Ha elindulsz, tömegek állnak melléd – hálaadó estet tartott a szeretetszolgálat

– Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr – kezdte áhítatát Molnár Norbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkésze. Elmondta, hogy nehéz volt az utóbbi időben a család mellett idegenekre is gondolni, mégis sokan megtették, mert ott van a szikra az ember lelkében, amit a Szentlélek olt bele, hogy az ember ne csak önmagára tekintsen, hanem Istenre is, és akkor a figyelme azokra is ráterelődik, akik szenvednek.

– Furcsa ellentét, hogy fölfele kell tekintenünk, hogy észrevegyük azt, aki a padlón van – jegyezte meg a lelkipásztor, emlékeztetve, hogy ez a látás teszi lehetővé, hogy felfedezzük a nincstelen arcán Jézus vonásait. „Valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” – idézte Máté evangéliumából Jézus szavait. – Ez nagy felelősségre hív minket, de ez a szolgálat nem száraz és hideg, hanem örömmel teli, ezért Istené a hála, hogy ő rajtunk keresztül is cselekszik – mondta Molnár Norbert, és békeimára hívta a hallgatóságot.

– Az elmúlt pár hónap olyan tapasztalatokat hozott, amelyek életünk végéig velünk maradnak – jelentette ki köszöntőbeszédében Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke. – Az egyik tapasztalat a döbbenet – folytatta –, hogy velünk ilyen megtörténhet, hogy a szomszédunkban háború törhet ki, és menekültáradat érkezhet hozzánk. A háborút soha kézzelfoghatóbban nem tapasztalhattuk meg. Czibere Károly szerint a második tapasztalat, hogy ilyen nagy eseményeket megélve mennyire kicsik és végesek vagyunk. Úgy véli, hogy mi, emberek nagyon sokat gondolunk magunkról, de az Úristen alázatra tanított minket. Elmondta, hogy a háború kitörésekor a szeretetszolgálatnál nem tudták, mit lehetne tenni, de egyet tudtak: ott a helyük a szenvedő testvérek mellett. Záhonyban és a Nyugati pályaudvaron pár óra alatt, a kárpátaljai református testvéreknél pedig másnap megjelent a Magyar Református Szeretetszolgálat.

A harmadik tapasztalatnak pedig azt tartja, hogy kicsinységünk ellenére mégis tud minket használni az Úristen, ha komolyan vesszük a szolgálatot. – Sokszor rálegyintünk, hogy a magyar társadalom szélsőségesen individualista. De ez nem igaz. Ha elindulsz, tömegek állnak melléd. Ez nem a te érdemed, a háttérben az egyház ura dolgozik – jegyezte meg a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke. A válság kezdetén negyvennyolc óra alatt kétezer ember jelentkezett önkéntesnek, jött állami támogatás, megindultak a helyi gyülekezetek, a szervezetek, az önkormányzatok. Czibere Károly szerint amit ebből tovább kell vinnünk és majd mesélnünk, az az, hogy ha össze tudunk kapaszkodni, akkor van remény. – Önök tették lehetővé, hogy azt mondjuk a menekülteknek, nem veszett el minden, és amikor elcsügged a lelked, akkor a te Úristened segít neked – mondta a résztvevőkhöz fordulva.

Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár szolgáló közösségnek nevezte a megjelenteket, és elmondta, hogy Isten mentsvár azoknak, akik hozzá menekülnek, de nem csupán kőfalak veszik körül a várba érkezőket, hanem Isten karja is. Akik pedig a várban laknak, azokat is kötelesek megvédeni, akik bármilyen okból a váron kívül vannak, mert Isten az emberi logikával szemben a kapuk kitárásával erősíti a várat – mondta Fürjes Zoltán, aki szerint a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei megértették ezt az isteni küldetést.

– Köszönetünket kell kifejezni nekik és mindazon cégeknek, gyülekezeteknek, önkormányzatoknak, adományozóknak, akik segítséget nyújtottak – tette hozzá. Az államtitkár szerint Európa elhitte, hogy nem lehet többé háború a kontinensen, és ezért váratlanul érte ez a kihívás, de Magyarország jelesre vizsgázott a menekültek és az Ukrajnában maradtak segítésében. Emlékeztetett, hogy a mostani nehéz helyzetben két fronton kell helytállni, mert itthon is elkél a segítség, és egymás támogatására hívott mindenkit.

A program szerint Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója a szervezet tevékenységéről és eredményeiről számolt volna be, ám ő beszéde kezdetén úgy fogalmazott, hogy ez a beszámoló valójában nem a szeretetszolgálaté, hanem „mindannyiunké”, mindenkié, aki bármivel segített, mert ők nem tudtak volna ennyit tenni, ha nem állnak ilyen sokan melléjük. – A dicsőség mindenek előtt a kegyelmes Istené, aki áldásával segítette a munkánkat, megnyitotta az adakozók szívét és rengeteg menekülő életét megőrizte – mondta Juhász Márton. A Magyar Református Szeretetszolgálat 758 tonna adományt osztott szét 3400 önkéntes segítségével, több mint tízezer menekülőnek biztosított szállást, és száztízezer élelmiszercsomagot adott át a rászorulóknak. Az ügyvezető sorolt még számokat, de utána elmondta, hogy ezek csak számok, ami igazán fontos, hogy ezek mögött történetek, emberi sorsok vannak: néha könnyek, néha hálaadó imák.

Számára örömteli tapasztalás volt, hogy mennyien jelentkeztek, hogy segíteni szeretnének. Akár néhány ezer forinttal, pár óra munkával, egy szendviccsel – emlékeztetett, és hozzátette: ha mindenki itt lenne, akkor nem férnének el a színház összes helyiségében sem. Hihetetlen volt tapasztalni, hogy a február 24-én este kitett önkéntesfelhívást már reggel le kellett venni, mert egyetlen éjszaka alatt ezerötszázan jelentkeztek – idézte fel, ahogy azt is, hogy sokan már úgy érkeztek meg a segítő pontokra, hogy azt hallották, a „zöld angyalokat”, a Magyar Református Szeretetszolgálat zöldkabátosait keressék, mert ők segítenek. – Imádkozunk, hogy véget érjen a háború. De addig is mi itt leszünk, és ha szeretnének segítő kezek lenni, akkor ebben a szolgálatban örömmel leszünk a későbbiekben is a társaik – zárta gondolatait, majd köszönetét fejezte ki, és Isten áldását kérte a támogatókra.

Mádi Zoltán, a Vígszínház – amelynek kamaraszínháza a Pesti Színház – gazdasági igazgatója a házigazda szerepében köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, hogy egy pillanatra sem volt kérdés, hogy segíteni fognak a háború elől menekülőkön, és nagyon hamar egymásra találtak a Magyar Református Szeretetszolgálattal. Elmondta, hogy neki különösen nagy áldás volt, hogy a gyermekei is azok között voltak, akik azonnal jelentkeztek önkéntesnek. A színház raktározási lehetőséggel is segítette a szeretetszolgálat munkáját, és Csehov Sirály című drámája egyik előadásának bevételét is felajánlották.

Ezután a támogatók megjelent képviselőit egy-egy ajándékcsomaggal és emléklappal köszöntötték.

További fotókat az alábbi képekre kattintva galériánkban találnak:

A rendezvényen neves művészek is szolgáltak, Mester Dávid, a Vígszínház zeneszerző-karmestere többször elkápráztatta zongorajátékával a megjelenteket, Nagy-Kálózy Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő Vörösmarty Mihály Jóslat című versét adta elő, Radnay Csilla színésznő a Padlás című musicalből énekelte a Valahol című dalt, Telekes Péter színművész Nemes Nagy Ágnes Madár című, megzenésített versét adta elő, míg Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész Ady Endrétől szavalta a Intés az őrzőkhöz című művet. Az est műsorvezetője Berkesi Judit volt.

Juhász Márton zárógondolatként arra emlékeztetett, hogy a szeretetszolgálat nem segélyszervezet – nem a segítés az elsődleges, hanem bizonyságot tenni arról az isteni szeretetről, amelyet mi is ajándékba kaptunk.

Hozzátette, hogy a szeretetszolgálat életében is „főműsoridő” az advent, amikor mindig rengeteg a tennivaló. Idén úgy döntöttek, hogy egy nagy programot kezdenek Felebarát címmel az elesettek támogatására. Arra kérte a résztvevőket, hogy ha tudják, támogassák a Felebarát programot is.