A gyermekkardiológia területén végzett példaértékű szakmai munkája elismeréseként Gyenes Vilmos csecsemő- és gyermekkardiológusnak Novák Katalin köztársasági elnök augusztus 20. alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát adományozta. Nagy felelősség a gyógyítói munka, akárcsak a vezetői tevékenység. Gyenes Vilmos, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház és a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főorvosa mindkettőből kiveszi a részét.
Elismerően, tisztelettel beszélnek mind a gyógyítói tevékenységéről, mind az empatikus vezetői munkájáról. Hogyan fogadta az elismerést?
Amikor jött az értesítés, hogy menjek a Belügyminisztériumba átvenni valamilyen díjat, jóval alacsonyabb szintű elismerésre gondoltam, amelyet a pályafutás vége felé az idősebb orvosok közül néhányan megkapnak. Így a kitüntetésnek ez a magas foka meglepett, de megtisztelő.
Azt mondja, a pályájuk végén járó orvosok... De hiszen ön még aktívan gyógyít! Hivatását a kecskeméti gyermekkórház mellett a Bethesda-kórházban is végzi.
A Bethesda-kórház vezetőjével, Velkey Györggyel először egy szakmai rendezvényen találkoztam, kivételes embert, orvost, vezetőt ismertem meg benne, akinek a hívását örömmel fogadtam el. Később kiderült, hogy nemcsak ő, hanem az ottani munkatársak is különlegesek, egészen mély istenkapcsolata van a kórháznak, olyan légköre, amely megfogott, ezért immár húsz éve itt is szolgálok. Néhány éve a kárpátaljai missziójukhoz is csatlakoztam, a barátaimmal pedig húsz éve rendszeresen járunk Erdélybe, Böjte Csaba otthonaiba is gyermekeket szűrni. Felejthetetlenek ezek a határon túli utak, hazatértünkkor mindig tisztább lelkiállapotban folytathatjuk a munkánkat, akármilyen nehézséggel nézünk is szembe.
Korábban azt nyilatkozta, hogy tudatosan törekszik hálával kezdeni a napot. Mi ad vigasztalást olyankor, amikor rossz hírt kell közölnie egy kis betege szüleivel?
A reggeli imáimban tudatosan megfogalmazom a hálámat, de a fájdalmas helyzeteket sem kerülhetjük el, ezeket is vállalnunk kell, és a legjobb tudásunk szerint segíteni az elkeseredetteknek. A legnehezebb az, amikor meghal egy gyermek, ez súlyos feladat, vigasztalásul ilyenkor elmondom, hogy az élet nem ér itt véget. Az, hogy találkozni fogunk-e, rajtunk is, a kegyelmen is múlik, de Isten jósága segít bennünket ebben.
Mit tanácsol, miként tehetik a szülők a legtöbbet gyermekeik kardiológiai problémáinak megelőzéséért?
Mindenféleképpen a sportot emelném ki: akármilyen is az időjárás, a kedvük, menjenek edzésre, túrázni, együtt is, és tanuljanak művészeteket, zenéljenek. Az értékes szórakozás tisztítja az ember lelkét, erőt ad. A rizikófaktor, a kövérség mindezek hiányának a következménye. Minél több időt töltünk a virtuális térben, annál kövérebbek leszünk, annál inkább szétesik a család. Nemegyszer hallom az anyukáktól: „Doktor úr, köszönöm, de ez nem könnyű.” Valóban nem az, de a jó példára fogékonyak a gyerekek. És persze csatlakozzanak az egyházhoz! Kardiológusként a sport mellett számomra is fontos a hitéletem. Református intézményben gyógyítok, katolikusként mindennap misére járok, ministrálni is szoktam. Sokszor megdöbbentő élmény, hogy egy megoldandó helyzetre éppen akkor kapok választ, amikor felolvasom a híveknek a szentleckét. Tíz éve nincs magánrendelésem, a munkabeosztásomat igyekszem úgy alakítani, hogy minden figyelmemmel a kis betegeimre, szüleikre és a családomra figyeljek. Sokszor bukdácsolok, hiszen én is gyarló vagyok, de fontos, hogy mi felé haladok. Arra törekszem, hogy minél közelebb legyek Jézushoz, őt adjam a hozzám fordulóknak. Fontos az esti lelkiismeret-vizsgálat, komolyan kell vennünk, mert hasznos a hála és a bocsánatkérés.
Gyenes Vilmos több mint öt évtizeddel ezelőtt döntött úgy, hogy életét beteg gyermekek gyógyításának szenteli. Kezdeményezője volt a többi között a kecskeméti megyei kórház gyermek-intenzívrészlegének, illetve a kardiológiai szakrendelés fejlesztésének. A Bethesda-kórházban, Közép-Európa egyetlen keresztyén gyermekkórházában katolikusként látja el feladatát, azt vallja, hogy ennek nincs jelentősége, hiszen Isten és a hit a felekezeteken felül áll.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!