Az otthon mint a bizalom és a biztonság helye

Közös otthonunk a Föld és a Földön a család. Mindnyájan családba születünk, földi szülők gyermekei vagyunk. A teremtettségünk alapegysége a családi otthon. Alapközösség, amely az isteni terv része: a teremtéstörténet szerint az Alkotó hozta létre az első otthont, amely voltaképpen egy kert, és ő helyezte bele az első emberpárt, az első családot. Ez az ősi kép mint őslenyomat minden ember szívében ott él, és alapvágyként van jelen. Vágyakozunk egy otthonra, amely Isten tervének része, ahol bizalomban és biztonságban létezhetünk. Olthatatlan ez a vágy még akkor is, ha az emberi otthonok és családok szétesnek, alapvető emberi kapcsolódások és kötelékek széthullanak veszélyeztetve a következő nemzedékeket. Erre utal Ézsaiás próféta is. Sajnos látjuk magunk körül az elmagányosodás, elhagyatottság, bizalmatlanság és bizonytalanság otthonait. De a Teremtő gyógyítani tudja ezeket a közösségeket: „Én terólad el nem feledkezem!” – mondja az Úr. S az ő meg nem feledkezésére, szeretetére alapozva építhetünk újjá minden elrontott utat és kapcsolatot. Az otthon és a család alapközösségén az újszövetségi pecsét az a tény, hogy a Názáreti Jézus is családba születik. Magára veszi, vállalja, hogy Mária és József gondozza, nevelje. Jézus gyermekként maga is itt ismerkedik meg a bizalom és biztonság dinamikájával: egy otthon bizalmi légkörében tanulunk, lelkileg erősödünk, majd onnan indulunk ki, hogy betöltsük küldetésünket, feladatunkat a világban. A család a kiküldés helye, kiindulópont, origó. Ahová a küldetésből vissza-visszatérhetünk, feltöltődhetünk.

Az elmúlt másfél éves járványos időszakban az emberiség otthonfogalma próbára lett téve. A bezárkózás, a „Maradj otthon!” felszólítás kivétel nélkül mindenkit szembesített saját otthonának, alapközösségének helyzetével, a bizalmi állapotokkal, hiányokkal. Kiderült, hogy van mit tanulnunk ezen a téren, és szükséges erősítenünk a családot, az otthont mint értéket. Sokat lehetne beszélni a családok korunkban tapasztalható válságáról. Fontos azonban látni azt, hogy az egyes családok krízise a Bibliában mindig az egész ország és a teremtettség válságát is jelenti. A család értékközvetítő eszköze a teremtettségnek, és különleges küldetése van annak építésében és védelmében is. Idén nyáron Keszthelyen szervezték meg a X. Európai Nagycsaládok Konferenciát, amelynek különleges témája így szólt: „A fenntarthatóság bölcsője a család”. A széteső, bizalmatlanságban, széthúzásban szenvedő otthonok a környezeti, fenntarthatósági és klímaszempontokat is veszélyeztetik. Hiszen a család az az elsődleges közösség az ember megteremtése óta, ahol személyes felelősséget tudnak tanulni a gyermekek és a fiatalok. De ez csak akkor lesz igaz a következő nemzedékek számára, ha olyan családi otthonokban nőhetnek fel, ahol a szeretet, bizalom, megbocsátás, szolidaritás, hűség és szolgálat értékei határozzák meg a légkört. Isten Lelke legyen ebben segítségünkre, hogy egyre inkább megérthessük: a családi otthonok a fenntarthatóság zálogai.

Teremtő Édesatyánk, akinek ősi terve és szándéka az otthonok és családok megerősítése, segíts bennünket alapvető közösségeink megóvásában, újraépítésében, hogy a bizalom és a biztonság fészkéből elindulva betölthessük küldetésünket a teremtett világban. Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen!