Éltető szívdobbanás az egyház életében

A szervezők ebben az évben is februárra időzítették a rendezvényt, hiszen az egyetemi vizsgaidőszaknak ekkor már lassan vége, de az újabb szorgalmi időszak még nem kezdődött el, így a felsőoktatási hallgatók is könnyebben részt tudnak venni.

A tábor lelki oldaláért Korsós Tamás, a Refisz lelkészi vezetője felelt, míg az operatív szervezést egy elnökségi tag, Molnár Blanka vitte a vállán a szervezőcsapattal. A 2023-as Téli Tali témája a „változások” voltak, az ötletet a körülöttünk történő világpolitikai, gazdasági, egészségügyi és lelki folyamatok adták. Előzetesen az a kérdés motoszkált a szervezőkben, hogy miként tud jelen lenni Isten azokban a testi és lelki változásokban, amelyeken a fiatalok keresztülmennek. Korsós Tamás elmondta, hogy nem dolgozzák ki előre a témát, hanem a főelőadót kérik meg arra, hogy „az ő Istentől való megérintettsége által vezesse a tábor résztvevőit”. Idén Mikola Borbála, a Károli Gáspár Református Egyetem lelkésze tartotta a szombati nap két előadását a gyógyulásról és az Istennel való járásról.

A Refisz-táborok szerves részei a kiscsoportos beszélgetések, amelyeket korcsoportonként igyekeznek kialakítani. A szervezet célcsoportja a tizennégy évesektől nagyjából a huszonöt évesekig terjed. Idén a gimnazista korúak voltak többségben, közülük sokan először jártak Téli Talin, ami egyfajta frissességet, nyitottságot hozott a tábor életébe. – Érződött az első szerelem, az az első tűz, amely akkor gyullad ki az emberben, amikor megtapasztalja, milyen egy jó közösséggel együtt örülni az Istenben – számolt be Korsós Tamás. Molnár Blanka hozzátette, hogy sok volt a visszajáró is. – Jó volt látni, ahogy megörültek egymásnak, amikor megérkeztek. Ennek figyelembevételével készítettük a szobabeosztást is, hogy a régiek, akik már ismerik egymást, együtt lehessenek – árulta el.

A Refisz erőssége a személyesség, amely leginkább a kiscsoportokban tud megnyilvánulni, hiszen ennyi emberre nehéz odafigyelni egyszerre, de a csoportvezetők és szolgálók révén mindenkire jut idő, a résztvevők megoszthatják nehézségeiket, lelki problémáikat, de akár örömeiket is. A kiscsoportokat általában az idősebbek vezetik, hiszen erre a szerepre meg kell érni. Törekednek továbbá arra is, hogy két fiatal legyen egy csoport élén, lehetőleg egy fiú és egy lány, akik támogatják egymást. Tapasztalat az is, hogy ebben a formában a csoporttagok is könnyebben megnyílnak. A vezetőket koordinátor fogja össze, aki előre kidolgoz számukra segédanyagokat, amelyekre támaszkodhatnak. Külön képzése nincs ezen a téren a Refisznek, de szeretnének kialakítani egy „szolgálói életpályát”.

A Téli Tali helyszínének kiválasztásakor a szervezők próbálnak arra is ügyelni, hogy lehetőleg a keleti országrészben legyen a találkozó, hiszen a nyári tábor mindig a Dunántúlon, Balatonszárszón van. A Refisz országos szervezet, így fontos, hogy több régiót is lefedjenek a programjaikkal. Idén Miskolcon rendezték meg a Téli Talit, immár másodszor. Ennek nagy előnye, hogy már ismerték a helyszínt, nem kellett külön felfedezni az épületet, így gördülékenyebben ment a szervezés. A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon zegzugos épülete kiváló helyszínnek és szállásnak bizonyult a táborban résztvevő nagyjából kétszáz fiatal számára.

Molnár Blanka számára az egyik legnagyobb élményt az jelentette, amikor látta, hogy a fiatalok egymásba karolva, állva énekelnek. – Amikor elhangzott a dicsőítők részéről, hogy fel is lehet állni, akkor a fiatalok nem a helyükön álltak fel, hanem hátra mentek. A teljes tornatermen átívelő sor alakult ki hátul, ahol egymásba karolva, együtt dicsőítették Istent – mesélte. Ezenfelül kiemelte, hogy a beszélgetőszoba ötlete is kiválóan működött. – Ez újítás volt, és kicsit féltem is tőle, hogy milyen lesz, de hála Istennek betöltötte a szerepét, segített abban, hogy beszélgetések kezdődjenek. Amikor benéztem, nem láttam senkit, aki egyedül maradt volna – mondta, majd kifejtette: – A Téli Tali estéin kötetlenül teázhatnak, társasozhatnak, beszélgethetnek a fiatalok. Amennyiben valaki egyedül érkezik vagy nehezére esik társalgást kezdeményezni, annak nyújt segítséget a beszélgetőszoba, ahol asztalok és Mizu-kártyák várják. Utóbbiakon a beszélgetés indulását segítő kérdések találhatóak.

Korsós Tamás hozzátette, hogy a Refisz a beszélgetésekről szól: beszélgetés egymással és Istennel. Szerinte a refiszes fiatalok túlnyomó többsége szeretne beszélgetni, ismerkedni, feldolgozni azt a témát, amelyről éppen szó esett. – Ebben segít ez a szoba. A szombat este nagy részét ott töltöttem. Leültem egy-egy társasághoz, vagy odajöttek hozzám, és feltettünk egy-két kérdést egymásnak. A lényeg, hogy szóba elegyedtünk, onnan pedig már jött a többi – erősítette meg a pozitív tapasztalatokat.

Ezenkívül létezik a refiszes eseményeken a „tízpercezés”. Ez azt jelenti, hogy a kiscsoportvezetők felajánlják a csoportjuk tagjainak, hogy legalább tíz percet mindenkivel külön-külön is beszélnek. Ez szólhat akár arról is, hogy mennyire finom volt az aznapi ebéd, de ha van bennük kérdés, amelyet nyilvánosan nem mertek megosztani, azzal is előállhatnak. Ez korábban kifejezetten a nyári táborban volt szokás, de mostanra kiderült, hogy a Téli Talin is van rá igény a szűkösebb időkeret ellenére.

A Téli Tali teljes ideje alatt rendelkezésre álltak a lelkigondozók, akikhez a kicsoportvezetők irányították oda a fiatalokat, ha annak szükségét érezték, de személyesen is felkereshették őket. – Hála Istennek, kevés esetben tapasztaltam mélybe húzó, nehéz helyzeteket, mert egyébként ilyen is szokott lenni. Egészen durva dolgokat is megosztanak a fiatalok. Idén azt emelném ki, hogy több olyan beszélgetésem is volt, amikor azért küzdöttek a hozzám fordulók, hogy szorosabbra tudják fűzni az Istennel való kapcsolatukat. Fontos látni, hogy azok a fiatalok, akiket sokszor azzal vádolnak, hogy „nem érdekli őket semmi”, vágynak az Istennel való közösségre. Vasárnap a záróistentiszteleten az úrvacsora megünneplése közben jó volt az ott lévőknek egyesével a szemébe nézni és látni azt, hogy itt van kétszáz fiatal, és mind Istent keresik, illetve az Isten is keresi őket – mondta. Korsós Tamás olyan esetről is beszámolt, hogy valaki nem mert a problémájával a lelkészéhez fordulni, ám ezen a hétvégén tudtak neki segíteni abban, hogy végre megnyíljon, és ezután fel merje tenni a kérdéseit a lelkipásztorának.

Mostanság rengeteg fiatal szorong, ám a szervezők szerint az ilyen táborokban ez a problémakör kevésbé kerül előtérbe, hiszen a résztvevők kiszakadnak a hétköznapokból. Oláh-Illés Anna, a Refisz elnöke szerint rendezvényeiken még az is felszabadultan tud örülni, aki a hétköznapokban egyébként nagyon szorongó. – Azt szoktuk érezni, hogy ilyenkor felmegyünk a hegyre, ahol jó nekünk, ahol a tanítványok azt kérték, hadd maradjanak még. Ez a hegy kizökkent minket a hétköznapokból, a kattogásból, a szorongásból, felszabadít minket minden nyomás alól, amely ránk nehezedik. Még ez a rövid idő, egy hétvége is elég ehhez. Utána sajnos le kell jönni a hegyről, de van feladatunk a világban. Amit kapunk, amivel betöltekeztünk, azt tudjuk vinni a szorongó és nyomasztó hétköznapokba – fejtette ki.

– Olyan ez, mint amikor az autó jelzi a műszerfalán, hogy valami meghibásodott. Mi is érezzük, ha valami nincs rendben. A lelkünk műszerfala is jelzi, ha baj van. Olyanok ezek a táborok, mint amikor a kocsi begurul a szervízbe, és az értő kezek hozzányúlnak, letakarítják, kicserélik, befoltozzák az elfáradt alkatrészeket. Ez nem csupán kizökkenés, hanem a jó kezekben való megpihenés, biztonság és békesség, sőt gyógyulás, újult erővel való betöltekezés, amely segít a folytatásban – tette hozzá a lelkész.

– A kiscsoportos beszélgetés alatt is megmutatkozott mindez, többen is jelezték, hogy tudnak kapcsolódni a másik által felvetett problémákhoz. Jó volt látni, hogy együtt tudunk küzdeni, és akár imádsággal is segíteni egymást – jegyezte meg Molnár Blanka.

– A Refisz egyik legfontosabb célja segíteni a fiatalokat, hogy megtalálják a helyüket a gyülekezetekben, az egyházi életben. Ezért is volt külön öröm, hogy Pásztor Dániel püspök úr – aki már ismerősként jött közénk – áhítata nyitotta meg a Téli Talit. Érkeztek olyan lelkészek is, akik a mindennapokban rengeteget küzdenek a fiatalokért, egy-két fiatalt hoztak magukkal, de annyira fontos volt ez számukra, hogy erre szánták az egész hétvégéjüket, hátrahagyták a kilencvenkilencet az elveszettért. Több lelkész is jelezte nekünk a tábor vége óta, hogy hálásak azokért a gazdag ajándékokért, amelyeket a fiatalok hazavittek magukkal. Nem légüres térben mozgunk, éltető szívdobbanás volt ez a hétvége az egyház életében. A táborok alkalmával sokszor jut eszembe az a kép, hogy ilyen lesz majd Isten országába megérkezni, ahol már várnak a testvéreim. Egy kis mennyei előízt érzek a számban, amikor ide jövök” – mondta zárásként Korsós Tamás.