A teremtésvédelem nemcsak zöld, hanem sokszínű

Klímahiszti a teremtésvédelem? – ezzel a címmel rendezték meg február 6-án a Szólj be a papnak! rendezvénysorozat legutóbbi alkalmát a budapesti Grund szórakozóhelyen. A beszélgetés résztvevői ezúttal Kocsis Áron református és Gáncs Tamás evangélikus lelkészek, Nevelős Gábor SJ római katolikus diakónus és Litkai Gegely humorista voltak. A moderátor Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője volt.

Az első kérdés, amelyet körbejártak, eléggé adta magát: mi is az a teremtésvédelem? Más ez, mint a környezetvédelem? Kocsis Áron református lelkész azt hangsúlyozta, hogy ha teremtésről beszélünk, akkor azt is mondjuk, hogy mindez az Úr munkája. Litkai Gergely ugyanakkor a teremtésvédelem kifejezést frappánsnak, de nagyképűnek tartja. Szerinte úgy hangzik, mintha azt hinnénk, hogy meg tudjuk védeni a teremtést, miközben mi tesszük tönkre. – Az Éden kertjében is egyetlen szabály volt, azt se tudtuk betartani – mondta a humorista. Nevelős Gábor szerint az lenne a feladatunk, hogy harmóniában éljünk a teremtéssel és valami jót tegyünk a világban, ám ezzel azóta gond van, hogy a paradicsomban nem hallgattunk az Úrra. Gáncs Tamás pedig emlékeztetett, hogy Luther Márton is teremtésvédő volt, hiszen azt mondta, ha holnap meghalok, akkor is ültetek ma egy almafát. Azt is érdekesnek tartotta, hogy az ember története a Bibliában fától fáig tart, hiszen a Szentírás végén megjelenik az élet fája. Jó szimbóluma ez annak, hogy bár elrontottunk valamit, még van esély a javulásra – mondta.

Mivel az első válaszokból úgy tűnt, hogy az ember nem képes megvédeni a teremtést, Nevelős Gábor hozzátette: egyedül nem tudja az ember megvédeni. Mindenkinek fel kell tennie magának azt a kérdést, hogy Istennel vagy ellene akar-e lenni, és ha az előbbi lehetőséget választja, akkor meg kell próbálnia az egész teremtett világgal megélnie a szeretetet – mondta a katolikus diakónus.

Az egyház teremtésvédelemben betöltött szerepe is szóba került a beszélgetés során. Gáncs Tamás emlékeztetett: Jézus nem azt mondta, hogy ti vagytok az egész tányér, hanem sóhoz és kovászhoz hasonlította a keresztyéneket. Mindkettő valami olyasmi, ami kicsiben indul, és nagy változásokat okoz. Szerinte nem csak általánosságban kell az egyház szerepéről beszélni, hiszen az egyház a tagjaiból áll, és egy-egy ilyen tagnak kell kicsiben elkezdenie kovászként működni a közösségében. Kocsis Áron ahhoz a halhoz hasonlította az egyház feladatát, amelyik Amazóniában él, és a vízfelszín közelében úszva egyszerre lát a vízfelszín fölé, valamint le a mélybe. – Így kellene nekünk is nézni: egyszerre felfele, a transzcendencia felé, és lefelé, a földi, gyakorlati élet felé – jelentette ki a református lelkész. Litkai Gergely a kérdés gyakorlati oldalát fogta meg, és arra mutatott rá, hogy az egyház tudna utat mutatni abban, hogyan kell az emberekhez szólni most, amikor változásra van szükség, mert ennek elfogadásához elköteleződés és hit kell. Emellett az új ötleteket is jobban fogadják az emberek, ha egy olyan közösségben találkoznak velük, amely a közös normákra épül. Például ha a gyülekezetben hall valaki a komposztálásról, talán jobban elfogadja, hogy nem valami új és fura ötlet, hanem több ezer éves gyakorlat – mondta a humorista.

És hogy miként lehet hozzákezdeni bármihez? Apró lépésekkel. Gáncs Tamás elmondta, hogy a kelenföldi evangélikus gyülekezetben minden a lámpakapcsolók mellé írt kis üzenetekkel indult öt éve, aztán lecserélték a világítást takarékos izzókra, majd előadássorozatot indítottak, ma pedig már a rendezvényeik majdnem hulladékmentesek. Nevelős Gábor szerint fontos, hogy felhívjuk egymás figyelmét a teremtésvédelemre, de emberségesen közelítsünk a kérdéshez. Ő úgy gondolja, az olyan krízisek, mint amit most is átélünk, rákényszerítenek, hogy átgondoljuk, hogyan élünk, de a tartós változáshoz pozitív érzés is kell, a szándék, hogy társa szeretnék lenni Istennek. „Felülről” jövő pozitív példát is hallhattak a megjelentek, amikor Kocsis Áron a passzívházzá alakított parókiákról beszélt, amelyek nyomán az emberek a falvakban is beszélni kezdtek az energiaspórolásról. A református lelkipásztor szerint az is fontos, hogy nemcsak új dolgokat kell bevezetni, hanem régieket is visszahozni, például egy évszázada egy háztartásban a mai szemétmennyiség töredéke keletkezett.

A környezetért és a teremtésvédelemért imádkozni is fontos, Litkai Gergely szerint elengedhetetlen, hogy lelkileg alkalmas állapotban induljon neki az ember a problémák megoldásának. Nevelős Gábor pedig arra emlékeztetett, hogy az ima nem a külvilágot változtatja meg, hanem a belsőnket, mert ahogy az Úr szeretetét próbáljuk megérinteni, az átformálja azt, ahogy a világhoz állunk, és „belső üzemanyagot” ad a cselekvéshez.

A nagyvállalatok és a fogyasztás témája kapcsán Litkai Gergely azt hangsúlyozta, nem szabad elfelejteni, hogy emberekhez beszélünk, hiszen a nagyvállalatok élén is emberek állnak, „talán még templomba is járnak”. A humorista szerint az ember megváltoztatására kell törekedni, mert akkor tartós, ha belülről jön a változás, nem külső kényszer hatására. Nevelős Gábor pedig hozzátette, hogy ha az emberek változnak, hosszú távon a gyártás, a marketing és a politika is alkalmazkodni fog ehhez. – Mutogathatok a fogyasztásra, ha én magam generálom – mondta Kocsis Áron, aki a közösség normaszabályozó és erőforrásmegosztó szerepét emelte ki a fogyasztás csökkentésében.

– Önfenntartásra neveli-e az embereket az egyház? – kérdezte valaki a nézők soraiból, amire mind Kocsis Áron, mind Nevelős Gábor azt felelte, hogy van gond a parlagon heverő kertekkel, de mind az Ökogyülekezeti Mozgalom, mind a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (és a Magyar Református Szeretetszolgálat is) igyekszik ezen változtatni. Litkai Gergely ugyanakkor hozzátette, hogy az önfenntartás csak egyéni megoldás, az is fontos, hogy az ország és az Európai Unió döntéshozói milyen mezőgazdasági termelést támogatnak.

A másokkal és a környezetükkel nem törődő emberek meggyőzéséről a humorista azt mondta, ebben az a fontos, hogy sokan mutassanak példát hosszú ideig. – Azért kell mindig becsuknunk az ajtót, hogy egy idő után a hülyék, akik nem csukják be maguk után, a perifériára szoruljanak – mondott példát Litkai Gergely. Gáncs Tamás pedig Jézus szavait idézte, aki azt mondta, hogy azt tegyétek másokkal, amit veletek szeretnétek, hogy tegyenek, és ez nemcsak a másik emberre vonatkozik, hanem más teremtményekre is, a teremtett világ egészére.

Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan tudnak hatni az egyházak a döntéshozókra például energiapolitikai kérdésekben, a beszélgetés résztvevői egyöntetűen azt felelték, hogy szereptévesztés lenne, ha az egyház ilyesmibe akarna beleszólni, de hangsúlyoznia kell, hogy ezt nem csak gazdasági oldalról kell nézni. Nevelős Gábor kiemelte, hogy az egyház nem egy projektek képviseletére létrejött civil szerveződés, első számú feladata az evangélium hirdetése és Krisztus középpontba állítása, és ezzel lehet a döntéshozók szemléletét formálni.

A felvetődő gondolatra, amely szerint a teremtés mellett a vég is az Úr akarata, Kocsis Áron elmondta, hogy mindennek van kezdete és vége, a Bibliát az elejétől a végéig kell nézni, de a véget nem szabad siettetni, és a földet művelni és őrizni, nem kizsákmányolni kell. Természetesen a túlnépesedés is szóba került, főleg a "szaporodjatok és sokasodjatok" paranccsal ellentétbe állítva, amire Nevelős Gábor úgy felelt, egyszerűsítés azt mondani, hogy a népesség miatt van bajban a világ, a szemléletmódban sokkal nagyobb gondok vannak.

Az este zárásaként az a kérdés került terítékre, hogy miként lehet kiragadni a politika szorításából a teremtésvédelem témáját. Litkai Gergely szerint az egyháznak beszélnie kell a paradigmaváltás szükségességéről, és fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy komoly morális válságban van az emberiség, aminek csak következménye a természeti válság. A humorista hangsúlyozta, hogy fontos látni: a keresztyén tanítások a mértékletességre épülnek, amit nevezhetünk fenntarthatóságnak is. Nevelős Gábor pedig azzal a gondolattal zárta az estét, hogy a hit nem politikai kérdés, hanem felette áll. – Ez is misszió, hogy a lényegre mutassunk, és ne jobb- vagy baloldali kategóriákba essünk bele – mondta a katolikus diakónus, hozzátéve: a teremtés védelme nemcsak zöld, hanem sokszínű.