Az első emlék-töredékben két hat éves kisfiú köt életre szóló barátságot, megosztva egymással iskolapadjukat. 1959-től hat évig úgy élnek egymás mellett a felépült kertes házban, hogy a két porta között nincs kerítés. A gimnáziumi évek során nyaranta kiszemelnek egy hegységet és bejárják hátizsákkal, bográccsal felszerelkezve. A szegedi egyetemi évek a barátság legtartalmasabb időszakát adják. Együtt tanulnak vizsgaidőszakban, Omnia kávébérletük van, a tiszai szabad strandra járnak úszni. 1973 nyarán három hetet töltenek autóval Erdélyben, életre szóló élménnyel gazdagodnak. Kürti György, akihez 47 év barátság fűzte így emlékszik rá vissza: korosztályánál érettebb, mélyebb gondolkodású volt, egyetemista korára már kialakult tiszta, keresztyéni értékrendje, legkedvesebb zsoltára a 23. „Vajon miért pont ez volt a 24 éves fiatalember kedvence? Mi érintette meg ebből őt ennyire? Csak egyet jelent számomra, azt hogy abszolút biztos volt hitében, tudta, hogy mindig vele van a Mindenható, és ő vezeti a cselekedeteit."
Két végzős gimnazista fiú siet második emlék-képünkön a barackosba, hogy újbóli konzultáció keretében beszéljék át az érettségi tételeket. A délelőtti hosszú eső miatt útjukat lerövidítik, elhaladva a jólismert Kálvária kopott kőépülete mellett, amikor az ablakokból kihömpölygő füstre lesznek figyelmesek. Belépve a kőoltárt darabokban találják, a Jézus szobrot arccal a földnek. Nem kérdés, vállukra veszik és mentik a Megmentőt, a plébániára sietnek vele, ahol a '63-as amnesztiával szabadult és Ófaluba helyezett Antal atya gondjaira bízzák.
A következő kép fiatal orvost mutat, aki Érden vállal gyermekorvosi állást. Református értelmiségi családi háttere szinte determinálja elkötelezettségét a szociálpediátria iránt. Gyógyítás közben fül-orr-gégész feleségével számos olyan társadalmi problémával találkoznak, melyek meghaladják az orvosi ellátás kereteit. Így formálódik benne egy családokat segítő központ gondolata, ahol egyszerre foglalkoznak a családok szociális gondjaival, jogi tanácsadást nyújtanak és kiutat mutatnak. Társadalmi problémák iránti érzékenysége ismerteti meg a melegszívű gyermekorvost az éppen megszülető Érd-parkvárosi gyülekezet lelkészével. „A kiváló, áldozatkész gyermekorvosban már akkoriban megfogalmazódott az álom egy gyerekkórházról, ahol az irgalmasság krisztusi gondolatát tükrözi a kórház légköre" – írja Vassné Baki Ilona lelkipásztor. Tamás aktív tagja a szárnyait bontogató közösség életének, jelentős részt vállal a szervezésben, célja, hogy a gyülekezet is váljék gyógyító közösséggé – így lesz az szenvedélybetegek befogadó közösségévé. A Keresztyén Értelmiségiek Köre is a közös gondolkodás gyümölcseként született meg. Sokszínű társadalmi szerepvállalása is személyes hitvallásából fakadt: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk." (Róm 15,1)
Az 1984-85 telét szinte végig betegen tölti a Szarka lelkészcsalád két kisebb gyermeke. A négy és fél éves Tünde már harmadszor tüdőgyulladásos, amikor szombat este Dizseri Tamás gyermekorvos Érdről autóba pattan és beutazik Pestre a gyermekhez, akit megvizsgál, majd azonnal az egykori Apáthy-kórházba szállít röntgenfelvételre. A család támasza a következő időszakban is, mellettük áll később kisfiúk műtétjeinél is. Újabb „lencsevégre kapott" pillanat: Erdélybe szánt gyógyszeradomány gyors áttekintésére hívnak össze néhány barátot. Késik a megbeszélt találkozóról, mégis lényegre törő, hatékony átlátással csoportosít, vezetésével hamar végeznek a feladattal.
A Bethesda Előkészítő Bizottságában dolgozik vele Fazakas László, ahol meghatározzák a kórház munkáját, szellemiségét, gyógyító közössége legfőbb elveit. Tamás kiváló szervező vénával megáldott igazi vezéregyéniség, aki különböző szakterületek képviselőiből hatékonyan működő munkabizottságokat hív életre. Rengeteg szervezés, tárgyalás, óriási türelem, kitartó folyamatos célra tartás eredményeképp pedig útjára indul az új Bethesda. Bod Péter Ákos közgazdász szerint a belső béke és rátermettség ritka kettőség, nagy adomány – Dizseri Tamásból sugárzott mindkettő. „Intuitív, döntésképes vezető volt. A döntések előkészítése alatt végigjárta a szakmai tekintélyeket, végighallgatta a mértékadó emberek véleményét" – fogalmazta meg kollégája, későbbi utóda, Velkey György. Közös munkájuk során dolgozószobáik egymásba nyíltak, egymás tekintetéből, mozdulataiból tudták, mi a mögöttes tartalom a szóhasználatuk, viselkedésük mögött. Például a „betege vagyok" kezdetű mondatok mögött rendszerint valami bosszantó apróság állt. Nem tartotta magát tipikus vezetőnek, pozícióját szolgálati helynek tekintette, motivációját a nagy ügyek felvállalása adta. Evangéliumi indíttatása alapján küzdött a keresztyén értékeken alapuló gyógyítás és ápolás újraindításáért az egészségügyben eluralkodott személytelen, szolgáltatói szemléletű közegben.
A '90-es évek közepén járunk, Dizseri Tamás éppen kollégáját, az intenzív osztály vezetőjét segíti kocsijába, hazaviszi és szinte szülői szeretettel gondozza betegségében. Vagy épp beszalad hozzá egy szelet süteménnyel, segít eligazodni neki a pesti világban. „Olyan életcseppekkel táplált, amelyekre épp szükségem volt" – vallja meg Velkey György. Máskor az érdi leletező félhomályos, csendes szobájában látjuk őt, ahogy partnerként kezeli, tanítja a röntgenasszisztenst, Molnár Gabriellát, félúton két feladat között megpihenve. Fontosnak tartotta az intézmény kapuin belül zajló társadalmi eseményeken való részvételt is, ugyanakkor figyelme, aktivitása kiterjedt az orvosi, intézményvezetői világon túlra is – összefüggéseiben látta az életet. És úgy tudta elhívni, maga köré gyűjteni az embereket, mint senki más. „Mindenhol megálltunk és nem a jelent kellett látnom, hanem a jövőt, ahogy ő látja. Minden helyszínen elmondta, mi a terve az épülettel" – vitte körbe személyesen leendő kollégáit a kórházon, még az alagsori kazánházat sem kihagyva a vezetésből. „Én tanulni akarok másoktól, és azt akarom, hogy a munkatársaim is tanuljanak" – ezzel az egyszerű mondattal hívta meg Tomka János menedzsment szakértőt, akivel élete utolsó órájában is még egy ismerőse számára segítséget kérve beszélt.
Miniszteri főmegbízottként közvetítői szerepben látjuk viszont a '90-es évek végén, a Budai Irgalmasrendi Kórház ORFI-ból történő kiválása idején. Feladatát maximális körültekintéssel, részrehajlás nélkül igyekszik ellátni. A Szent Ferenc Kórház felügyelő testületének tagjaként mindenben segítségére van Tahy Ádám igazgató főorvosnak. Mindemellett „Krisztus Kórház" teremtését tűzi ki Gyurkovits Kálmánnal a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház egyházi pályájának kijelölésekor. Vállát nehezítő terheire így gondolt: „ezeket a feladatokat rám bízták, nincs jogom visszautasítani, nincs jogom nem elvégezni, mert a közösségnek így a jó". Társadalomban betöltött szerepét elsősorban mint keresztyén közösséghez tartozó, másodsorban református emberként, harmadrészt orvosként látta. Szilárd értékelvű személyiségként határozott vezetője lett a rábízottaknak, belső békéje, hite, elkötelezettsége révén a közös feladatvégzést úgy vitte sikerre, hogy az a társadalom átalakulása közben mind nehezebb volt.
Dizseri Tamás hitte és vallotta: Az egyházi kórházat az különbözteti meg a többi kórháztól, hogy komolyan és felelősséggel vállalja fel a gyógyító Krisztus üzenetét, s tevékenységét igyekszik az élő Krisztus közösségében végezni. Miben különbözik a keresztyén orvos, ápoló? Csak abban, hogy ők a Krisztusban való meghatározottságban élnek és törekszenek arra, hogy hűségesek legyenek a Krisztus-hitben. A keresztyén kórház nem egy világi kórház klerikalizált változata, hanem jézusi műhely, melynek csendjében fontos, talán imádságos válaszok születhetnek feszítő egzisztenciális, etikai, bioetikai, biomedicinális kérdésekre. Egy egyházi kórház felmérhetetlenül nagy lehetőség a világ megszólítására, a világban végzett szolgálatra. Döntő jelentőségű, hogy magatartásunkkal, érdeknélküli cselekvő szeretetünkkel, más szóval irgalmas cselekedeteinkkel, dolgaink, személyiségünk igei kisugárzásával mások számára vonzóvá tesszük-e keresztyén alapértékeinket, az evangéliumot. Az eddigieknél határozottabban és hitelesebben, alkalmas és alkalmatlan időben kell hitet tennünk Krisztus mellett. Ennek megélése gyakran nem könnyű, hiszen életünk törékeny cserépedényben van. Mégis határozott vigasztalást kapunk Krisztustól, aki azt mondja: elég néked az én kegyelmem. Kincseink gyakran csak cserépedényünk összetörése által válnak láthatóvá és nyilvánvalóvá. Ha egyházi kórházainkban erre is figyelünk, akkor az összetörtség mellett felfedezzük betegeinkben is a mindannyiunkat gazdagító lelki értékeiket, kincseiket.
Dizseri Tamás 1949. november 5-én született Szolnokon. Édesanyja általános iskolai tanítónő, édesapja gimnáziumi tanár. Szülei négy gyermeket neveltek. Orvosi diplomáját Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen szerezte 1974-ben. A következő évben már házasember, felesége dr. Nagy Enikő orvos. Három gyermekük született: András, Ágnes és Krisztina. 1980-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott, majd közel 10 évig az Érdi Szakorvosi Rendelőintézet orvosa, később gyermekgyógyász főorvosa lett. 1988 és 1990 között a Pest Megyei Tanács Szociális és Egészségügyi Osztályának másod-főorvosaként irányította a megye anya-gyermek egészségügyi ellátását, és a a szociális ellátórendszert. 1990-ben kinevezték Pest megye Anya-, Gyermekvédelmi és Szociális ügyek főorvosává. 1992-től haláláig szervezte és irányította a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházát. A '90-es évek végén, két éven át miniszteri főmegbízottként irányította az ORFI és a Budai Irgalmasrendi Kórház újjászervezését. 2001-ben a Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozata tagjai közé, a Gyermekek Lelki Egészségéért Vadaskert Alapítvány pedig elnökévé választotta. Kórházszervező munkájának eredményeként 2002-ben a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház is a Magyarországi Református Egyház intézményévé válhatott. Munkásságát széleskörű elismerés övezte, 2002-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
A cikk a Bethesda Gyermekkórház 2017-ben megjelent „Életünk törékeny cserépedényben. Dizseri Tamás, a Bethesda újraalapítója" című kiadványa alapján készült. A könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható.
Összeállította: Szoták Orsolya
Fotók: Németh Sándor, Révész Csilla, Sereg Krisztián, Bethesda-archívum