Szeretet az égig, áldozat a vérig, szolgálat a sírig – Kiss Ferencre emlékeztek

– Jézus kérdése Máté evangéliumából hozzánk is szól a mai Magyarországon: „Mennyivel tesztek többet másoknál?” – figyelmeztetett Somogyi Péter, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője és a Budapest-Fasori Református Egyházközség elnök-lelkésze az ülés elején tartott áhítatában, és hozzátette, hogy a hívő ember nem vallásos buzgóságból tesz valamit, hanem hitből, mert életének meghatározó eleme a felülről jövő ajándék és a csoda, hogy összeköttetett élete az örökkévaló Istennel.

– Jézus azt parancsolja, hogy „ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”, de ez persze képtelenség, amíg önmagunkban akarunk azok lenni. Ám Isten tökéletes szeretete át tud kódolni bennünk mindent – emlékeztetett a lelkipásztor.
Somogyi Péter elmondta, hogy szeretetünknek túl kell szárnyalnia a pogányok szeretetét. Ez nem könnyű, mert keserűségek, fájdalmak vannak bennünk, mert az emberek nem úgy álltak hozzánk, hogy az építő legyen. De fel kell tenni a kérdést, hogy tudunk-e másként feléjük fordulni, mint ahogy ők fordultak felénk? Tudunk-e köszönni azoknak, akik nem köszönnek nekünk? Vagy akik becsaptak, bántottak minket? A lelkész szerint ha nem, akkor el kell gondolkodnunk. Jézus arra tanít, hogy szeressétek az ellenségeiteket.

A szeretetszolgálat messze felülmúlja azt, amire mi képesek vagyunk, de Isten szeretete mégis képessé tesz minket rá. A tökéletes szeretet megjelent Jézus Krisztusban, és rajta keresztül bennünk.

Kiss Ferenc örökségéről és életéről Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke tartott előadást, betekintést adva egy olyan ember életébe, aki már fiatalon jótékonysági mozgalmakat szervezett, hogy példát mutasson a többi lelkésznek. Esperesi székfoglalójában Kiss Ferenc igyekezett felrázni kortársait: „Tenni kell itt atyámfiai, és nem jajgatni.” Arra hívott mindenkit, hogy „ne csak prédikáljunk a népnek, hanem foglalkozzunk a néppel”, és kiemelte, hogy a gyülekezeti életet és az egyén hitét egyaránt erősíteni kell.

Kiss Ferenc teológiai tanár lett Debrecenben, majd később az egyetem első rektora. A lelkészképzésben a legfontosabbnak a Biblia ismeretét tartotta, és hiába szólította mindenki Feri atyának, tudták róla, hogy a Szentírás kérdésében nem engedékeny. Erre kell épülnie a többi elemnek: a gyakorlati képességeknek, a keresztyén személyiség kialakításának – mert a lelkész személyiségével nevel –, és a világi műveltségnek. Ez utóbbi kedvéért biztosította az egyetemi karok között az átjárást, hogy a lelkészek más tudományokban is tájékozódhassanak.

Egy látogatás Bethelben a diakonisszáknál a missziói központban szárba szökkentette benne a gondolatot, hogy Magyarországon is megvalósítsa az ott látottakat. Először hadiárváknak hozott létre intézményeket, Hajdúböszörményben fiúknak, Nyíregyházán leányoknak. Aztán nem volt megállás: árvaházak, öregotthonok, nyári üdültetési akciók. 1931-ben meglapította az Országos Szeretetszövetséget. A negyvenes években huszonkét községben huszonhét árvaház kötődött már a nevéhez, és utcagyerekeken is rendszeresen segített. De azt hirdette, hogy a gyülekezetek alapvető kötelessége figyelni a kicsikre, elesettekre, árvákra, és alapelvnek tekintette, hogy ahol csak lehet, helyben kell megoldani az ilyen feladatokat, és ahol nincs erre gyülekezeti erő, ott kell belépnie a felsőbb egyházi szerveknek.

Munkatársaival a háború idején nagy erőfeszítések árán tudták csak megtartani az intézmények egy részét, többet bombatalálat ért. A balatonfőkajári árvaház minden lakója életét vesztette, de az épületet újjáépítették. A háború alatt teljes tartalékát felélte a szeretetszövetség, és végül huszonkét intézmény, a korábbiak körülbelül egyharmada maradt meg. 1945-ben nyolcvanhárom évesen adta át a szövetség vezetését, és nehezen, de elérte, hogy az intézményeket vegye át az egyház. 1948-as halála után tudták, hogy az örökségével kezdeni kell valamit, és végül 1949-ben megalakult a Református Szeretetszolgálat. Fekete Károly szerint Kiss Ferenc sokkal előrébb járt, mint kortársai, és megvolt benne az a több, a látás a szeretetszolgálat terén, amely csak a halála után terjedt el igazán. – A szeretetszolgálat szakma, amelynek megvan a csínja-bínja, de ha nem csak szociális munka – amely önmagában is tiszteletreméltó –, akkor csakis biblikus alapokon állva lehet végezni – mondta a tiszántúli püspök. Emlékeztette a megjelenteket, hogy Kiss Ferenc sok gondolata ma is megfontolandó lehet: a gyülekezetközpontú egyházlátás, a csapatmunka fontossága a lelkipásztori hivatásban, a „szeretet az égig, áldozat a vérig, szolgálat a sírig” világlátás, és az, hogy meg kell élni az evangéliumot, nem csak beszélni róla.

– Összefoglalóm kulcsszava az elevenség – mondta Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója, aki szerint Kiss Ferenc esperesi székfoglalóját és számtalan cikkét nem lehet úgy olvasni ma sem, hogy ne éreznénk elevennek, érvényesnek.

Elmondta, hogy Kiss Ferenc kora és a mi időnk között rengeteg változás történt az egyházban és az egyház körül, felgyorsult a szekularizáció is. – A református diakóniában 7500 ember dolgozik, a nagy részük nem tudja, ki az a Kiss Ferenc, de ez nem az ő hibájuk – értékelt Czibere Károly, aki szerint feladat lenne felmutatni ezeket az elődöket. Kiemelte, hogy Kiss Ferenc írásaiból szinte kiugrik a szembenézés képessége: kevés egyházi ember hajlandó és képes ennyire őszintén belenézni a tükörbe. Emellett mindent az Ige mérlegén mért, és nem voltak előítéletei vagy megmásíthatatlan gondolatai. Czibere Károly elismerősen beszélt Kiss Ferenc radikalizmusáról is, hogy nem simult bele korszakába, kiállt azért, amit jónak gondolt. Úgy gondolja, ma a világ nyomása miatt sokszor hajlandóak vagyunk alkut kötni.

– Abban is példa lehet a szeretetszolgálat alapítója, hogy mindvégig megtartotta érzékenységét és munkavágyát. Nem dőlt hátra, sőt, nyugdíjas éveiben talán még többet dolgozott. Radikálisan gyülekezetközpontú volt, mert a nyáj is a gyülekezetben van – mondta Czibere Károly, és hozzátette, hogy minden szolgálatnak kell gyülekezeti háttér, hogy ha valaki hitre jut valamelyiken keresztül, akkor legyen közösség, amely befogadja. Az intézményes diakóniát Kiss Ferenc sosem a gyülekezet helyettesítésének szánta, hanem kiterjesztésének. Kiss Ferenc az állami finanszírozás veszélyeire is figyelmeztetett: ha valaki mindig az államra vár, sosem indul el, ha pedig arra építkezik, akkor összeomolhat az egész rendszere, ha megvonják a forrásokat. Czibere Károly emlékeztetett, hogy bár most a jóléti állam biztosít forrásokat, tisztában kell lennünk vele, hogy ennek nem csak előnyei, de veszélyei is vannak. – Kiss Ferenc az egyház megelevenítését a lélektől és nem szabályzatoktól, intézkedésektől vagy törvényektől várta – jelentette ki a Szeretetszolgálat főigazgatója, és úgy fogalmazott, hogy ha szeretnénk diakóniánkat abban a küldetésben látni, amelyben Krisztus, akkor az kell, hogy azt a Krisztus engesztelő áldozatáért érzett hála működtesse, a szolgálatot végzők napról napra Krisztusban legyenek közösségben, és ebből táplálkozzanak, végül pedig az egész diakóniánk Isten dicsőségére szolgáljon.

Az emlékülés hátralévő részében Millisits Máté művelődéstörténész a két világháború közötti misszió történetébe adott betekintést, majd a Kiss Ferenc által alapított tiszafüredi Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthona verses és zenés műsorát láthatták és hallhatták az emlékülés résztvevői.

Az ülés házigazdája egyébként Birinyi Márk, a Református Szeretetszolgálat főigazgató-helyettese volt, aki az elején köszöntötte a résztvevőket, szólította az előadókat, és a program szerint a zárszót is ő mondta volna, de ezt végül a közös ének helyettesítette.

Kiss Ferenc munkássága ma is követendő példa, papírra vetett gondolataira érdemes odafigyelni, és ha nem is minden sora emelhető át egy az egyben 2022 valóságába, ma is iránytűt jelenthetnek.