városnézésekből ismerős kisvonat viszi a tábor lakóit, de sétálva sincs messze, bár ebéd után talán egy kis elhatározást igényel az elindulás. A strand kissé kihaltnak tűnik, de a társasponton már várják a rohamot. A különböző játékok mellett szörppel is készülnek, és ahogy elmúlik két óra, egyre nagyobb csoportok érkeznek. Ahogy gyalog visszaindulunk a táborba, a strandra vezető úton már szinte tömeg van. Hiába, jó időben a Balaton partjával nehéz versenyezni. A résztvevők többségének azért a csobbanás után más programok is beleférnek.

A felfelé vezető út mentén nagyobb tömeg gyűlik össze, a Soli Deo Gloria diákmozgalom sátra mellett a Baráthegyi Vakvezetőkutya-iskola Alapítvány kutyái és egy alig pár hónapos vakvezető tanonc késztetik megállásra az embereket. A kutyasimogatás olyasmi, amit sosem szabad kihagyni, ha van rá lehetőség, hát mi is barátkozásba kezdünk Mesével, a játékos golden labradorral. Gazdája közben elmeséli, hogy a vakvezető kutyának szánt kölykök először egy nevelőszülőnél tanulják a viselkedési szabályokat, aztán egy kiképzőhöz kerülnek, majd amikor már levizsgáztak és megvan az arcképes igazolványuk, a kutyák szolgálatba állnak egy látássérült mellett. A kutyasimogatás mellett különböző játékokkal is segítenek a látássérültek életének megismerésében, és aki igazán bátor, azt is kipróbálhatja, hogy bekötött szemmel egy vezetőkutyára bízza magát.

Az összes plüssmaci elfogyott – hallani a Magyar Református Szeretetszolgálat sátránál, amikor két fiatal lány érdeklődik. Festhető vászonzsák se nagyon akad már, amit egész hétre hoztak, már csütörtök kora délután elfogyott. De az asztaloknál zajlik az élet: a vakmisszió, a börtönmisszió és a többi missziós terület is képviselteti magát, és különböző feladatokkal, játékokkal mutatkoznak be a fiataloknak. Kicsit odébb, a fák alatt a körben ülők egy hölgyet figyelnek, aki jelnyelven beszél velük, és oktatja őket a nyelvre. Számolni is tanulnak, de mindennapi kifejezésekkel is ismerkednek az érdeklődők. A Károli Gáspár Református Egyetem sátránál épp egy beszélgetés kezdődik, Dezdemónát, a Károli Interdiszciplináris Akadémia bőbeszédű, energikus hallgatóját kérdezhetik az érdeklődők. Ő épp a beszélgetés előtt osztja meg, hogy sikerült egy külföldi tanulmányi utat megszerveznie, nem sokkal korábban pedig a cigánymisszió programjaiban is ő volt az egyik szereplő, akivel beszélgetni lehetett. Az Ökogyülekezeti Mozgalom sátránál nemcsak mikroszkóppal vizsgálhatják a tudóspalánták a teremtett világ csodáit, de mind egy kvízen, mind egy többállomásos feladatsoron próbára tehetik tudásukat. Minden sátor egy újabb világ, minden szervezet készült valamilyen játékkal, programmal, de közben persze a tájékoztatás és a lelki tartalom sem marad el.

Végigjárni is alig győzzük a sátrakat és egyéb helyszíneket, néha kell egy-egy pihenő. Fontos találkozási pontok a kávét árusító helyek és a limonádés-üdítős pultok, a sorban állók közt számos régi ismerősre bukkanhat az ember, és rengeteg új bemutatkozást is láthat-hallhat. – Húsz perc múlva kezdődik a számháború a parton! – hirdeti valaki egy hangosbeszélőn. Van, aki ugrik is a lehetőségre, míg mások a fülük botját se mozdítják a büfékocsik mögötti ligetben egy nyugágyon fekve. Van, aki a csendes pihenőt is komolyan veszi. Azért közben egy közeli padról odaszűrődik, hogy fiatalok arról beszélgetnek épp, Isten milyen szerepet játszik az életükben. Hallani lehet ilyen beszélgetéseket az ebédlő előtt, a strandon és bárhol máshol is. De „földhözragadtabb” témák ugyanúgy megütik az ember fülét, ahogy jár-kel a rendezvény területén: „Nem biztos, hogy megyek vissza Angliába”, „Lehet, hogy jövőre beadom a jelentkezést a közgázra is”. Ez is növeli a családiasság érzését: mindenhol beszélgető csoportokat látni.

A Csillagpont egyik kerekasztal-beszélgetésén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is részt vesz, akit el is kapunk pár kérdésre. Elmondja: azért érezte fontosnak, hogy eleget tegyen a szervezők meghívásának, mert elengedhetetlennek tartja, hogy beszéljünk a politika és az egyházak, valamint az egyházak által képviselt értékek viszonyáról. – Okkal merülhet fel, hogy az eldurvult európai és magyar közélet miatt esetleg már nem lehet összefüggést találni, de szerintem a legfontosabb pontokon még van – véli a miniszter. Gulyás Gergely megosztja:  a Csillagponton sok érdeklődővel, a szűkebb és tágabb közösségéről gondolkodó fiatallal találkozott, valamint részt vett egy futballmeccsen is, ahol a Csillagpont futballbajnokságában győztes fiatalokkal mérte össze erejét az egyházi dolgozókból és néhány meghívottból álló csapat. A miniszter az itt elszenvedett szoros vereséget említi viccesen az egyetlen negatívumként, amit a rendezvényen átélt. Arra a kérdésre pedig, hogy a Csillagpont jelmondata, a „Találj rá(m)!” és a politikus honlapján található Reményik Sándor idézet, a „Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod” között lát-e kapcsolatot, Gulyás Gergely azt válaszolja, hogy ha az összefüggés véletlen is, akkor is sokatmondó.

Útjára engedjük a minisztert, és az étkezőkocsik felé indulunk, ahol egyre gyűlik a tömeg, hiszen lassan közeleg a vacsoraidő. Még az esti „tali” előtt igyekszik mindenki feltölteni a testi energiaraktárakat, hogy utána már teljes figyelmével a lelkiekre tudjon koncentrálni. Végül egy kis bulizás és esti beszélgetés is belefér a napba, hogy aztán mindenki saját erejét felmérve menjen aludni, hogy ne kelljen kihagynia a másnap reggeli áhítatot.

A Csillagpont egyedi hangulatát nehéz lenne bármihez hasonlítani. Bulis, de lelki tartalmak és érdekes előadások is vannak. Ez nem is tábor, nem is fesztivál, de kicsit mindkettő: ez a Csillagpont.