– Biztos, hogy meghaltam volna – mondta a 777 podcastjében Bajcsi Norbert arról, mi lett volna vele, ha nem jut be a rehabilitációra. Egy történet drogról, alkoholról, szerencsejátékról, hajléktalanságról és börtönről, és ennek átfordulása egy új életbe az Istennel való találkozáson keresztül. A 777 új podcastsorozata, a „Veletek vagyok” a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatával együttműködésben mutat be csodaszerű, mégis valós személyes történeteket.
Bajcsi Norbert a könyve bemutatóján áprilisban
Bajcsi Norbert otthon gyerekként azt látta, hogy bármi van, inni kell: ünnepléskor, szomorkodásra, vagy csak úgy, a fáradtságra. Ő az alkoholt meggyűlölte, mert tapasztalta az alkoholista szülők rossz hatását, de helyette végül a drogoknál kötött ki. – Úgy éreztem, ahhoz, hogy normálisan tudjak működni, nonstop be kell álljak valamilyen kábítószertől – emlékezik vissza. Szorongását csillapította a szerekkel, és úgy érezte, mintha eltűntek volna számára az addigi problémái. Amikor józan volt, annyira kicsinek érezte magát, hogy minden embert maga fölé helyezett.
Erről is írt Szenvedéllyel című könyvében, amelyben arról is olvashatunk, hogyan csúszott bele a bűnözésbe is. Először a lakótelepen lógott, hogy ne kelljen otthon lennie, és ott találkozott olyan emberekkel, akikkel kipróbálta a drogokat. Ahogy egyre több anyag kellett, a pénzt már legális úton nem tudta előteremteni, ezért boltból és ékszerüzletből lopott.
Elmondta, nem is tudta felmérni, hogy milyen bűnöket követ el, és hogy milyen következményei lesznek ennek. Azt sem vallotta be magának, hogy drogfüggő, akkor se, amikor már hajléktalanként élt az utcán. – Sokkal később, amikor a rehabilitáció során kijózanodtam, jöttem rá, hogy soha nem én irányítottam az életemet, hanem a szenvedélybetegség irányított engem – tette hozzá a podcastben.
A börtönről elmondta, hogy szerinte ott válnak bűnözővé az emberek. Tízből hat elítélt visszaeső lesz, tehát újra börtönbe kerül. Azt látja, hogy mostanra azért változott a hozzáállás a fogvatartottakhoz, sok egyház foglalkozik velük, de még mindig lehetne többet hatni az elítéltekre a foglalkozásokkal.
Isten akkor is nagy esélyt adott neki, amikor kijött a börtönből és megismerte az első feleségét. Ekkortájt volt, hogy nem drogozott, de akkor is ivott és szerencsejátékozott. Elmondta, hogy az alkoholelvonásba orvosi segítség nélkül bele lehet halni, a szerencsejáték-függőség pedig társadalmilag annyira elfogadott, hogy sokan észre sem veszik. A drogfüggőt rögtön elítélik, jobban szem előtt van a probléma.
Aztán visszacsúszott a problémákba, házassága egy év után véget ért. Amikor hajléktalanná vált, már csak meg akart halni, de az isteni gondviselés a rehabilitációra terelte. Itt előbb a testi javulás következett be, a lelki helyreállás sokkal lassabb folyamat. – Nagyon sokat kellett dolgoznom a traumáimon, a régi problémáimon és azon, hogy ha a jövőbe nézek, ne csak kilátástalanság legyen bennem – mondta Bajcsi Norbert, aki magának tudott a legutoljára megbocsátani.
Felidézte, hogy egy bibliaórán tért meg, és ez az élmény mindent felülírt benne. – Azt éreztem, hogy kinyílt egy világ előttem, megértettem, miért vagyok itt, a Földön. Csodálatos érzés volt, nehéz szavakkal leírni – mesélte. Ahogy egyre jobban megismerte Isten szeretetét, magát is becsülni kezdte. Azt érezte, hogy Isten nem szerette a régi tetteit, de őt szerette. – Annyira erős az a kegyelem, amit kaptam, hogy képes vagyok szembenézni a múltammal, amely már nem befolyásolja a jelenemet – tette hozzá. Úgy érzi, Istennek terve volt vele, így sok mindentől megóvta.
Bajcsi Norbert másodjára is megházasodott, most boldogságban él, dolgozik, bejár a rehabra önkéntesként és járja az országot, hogy elmesélje a történetét. – Ha ezer emberből csak egynek is tudok segíteni, akkor már megérte. Nem hagyhatom meg magamnak, amit megtapasztaltam Istenből – mondta Bajcsi Norbert a 777 podcastjének.
„A megtérésem nagyobb érzelmi löketet adott, mint az első ecstasy”
Többször megjárta a börtönt, kirakták a zárt osztályról, de Isten élete legsötétebb pillanataiban is fogta a kezét. Bajcsi Norbert csaknem húszéves drogkarrier után jutott el az MRE KIMM Drogterápiás Otthonába, Ráckeresztúrra, ahol célokat és új életet kapott. A kezdeti mámoros pillanatoktól a megtéréséig vezető időszakot nemrég, a Kálvin Kiadó gondozásában megjelent, „Szenvedéllyel” című önéletrajzi könyvében foglalta össze, mely remek apropót nyújtott arra, hogy nekünk is elmesélje történetét. Interjú.