„Ja, önkéntes vagy, és ez az első riasztásod? Így már értem, miért cipekedtél olyan lelkesen” – mondta egy hivatásos tűzoltó Juhász Mártonnak, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ügyvezető igazgatójának, aki éles bevetésen vett részt. Hogyan lehet valaki önkéntes tűzoltó? Milyen új egységeket szerveznek? A Reformátusok Lapja Juhász Mártont kérdezte.
Gyerekkori álma volt, hogy tűzoltó legyen. Végül hogyan vezetett más irányba az élete?
Szociálpolitika szakon tanultam Debrecenben, és egyszer hazafelé sétálva megálltam a Böszörményi úti tűzoltólaktanyánál – így kezdődött a történet. Persze fiúgyermekként az óriási, piros, száguldó autókat látva én is tűzoltónak készültem, ahogyan szerintem sokan mások is. Valahogy bennem ez az érzés még az egyetem alatt is megmaradt. Úgy éreztem, ha ezzel foglalkoznék, még hatékonyabban tudnám segíteni az embereket, mint a szociális szférában. A portaszolgálatot teljesítő tiszt, akivel összetalálkoztam, elmondta az erőnléti elvárásokat, és én teljesíthetőnek éreztem a dolgot. Aztán odaért a felsorolásban az alkalmassági vizsga utolsó pontjához, hogy majd egy tűzoltóautó létrájának tetején, teljes menetfelszerelésben, szeles időben kell feladatot teljesítenem. Elfogadtam, hogy a tériszonyom miatt ez mindennapos munkának nem nekem való.
Hogyan lett most mégis önkéntes? És mióta van az MRSZ-nek Kutató- és Mentőcsoportja?
Létezett egy erősen református kötődésű szervezet, amellyel 2019-ben találtunk egymásra. Az akkor viszonylag friss egyesületnek tagja lett a Református Szeretetszolgálat, majd nevet váltottunk, így jött létre a mentőcsoport. Most elsősorban kutyás kereséssel foglalkozik a csapat, a kollégáim például eltűnt személyek felkutatásánál segítenek. De tudunk segíteni kisebb károk helyszínén, gondolok például viharkárokra, belvízre, vagy kisebb tűzesetekre. Megelőzésben, például árvízi védekezésben is tudunk segíteni. Amióta létezik az MRSZ Kutató- és Mentőcsoportja, terveztem, hogy szeretnék velük menni egy bevetésre. Kárhelyszínre nem mehet bárki, negyvenórás tanfolyamot kell elvégezni hozzá. Tavaly év elején sikeres vizsgát tettem, így hivatalosan önkéntes tűzoltó lettem. Azóta kerestem az alkalmat, hogy mikor tudnék akcióhoz csatlakozni. Egy mentőcsoportos megbeszélés miatt éppen Debrecenben voltunk, amikor a kollégáimmal bejelentkeztünk a hivatalos applikáción keresztül, jelezve, hogy az irányítás jelzést küldhet nekünk. Néhány óra múlva, éjfél körül jött a riasztás. Négy és fél percem volt felvenni a menetfelszerelést, és egy szirénázó autóban találtam magam a bajtársaimmal. Felfokozott állapotban voltam.
Mi volt a feladat, hova riasztották az egységüket?
Egy tizenöt méteres fának csőtörés miatt felázott a gyökere, az útra dőlt, leszaggatta a felsővezetékeket. Egy futár belegabalyodott abba, szédült, a mentők vitték el, de nem lett nagyobb sérülése. A hivatásos tűzoltók munkáját segítettük a helyszínen, én a fa darabjait hordtam le az útról. Hegedüs Gábor, a mentőcsoportunk vezetője a forgalomirányításba kapcsolódott be. Izgalommal töltött el, hogy teljesül a gyerekkori álmom. Ahogy a Szentírásban olvashatjuk: „Kérjetek, és adatik nektek...” (Mt 7,7) Hatalmas élmény volt, hogy segíthettem. Nem ismerjük Isten útjait, vannak álmok, amelyek sosem teljesülnek, és lám, vannak, amelyek húsz év után igen. Tudom, hogy a riasztás akár tragédiát is jelezhet – hálás vagyok, hogy így is valóban szolgálni és segíteni tudok a bajba jutottaknak.
Ön is lehet református tűzoltó!
A meglévő debreceni és a most szerveződő budapesti és ózdi csoporthoz is vár önkénteseket a Magyar Református Szeretetszolgálat Kutató- és Mentőcsoportja. A következő negyvenórás önkéntes tűzoltókat képző tanfolyam szeptemberben indul.
Az interjút elolvashatják a Reformátusok Lapja lefrissebb számában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a gyülekezetekben és az újságárusoknál!