„Muszáj türelmesnek lenni”

Manapság valószínűleg kevesen vannak, akiknek egy hétvégi kiruccanást tervezve az elsők között ugrana be Ózd lehetséges célállomásként, sőt, még a sokadik találat sem e város lenne. Habár a település egykor – a 19. század közepétől 150 éven át – jelentős kohászati központ volt, ez mára csupán történelem. Az ózdi vaskohászat – ahogy a helyiek mondják: a gyár – emlékei azonban máig megmaradtak. Igaz, nem egészen úgy, ahogyan arra az itteniek vágytak volna. Az egykori munkáskolóniák lakhelyei ma egyszerűen csak „telepek”.

Ezeken pedig gyakran olyan körülmények tapasztalhatók, amelyek a viszonylagos jólétben szocializálódott nagyvárosi és környéki embereknek nehezen hihetők – pedig mindössze kétórányi autóútra vagyunk Budapesttől. Most azonban nem a helyzeten keseregni jöttünk. Épp ellenkezőleg: annak próbálunk utánajárni, hogyan lehet hosszú távon kiutat kínálni a nyomor és megvetettség kilátástalanságából a cigánytelepeken felnövő gyerekeknek.

Az MRSZ 2014 óta van jelen Ózdon, és munkatársai lassanként jó kapcsolatot építettek ki a helyi romákkal, valamint a halmozottan hátrányos, mélyszegénységben élő családokkal. Saját épület híján kezdetben egy, a két telep határán lévő gyülekezeti terem volt a bázisuk, oda vonzottak sok kisgyermeket. A mai napig kapcsolatban vannak velük – immár jól átgondolt keretek között. – A Válaszút Programot 2018-ban indítottuk egy európai uniós pályázati lehetőségnek köszönhetően. Százhúsz fiatal bekapcsolódására teremtettünk alkalmat, őket 7. osztályos koruktól a középiskolás időszak végéig, öt éven át kísérjük, és nyújtunk nekik segítő kezet több területen – avat be az irodavezető.

A Válaszút: digitális felzárkóztató program, amelyben összekapcsolódik a személyes és az online tanácsadás. Ez utóbbihoz minden gyermek számára tableteket és – a Telenor jóvoltából – 30 gigabit internetet szolgáltatnak. A terv több összetevős: az MRSZ a csatlakozó gyerekeknek olyan komplex segítséget nyújt, amelyet családjaik zöme önerőből nem tudna felkínálni nekik, és ha mégis megpróbálnák, akkor is nehezen leküzdhető társadalmi és morális falakba ütköznének.

– A programnak négy alappillére van, amelyek közül az egyik a szociális: vannak szociális mentoraink, akik itt, helyben dolgoznak. Ők vannak jelen a családok, a fiatalok életében – tájékoztat az irodavezető, s azt is elmagyarázza, pontosan mit takar ez a jelenlét. – Ha a családoknak élelmiszercsomagra van szükségük, vagy ügyintézésben kell közbenjárás, esetleg nincs, aki elvigye a gyereket az iskolába beiratkozni vagy az orvoshoz – bármiben kérnek segítséget, a mentorok mindent megtesznek értük. Emellett nyomon követik a gyerekek összes programját a Válaszútban, illetve hozzák-viszik őket.

A mentorok munkája állandó készenlétet igényel, a jó eredményekhez nélkülözhetetlen a folyamatos kapcsolattartás a mentoráltakkal – személyesen, Messengeren, telefonon, minden lehetséges kommunikációs módon.

– A következő pillér a pályaorientációs segítség. A résztvevők korábban online, ma már személyesen is tartják a kapcsolatot egy-egy pályaorientációs mentorral. E szakemberek egyénileg és csoportosan is segítik őket a tudatos pálya- és iskolaválasztásban – informál Bakos Zsuzsanna. A Válaszutasok egy része most kilencedikes, tehát új iskolába kell beilleszkedniük.

Ez nem mindig megy zökkenőmentesen. Az MRSZ kollégái ebben is igyekeznek segíteni. – Ha elengednénk a kezüket, ezek a gyerekek sok esetben kiesnének az iskolából – a gyakran több kis testvért nevelő szülők nem járnák végig a szükséges adminisztratív folyamatokat, és az sem biztos, hogy az illető iskola felvenné őket, hiszen sok rossz tapasztalatuk van a hasonló háttérből érkező gyerekekkel – tudatja az irodavezető. – Megértem, hogy nem könnyű velük, de azt gondolom, muszáj türelmesnek lenni, és elfogadni a helyzetet – folytatja –, ha ugyanis nem adunk nekik esélyt, abból nem születik semmi jó. Nem lesz jó megélhetésük, és az ő gyerekeik is csak ugyanazt fogják látni, megtanulni. Ezeknek a fiataloknak is vannak álmaik – igyekszünk segíteni a megvalósításukban.

Bakos Zsuzsanna tisztán látja a vidék legégetőbb gondját: a szakemberhiány az oktatási intézményekben is megmutatkozik. Elismeri: így nehéz türelmesnek lenni. Épp ezért vették fel az érintett intézményekkel a kapcsolatot, hogy az ott dolgozók tudjanak róla: a gyerekek részt vesznek az MRSZ programjában, a mentorok pedig készek segíteni, ha baj van. Az irodavezető abban bízik, hogy együtt rövidesen sikerül túljutniuk a kezdeti buktatókon.

– A Válaszút Program következő pillére a mentálhigiénés tanácsadás. Ez korábban online zajlott, de ma elindítottuk az első személyes foglalkozást – avat be az irodavezető. Kiderül, a szomszédos teremben épp Illyés Gabriella Márta mentálhigiénés szakember foglalkozik hat lánnyal. Renáta, Mirjam, Ildikó, Katalin, Lívia és Szabina lelkesen számolnak be az élményeikről.

– Keressük, hogy ennek a csoportnak mi a célja, de tény, hogy a játékosabb vagy komolyabb gyakorlatok által beszélhetünk az őket körülvevő helyzetről, fejlődhet a kommunikációjuk, jó hatással lehetünk az önismeretükre és a személyiségfejlődésükre. Előhozhatjuk a dilemmáikat, mindazt, amiben bizonytalanok, vagy amiben ellenállnak, esetleg érdektelenek. Így személyre szabott távlatokat, célokat találnak, és elkerülhetnek szenvedéssel teli lépéseket – mutat rá Illyés Gabriella Márta.

A cserfes, okos Renáta jelenléte különösen sokat jelent a mentoroknak, hiszen a tizenhat éves lány a négyhónapos Zselyke anyukája. – Nagyon jó baba, egész nap elvan, amikor meg tanulnom kell, anya segít – mondja Renáta arról, miként tudja összeegyeztetni a gyermeknevelést a tanulással. Míg beszél, az addig nagy hangon csivitelő lányok csendben hallgatják tapasztalatait. A mentorok szerint az édesanya ösztönözte lányát: ne maradjon ki a Válaszút adta lehetőségből. Hiszen az egyetlen esélyük a helyzetük megváltoztatására, ha Renátának lesz iskolai végzettsége, így pedig pénzkereseti lehetősége.

– Nagy szeretetéhség van ezekben a lányokban. Azt gondolják, ha lesz párjuk, külön családjuk, akkor majd valóra válnak az álmaik, függetlenek lesznek, minden szebb és jobb lesz. Aztán tapasztalniuk kell, hogy ez nem így van. Miért is lenne? Nem lesz több pénzük, biztos munkájuk. A terveik gyakran nincsenek szinkronban a realitással – mondja Bakos Zsuzsanna.

– A negyedik pillér a pedagógia, amelynek több része van. A klasszikus tantárgyak mellett szerettünk volna olyat is tanítani nekik, ami még nincs benne a köztudatban. Ezért tanulnak Lego-robotikát, azaz robotokat programoznak. Erre a feladatra elsősorban fiúk jelentkeztek. A másik ilyen különlegesség a 3D-nyomtatás.

Ügyesek, nagyon büszke vagyok rájuk – mondja Bakos Zsuzsanna, és azt is elújságolja, hogy a Válaszútban tanuló gyerekek a robotikában szerzett ismereteiket már elit iskolásoknak is bemutatták. Ez nagy szó arrafelé, és jót tett a gyermekek önbecsülésének is: olyan közegnek mutathatták be tudományukat, amely – a származásukból és az életkörülményeikből fakadó előítéletek miatt – nem feltételezte volna róluk, hogy képesek elsajátítani ezt a tudást. – Emellett korrepetálást is szervezünk, leginkább a közismereti tantárgyakból, matematikából, magyarból, angolból és németből vannak óráink – sorolja az irodavezető. A fiatalok a német nyelvet két német fiúval gyakorolhatják, akik az Önkéntes Diakóniai Év (ÖDE) programjain tartózkodnak Ózdon. Nyáron az angol nyelvtudásuk gyakorlati tesztelésére nyílt lehetőségük, amikor ugyancsak az ÖDE szervezésében két pakisztáni lány segítette az MRSZ munkáját a településen.

A programban részt vevő fiataloknak személyes mentoraik is vannak: online formában korrepetálják őket a szükséges tantárgyakból. Kezdetben nemzedéktársakat, középiskolásokat próbáltak bevonni a feladatba, ám ez az elképzelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért felvették a kapcsolatot a Károli Gáspár Református Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemmel: a hallgatókkal való együttműködés nagyobb sikerrel járt. A munkát továbbá kiváló helyi tanárok és a KOHÓ – Kapcsolati Háló önkéntesei is segítik. – Vannak olyan gyerekeink, akiknek az alapműveletek elvégzése is nehézséget okoz, van mit bepótolniuk. Emellett nem tudják helyesen kifejezni magukat, nem tudnak jól kommunikálni. A mentorálás nem csak abból áll, hogy tanulnak.

Ez a fő feladat. Ám az, hogy új, idegen emberekkel beszélgethetnek, ugyancsak fontos. Hiszen zárt világban élnek, nincsen önbizalmuk, mindentől félnek, és rengeteg kedvezőtlen hatásérte már őket. A mentorprogramban kicsit tágul a látókörük, hallanak más városokról, más emberekről, másfajta gondolkodásmódokkal szembesülnek – magyarázza az irodavezető.

Ebben az esztendőben az MRSZ újabb kezdeményezéssel igyekszik segíteni a helyi hátrányos helyzetű gyerekeket. Az Érted a pénzed? elnevezésű program a Magyar Nemzeti Bank támogatásával valósul meg. A Válaszúttól különálló, azzal mégis szorosan egybefonódó programsorozat a fiatalok pénzügyi tudatosságát hivatott megalapozni, élménypedagógiai módszerek és szakmai mentoráció révén ösztönzi a gyermekeket a tudatos pénzhasználatra – már most, fiatalkorban.

– A Válaszút Program kapcsán hozzánk járó gyerekek közül választottunk ki kezdetben negyvenet, akikkel a nyár folyamán kiscsoportokban eltöltöttünk három napot – kettőt egy általunk kitalált, a pénzügyi tudatosságot ösztönző társasjátékkal töltöttünk, a harmadik napon pedig a fővárosba látogattunk – számol be Rubintné Szűcs Emőke, az Érted a pénzed? helyi koordinátora. Az ötlet sikeresnek bizonyult, ezért ősszel immár szakkör formájában folytatják a munkát. A negyven gyermek közül többen lemorzsolódtak, ezekkel az órákkal ugyanis nem fér össze a link magatartás.

– Huszonnégyen maradtak, velük foglalkozik kéthetente a K&H helyi bankfiókjának vezetője, Galambosiné Vince Zsuzsanna és Szabó Tímea, a Széchenyi István Katolikus Technikum és Gimnázium közgazdaságtan-tanára. Elméleti és interaktív gyakorlati feladatokat kapnak. Ezek sikeres megoldásával pontokat gyűjtenek össze. A legeredményesebbek ösztöndíjban részesülnek – avat be a mentor.

A szakkörön a résztvevők olyan ismereteket szereznek, amelyeket a mindennapokban hasznosítani tudnak. Megtanulják például, hogyan lehet kiszámítani a jövedelmüket, ha munkába állnak, mit jelent a bruttó, mit a nettó kereset, miképp kell kitölteni egy csekket, mi az internetbank, és miért von le tőlük pénzt a bank egy-egy utaláskor. Rubintné Szűcs Emőke azt mondja, összetettebb ismereteket is tanulnak, de leginkább ahhoz kapcsolódhatnak, amit a mindennapi életükben reálisan elérhető célnak látnak. A pénz fogalmával, kezelésével összefüggésben ugyanis ritkán látni jó példát a telepeken: – Ők mindig a jelenben és a mának élnek. A családokban jól tudják, mikor érkezik a családi pótlék, amely a kicsisége, illetve a nagyfokú hiányérzet miatt hamar elfogy, a hónap végére már alig van belőle.

A mentor szerint épp ezért fontos, hogy a hozzájuk járó gyerekek szülei szívesen veszik a csemetéik pénzügyi edukálását. – Persze a havi ösztöndíj elég lelkesítően hatott, de elmagyaráztuk, hogy ezért a gyerekeknek tenniük kell, nem fogják csak úgy megkapni – összegzi Rubintné Szűcs Emőke.

A mentor elismeri, munkatársaival együtt nem könnyű hivatást választottak. Ő 2017 óta erősíti a csapatot, és egyetlen percig sem kételkedett abban, hogy van értelme a munkájuknak. – Szeretek foglalkozni velük, mert olyan hálásak.

Azt mondják: „Magukhoz olyan jó jönni, mert olyan kedvesek, itt annyi szeretetet kapunk!” De ez visszafelé is érvényes. A tanévnyitón is megkönnyeztem, hogy ugyan nehéz helyzetben vannak, mégis kaptunk tőlük egy-egy szál gerberát meg egy-egy tábla csokit, mondván, hogy szeretnék megköszönni a munkánkat, azt, hogy mellettük vagyunk. Igaz, hogy mindez néha fárasztó, lelkileg is megterhelő – de akkor is szeretem a munkánkat.