Az otthon mint a játék és a kísérletezés helye

„Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer […]” (Bír 6,39)

Az egyik kedvenc családi játékunk a „rókás”. A gyermekeink nevezik így, mert egy ismeretlen tolvaj róka a főszereplője, akit a játék során a csapatban játszó családtagok igyekeznek leleplezni és így elfogni. Rendkívül izgalmas, kalandos játék, melynek során észrevétlenül tanulunk meg egymással együttműködve küzdeni egy közös célért.

Nem csodálkozom azon, hogy a latin nyelvből ismert ludus szó játékként és iskolaként egyaránt fordítható, mert meg vagyok győződve arról, hogy játék közben rengeteget tanulunk magunkról, a közösségről, a világról.

Már az egészen pici gyermekek is szívesen játszanak, és a biztonságos, otthoni környezetben pedig bátrabban próbálkoznak új megoldási lehetőségekkel, bátrabban kísérleteznek, és nyitottabbak új dolgok felfedezésére. A kísérletezéshez való bátorságot az adja, hogy biztonságban érzik magukat. Játék közben megbízható visszajelzéseket kapnak a családban, amelyek tovább segítik őket a maguk útján. Akár sikerélményük van, akár kudarcélményük, a szülők biztonságot adó jelenlétében élik meg azt, akik elfogadása és szeretete újra erőt ad a további próbálkozásokhoz.

Isten és ember játéktere maga a világ. A felnövekvő gyermek – és nincs ez másként Isten gyermekeként sem – kapaszkodókat, tájékozódási pontokat és jeleket keres. Igyekszik megtalálni a saját helyét és a saját feladatát, miközben próbálja megismerni azt a világot, amibe az Isten helyezte.

Amikor elhatározom, hogy szeretnék egy fenntarthatóbb életvitelt folytatni, akkor is egy komoly játékba szállok be; ez egy olyan speciális többismeretlenes egyenlet számomra, amelynek akár több jó megoldása is lehet. Tudom, hogy változtatni kell, de a hogyan nagy kérdés, és nehéz eligazodni az információk között, hogy melyik hasznos, melyik vezet tévútra, melyik haszontalan.

Gedeon életében is eljött az ideje a változtatásnak, fel kellett vennie a harcot Isten nevében. Tudta, hogy feladata van, mégis arra volt szüksége, hogy az Isten megerősítse, jelet adjon neki. De egy jel nem is elég neki, újabb próbát kér. És Isten engedi, hogy újabb próbát tegyen. – És Isten engedi, hogy újabb próbát tegyünk…

Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy bíztatsz és bátorítasz bennünket, hogy új utakra lépjünk, és nevedben vegyük fel a harcot egy fenntarthatóbb fejlődés érdekében is. Köszönjük, hogy akár nyerünk, akár veszítünk a játék során, akár sikerélményt, akár kudarcélményt élünk meg közben, észrevehetjük, hogy minden a javunkra válik, ha el tudjuk hinni és fogadni, hogy örömünkön és bánatunkon keresztül is te formálsz bennünket. Ámen!