Értékelni minden egyes lélegzetvételt

Mi indította el azon az úton, hogy szabadtüdős merülésben legyen élsportoló?

Kiskoromban beleszerettem a vízbe, amikor a szüleim elvittek babaúszásra. Ez a rajongás megalapozta a jövőmet, utólag visszagondolva sorsszerű volt a kapcsolódásom a vízzel. Öt évig versenysportoltam szinkronúszóként, később viszont, tinédzserként eltávolodtam a sporttól. Kiegyensúlyozatlan, egészségtelen életmódot folytattam éveken keresztül. Ennek eredményeképpen 24 évesen olyan súlyos bokatörést szenvedtem, hogy műteni kellett a lábamat. Ez olyan nagy pofon volt, ami felnyitotta a szememet, hogy változtassak az életemen. A nehéz helyzetek nem mindenkit késztetnek változtatásra, de nekem ez a sérülés kellett a felismeréshez. Az elhatározásom utáni időszak is rögös volt, de öt évvel ezelőtt rátaláltam a szabadtüdős merülésre, így visszatértem a vízbe. A sport, a kitartó edzés segített visszatalálni önmagamra, hogy boldog életet élhessek. Persze, most is adódnak kihívások és problémák, de tudom, hogyan nézhetek szembe a nehézségekkel. A szabadtüdős merülésre nem extrém sportként tekintek, inkább életstílussá vált. Gyermekkori álmom valósult meg azzal, hogy vízben lehetek és sportolhatok. Az általam választott sportág Magyarországon kevéssé ismert még, de bízom benne, hogy a sikereim hatására többen választják, és itthon is lesz kultúrája. Remélem, hogy a jövőben biztatást jelentenek az eredményeim azoknak a gyerekeknek, akik figyelemmel követik a merüléseimet. Fontosnak tartom azt is, hogy ez a sportág nem csupán egy különleges hobbi, hanem egyszersmind életmód is. Aki űzi, megtanulja értékelni minden egyes lélegzetvételét, és segít kiegyensúlyozottan élni.

Lent, a mélyben mire szokott gondolni?

A mélymerülés egy rendkívül aktív, intenzív meditációt jelent számomra. Közben teljes koncentrációval vagyok jelen, minden tizedmásodpercben, nincs idő másra gondolni. Megtervezünk minden métert és fordulást. Természetesen a gondolataimat nem tudom teljesen kizárni, de megtanultam az adott feladatra fókuszálni. Érdekes módon a víz alatt nekem ez sokkal könnyebben megy, mint a felszínen. Időbe telt, mire sikerült megvalósítanom ezt a fajta összpontosítást, az évi több százezer merülés megtanított rá. Szerintem az az ember képes igazán saját maga legjobbját nyújtani és győztesként kikerülni helyzetekből, aki megtapasztalta a mélységeit is. Számomra ebben a sportban nem az a lényeg, hogy másokat győzzek le, hanem a saját félelmeimet. Kihívásként tekintek rá.

Milyen a szabadtüdős mélymerülők közössége?

Vegyes és igazán különleges közösség. Sok versenyzőnek az enyémhez hasonló az útja, szinte minden társam élete olyan, mint a hullámvasút. Van egy barátom, aki kolumbiai migránsként az Amerikai Egyesült Államokba kerülve, csontrákot túlélve jutott el odáig, hogy az amerikai csapat egyik rekordtartójává vált. Több más ehhez hasonló, óriási kanyarokkal teli életpályát ismerek. A sporttársaim is igazi harcosok, a korábbi nehézségeink miatt mindannyian a békés egyensúlyt és a nyugalmat keressük. Ebben a különleges, nemzetközi csapatban közeli kapcsolatok alakultak ki közöttünk. Együtt edzünk, utazunk és versenyezünk. Több időt töltök el velük, mint a családommal. A merülő sportolók alkotta közösségben is vannak problémák, nézeteltérések, de számíthatunk egymásra, bízunk a másikban. Itt egy edzés vagy verseny alkalmával az életünket bízzuk a másikra.

Zsűritagként milyen szempontokat tart majd szem előtt az ösztöndíjasok kiválasztásakor?

Én érzelmi alapon szoktam dönteni. Azt fogom figyelni, hogy ki lenne az, akit szívemből szeretnék a támogatottak között látni. A döntéseimet nem egyedül hozom majd meg, segítségemre lesz a sportegyesületem és a családom is. Az ösztöndíjprogramot azért is tartom fontos lehetőségnek a fiatal tehetségek számára, mert a profi versenysport rengeteg kiadással is jár, gondolok például az edzések, az utazások, a rehabilitáció díjára, és ezekben elengedhetetlen, hogy legyen segítsége a fiataloknak. Bízom benne, hogy a Nyilas Misi-ösztöndíj ad egy olyan lendületet a nyerteseknek, hogy merjenek küzdeni az álmaikért.