A szeretet által vezérelt odafordulással írta le a ráckeresztúri drogterápiás otthonban zajló terápiás programjaik lényegét Erdős Eszter református lelkipásztor, intézményvezető. A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió bentlakásos otthonában tartott nyílt napon baráti hangulatban, őszintén beszélgethettek egymással az aktív terápián részt vevő fiatalok és az ország számos pontjáról érkezett szakemberek.
A szerhasználó fiatalok rehabilitációja elnevezésű műhely-konferencia Erdős Eszter intézményvezető köszöntőjével kezdődött, aki a Bibliából A szeretethimnuszt (1Kor 13.) olvasta fel a résztvevőknek. A lelkipásztor úgy fogalmazott: szolgálatukban a legfontosabb a szeretet, mert ez a lényeg, minden más cserélhető módszertan. – Nemrég egy erdélyi utamon hallottam azt a magyarázatot, hogy ez a szentírási fejezet nem rólunk szól, hanem Krisztusról. Felemelő ez, hiszen arról biztosít, hogy ha ő benne van az életünkben, a gondolkodásunkban, az érzéseinkben, a személyiségünkben, akkor nekünk is sikerülhet. Az az életprogramom, hogy Isten szerint akarok szeretni – fejtette ki.
Az intézményvezető szavai után a tizenhét éves László tett bizonyságot. Életútja bemutatásakor megosztotta a hallgatósággal, hogyan vált szerhasználóvá, milyen küzdelmeken ment keresztül és a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (MRE KIMM) Drogterápiás Otthonában hogyan találta meg és építette fel saját magát. A fiatal elmondta, hogy szeretetlennek érezte magát, nem alakult ki az a kötődés és bizalom a szüleivel, amit érzése szerint a testvére megkapott, és amelyre ő is vágyott. Mélypontként élte meg, amikor a szülei el akartak válni. A családjában elindult változások mindenkit megterheltek. Lászlónak rendkívül nehéz volt a környezetváltozás, szorongott. Meg akart felelni a szüleinek és a külvilágnak, teljesen más arcát mutatta mindenkinek. Rossz társaságba keveredett, először alkalmi, majd napi szintű alkohol- és drogfogyasztóvá vált. A koronavírus-járvány okozta bezártság miatt fokozódott benne a feszültség és a magányérzet. Szülei válása miatt erős depresszióba került, és addigra már mindennapossá vált, hogy ivott, nyugtatókat szedett. Bezárkózott a szobájába, ahol csak a magány és a sötétség volt vele. Képtelen volt kiszabadulni abból a börtönből, amit ő maga és a környezete teremtett. Szülei pszichiátriára küldték, ahol gyógyszeres kezelést kapott, ám ez csak rontott a helyzetén. Amikor vége lett a járványnak, nem ment vissza az iskolába, nem érezte azt, hogy bárki is szeretné, folytatta önpusztító életmódját. A sok különböző tudatmódosító szertől napok estek ki, nem tudta, hogy hol volt és mit csinált. 2022 elején szinte a túladagolásig jutott, emiatt kórházba került, ahol egy pszichiáter javasolta édesanyjának a ráckeresztúri otthont.
– Másfél éve jöttem a házba. Az első napon szembejött valaki és megölelt, azt mondta: Isten hozott! Nem értettem, miért teszi ezt, de megrendültem. Úgy éreztem, hogy megérkeztem egy olyan helyre, amely megváltoztathatja az életemet, és így is lett – idézte fel. László kilenc hónapot töltött a drogterápiás otthonban, ahol rengeteget tanult. Megismerte saját magát és azt is, hogyan kell viselkedni másokkal. Az odaadó törődésnek és a segítségnek köszönhetően új életet kezdett. Minden egyes nap hálát érez. Úgy kel fel, hogy készen áll az előtte álló napra és a következőre is.
A bizonyságtétel után a konferencia résztvevői kisebb csoportokban mélyülhettek el a terápiás módszerekben. Megismerhették a művészeti foglalkozások szerepét a traumafeldolgozásban, a sport és az élmények jelentőségét és az önkéntes lehetőségeket. Átfogó képet kaptak arról, milyen alapelvek mentén és szemlélettel dolgoznak az otthon munkatársai a fiúkkal. Az interaktív műhelyfoglakozásokon a szakemberek és a munkatársak mellett aktív terápiás fiatalok is részt vettek. A csoportokban a terápián résztvevők megosztották küzdelmeiket és az otthonban töltött idő rájuk gyakorolt hatásait. Munkatársak és bentlakók együtt ismertették az otthon működését, a programok hatásosságát, nem elfedve azt sem, ha olykor valaki feladja a terápiát, vagy el kell küldeni az otthonból. Széplaki Zsolt programvezető kitért arra is, hogy a kliensek nem ritkán több problémával kerülnek hozzájuk, a szerhasználaton kívül sokszor mentális betegséggel is küzdenek. Hozzátette: a drogterápiás otthonban rendszeresen szerveznek nyílt napokat, amelyek célja a kapcsolatteremtés és a szolgálat megismertetése.
– Ezekből a találkozókból mi is gazdagodunk, tanulunk egymástól. A szorosabb szakmai kapcsolatok, a szakellátásért felelős intézmények és szakemberek együttműködése a hozzánk forduló kliensek gyógyulása szempontjából is jobb, a megelőzés és az utógondozás hatásossága miatt is. A mostani nyílt napunkra a szociális ellátórendszer különböző területein dolgozókat hívtuk meg. A szenvedélybeteg-ellátással foglalkozó társintézményektől, drogambulanciákról, családsegítő szolgálatoktól, illetve a szociális alapellátás különböző területeiről, a hajléktalanellátási, mentálhigiénés szolgáltatások, illetve az addiktológia területéről is érkeztek a konferenciára – mondta el a programvezető.
A terápiás csoportok bemutatása után a résztvevők megoszthatták élményeiket, tapasztalataikat. Köszönetüket fejezték ki a fiataloknak, hogy őszintén beszéltek az életükről, a terápián tanultakról és hogy hol tartanak a gyógyulásban. Többen megjegyezték: a konferencia helyszínén alig lehetett megkülönböztetni, hogy ki a munkatárs, ki az otthon lakója és ki a meghívott szakember, hiszen mindenki barátsággal, nyíltan és szeretettel fordult a másikhoz.
Katona Viktor intézményi lelkipásztort a megelőzési lehetőségekről és a támogató háttérről, a gyülekezetek jelentőségéről kérdeztem. Úgy fogalmazott, törekednek a prevenciós lehetőségek megismertetésére. Van, hogy a lelkészek irányítják hozzájuk a segítségre szoruló fiatalt. Bár szűkösek a kapacitásaik, de igyekeznek gyülekezeti eseményeken részt venni és bemutatni a drogterápiás otthont. A lelkipásztor szerint hangsúlyos lenne a tanárok, szociális szakemberek és a lelkipásztorok átfogóbb képzése a prevencióról, a drogterápiás módszerekről és az utógondozásról. – Ezek a srácok innen kikerülve gyakran idegennek érzik magukat. Ennek enyhítésében sokat jelent a támogató és befogadó közösség, ezért célunk segíteni a gyülekezetekben az integrálódást. Szoktunk csendesnapokat tartani, amelyekre gyülekezeti lelkészeket is hívunk, hogy megismerjék a missziót és a hozzánk kerülő fiúkat, férfiakat – emelte ki.
A lelkész korábban is fiatalokkal dolgozott, lelkigondozó végzettsége is van, most pszichodráma-asszisztensi képzést végez. Szolgálata egyik hangsúlyos elemének mondta a jelenlétet, hogy meghallgassa a fiúkat, hogy az evangélium megismertetését ne erőltetésnek, hanem a terápia fontos részének érezzék. Módszereik egyik erőssége a közösség, a bizalmi, baráti kapcsolódás megteremtése. A lelkész megemlítette azt is, hogy volt már több keresztelő is az otthonban, legutóbb idén húsvétkor.
Az MRE KIMM Drogterápiás Otthonában tartott nyílt nap résztvevőinek mindegyike hálát érzett, amiért láthatta és tapasztalhatta, hogyan működik egy összetett és szerteágazó terápiás módszer, amellyel a szerhasználó fiatalokat segítik. Többen kitértek annak fontosságára, hogy az otthonban a hozzátartozókat is bevonják a terápiába. Amikor a résztvevők arról kérdezték a fiúkat, hogy miért érdemes az otthonba jönni, azt felelték, hogy a ráckeresztúri házakban elfogadják és támogatják egymást, nincsenek különbségek. A közösség pedig megtartja őket, segít nekik új emberré válni.
A Magyarországi Református Egyház fenntartásában működő terápiás otthont 1986-ban alapította Erdős Eszter református lelkész egy olyan politikai és társadalmi rendszerben, amely nem vett tudomást a szerfüggés létezéséről. Az ország első rehabilitációs intézménye mára egy európai színvonalú drogterápiás központtá vált. Az otthon jelenleg két telephelyen működik, és harmincöt, illetve harminc személy fogadására alkalmas. Korábban különválasztották a serdülőket és a felnőtteket, idővel azonban kiderült, hogy hatékonyabban működnek, ha vegyesen foglalkoznak velük.