A járványidőszak pár éves kényszerszünete után a fesztiválpiac is egyre inkább felpörög. A nyár jelentős részében a kulturális élet középpontjába a szórakoztató művészeti rendezvények kerülnek, egyre több helyszínen, egyre több téma köré szerveződve. A kikapcsolódás és az önfeledt szórakozás mellett a fesztiválokon egyre több az olyan program is, amelyek a befelé figyelést, a lelki élmények fontosságát hangsúlyozzák.
A fesztiváloknak az állandó pezsgés és pörgés mellett egyre inkább részei az elcsendesedésre hívó programok
Élménytársadalom
Gerhard Schulze a kilencvenes években kiadott kultúrszociológiai tanulmányában használja először az élménytársadalom kifejezést. Írásában kifejti, hogy a jóléti társadalmak életében, a javakban és szolgáltatásokban való bővelkedést követően az „élmények” válnak elsőrangúvá – akár az árukkal, a szolgáltatásokkal szemben is. Így különböző kulturális kínálatok, a pozitív szabadidőtöltés, az állandó programdömping válik mértékadóvá, értékteremtővé. Az élménykeresés – miként a boldogság keresése – azóta még inkább meghatározó az embereknek. A szórakoztatóipar válasza erre az igényre az egyre bővülő és egyre változatosabb kínálat. Annyi kulturális programmal, tartalommal, élménnyel találkozhatunk mind az online oldalakon, mind élőben, hogy nehezünkre eshet dönteni, mely élményeket részesítsük előnyben. Az élménytársadalom nagy kérdése, hogy rátalálunk-e ebben a kavalkádban a valódi tartalomra, képesek vagyunk-e a sok „kihagyhatatlan” történést mélyebben átélni.
Élményhajszolás vagy feltöltődés?
Az utóbbi időben kiemelkedő élményközpontokká váltak a fesztiválok, ahol számtalan kulturális program, esemény, szolgáltatás összpontosul. Ilyenkor végre kiléphetünk a komfortzónánkból, új élményeket gyűjthetünk egy különösen ingergazdag környezetben. Zenei extázis, teljes kikapcsolódás, önfeledt szórakozás, társasági élet, a legjobb szolgáltatások egy helyen. Hol máshol valósulhatnának meg a vágyaink, ha nem itt?!
Huszonéves egyetemistaként megerősíthetem azt az alapvetést, hogy elsősorban szórakozni járunk egy fesztiválra, a bulizás különböző fokozatai, formái közül válogatva. De az is tagadhatatlan, hogy sokunknak nem az éjszakai nyüzsgés jelenti az élmények netovábbját. A fesztiválokon egyre gyakrabban találkozunk olyan programokkal, amelyek a felfokozott hangulat és az állandó pezsgés mellett a lelki töltekezésre, elcsendesülésre fókuszálnak. Jóga, kerekasztal-beszélgetések, pszichológiai szolgálat, kézműves- és művészetterápiás foglalkozások, spirituális töltetű betérők, segítő diákszervezetek. Mindannyiuktól közvetlen és nyitott kommunikációra számíthatunk, ha a féktelen bulizáson kívül más élményekre is vágynánk.
A fesztiváloknak egyébként is fontos célja, hogy az esti programok mellett napközben is egyedi élményeket, tevékenységeket biztosítsanak a civil térben – sok fesztiválozó pedig éppen ezeket a programokat keresi. Közben természetközeli, rurális fesztiválok egész sora jelent meg az elmúlt években, amelyek már az elcsendesedést vagy éppen az ökoszemléletmódot, közösségi gondolkodást, személyes művészeti élményeket tartják elsődlegesnek, és csak utána az éjszakai mulatozást.
A szórakoztatóiparban, a zenei műfajokon belül, illetve már a köznyelvben is a chill, chillezés kifejezés egészen általánossá vált. Ilyenkor az emberek megpihennek, elcsendesülnek, akár – kicsit továbbgondolva a hétköznapjaikon – a nagyobb létkérdések felé fordulnak.
Istenélmény, fesztiválélmény
A művészeti jellegű fesztiválokon mutatkozik nagyobb igény a KözösPont szolgálatára: családosok, fiatalok, lelkes „fesztiválarcok” vagy épp óvatos útkeresők térnek be a fesztivál missziós sátrába
A KözösPont ökumenikus szeretetszolgálata a 2000-es évek óta fontos szereplője a hazai fesztiváléletnek, idén az EFOTT, a Strand- és az Ördögkatlan fesztiválon állítja fel sátrait. Elsősorban szabad beszélgetésre, „lelkizésre” van itt lehetőség, többnyire az egyházakkal kapcsolatos kérdésekről, az élet nagy dolgairól vagy magánéleti problémákról esik szó.
A KözösPont célja bemutatni a keresztyénség fiatalos arcát, Istent és az egyházat közelebb hozni a hétköznapokhoz, vagy akár hozzákapcsolni a fesztiválélményhez. A nagyrészt fiatal önkéntesekből álló csapat minden évben egy választott téma köré szervezi programjait. Idén a „jelenlét” a kulcsszó – jelenlét a mindennapokban, a családban, a közösségeinkben, az istenkapcsolatban, valamint jelenlét a fesztiválokon. Ezzel kapcsolatban készülnek beszélgetésindító témákkal, kvízzel, játékos feladatokkal, illetve a mélyebb önfeltárást, analízist lehetővé tevő gyakorlatokkal.
A fesztiválozó fiatalok közül sokan betérnek a szeretetszolgálat sátraiba, előfordul, hogy akár nagyobb társaságokból is kiválnak páran, akik különösen kíváncsiak, nyitottak a KözösPontra. Hamar ráhangolódnak a témákra, és akár több órát is eltöltenek a számukra ismeretlen önkéntesek társaságában. Felszabadítja őket a kötetlen beszélgetés, hogy meghallgatják őket, és hogy lehetőségük nyílik mélyebb témákról is beszélni. A KözösPont mögött meghúzódó hit és bizonyosság pedig ugyancsak vonzó „élménynek” bizonyul számukra.
Nem csak egy-egy sztárfellépőnek vagy egy jó zenekarnak lehet a rajongójává válni egy fesztiválon: a megtérésre is lehetőség van itt – állítják a KözösPont önkéntesei, akiknek a fesztiválozás sem lenne igazi valamilyen istenkapcsolat, istenélmény nélkül. Úgy vélik, az állandó pörgés és bulizás sodrásában tisztában lenni a vallás értékeivel a legnagyobb segítség az élmények valódi megéléséhez.