Amikor vért adunk, úgy segíthetünk, hogy nekünk igazából mindez semmibe sem kerül. Másvalaki viszont esélyt kap a gyógyulásra, a túlélésre. November 27-én ünnepeljük a magyar véradókat. A Magyar Református Szeretetszolgálat most, adventben is szervez véradási akciót. Juhász Márton ügyvezető igazgatót – aki maga is rendszeres véradó – kérdeztük erről az önkéntes felajánlásról.
Miért fontos ez a fajta szolgálat önnek?
Ez a cselekedet alapvető és kézzelfogható módja a másik ember megsegítésének. Ráadásul olyan, aminél valóban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, hiszen, ha nem irányítottan történik, nem tudjuk, kihez jut majd el. Lehet, hogy egy kisgyermeké lesz, idős férfié, baleset áldozatáé vagy egy krónikus betegé. Ez a fajta önkéntesség olyan felajánlás, aminél nem tudjuk és nem is akarjuk tudni, hogy kinek segítünk vele, hanem csak segítünk, mert ezt gondoljuk természetesnek. Édesapám járt ebben előttem példaként, amíg a jogszabályok lehetővé tették, mindig ment vért adni. Az első véradásomra is elkísért.
A Magyar Református Szeretetszolgálat most, adventben Budapesten és Debrecenben szervez véradási akciót
Hozzátartozóit, gyülekezete tagjait miként szokta buzdítani a véradásra?
A gyülekezetben, amelynek tagja vagyok, még nem népszerűsítettem ezt, de törekszem majd rá. A Magyar Református Szeretetszolgálatnál (MRSZ) viszont már sokszor szerveztünk véradási akciót, például a munkatársainknak. Országszerte több mint harminc helyszínen vagyunk jelen. Többször volt már a Szeretethíd rendezvénynek is programeleme, hogy azonos időben egy helyre hívtunk véradókat, akár munkatársainkat, önkénteseket, akár olyanokat, akik csak a Szeretethíd miatt kapcsolódnak be az MRSZ munkájába. Véradási akciót most, adventben is tervezünk, két helyszínen: Budapesten és Debrecenben, emellett minden irodánkban buzdítjuk a munkatársainkat, hogy a karácsonyra készülődésben így is segítsék a rászorulókat.
Hogyan látja, az önkéntességnek mennyire képezi részét a véradás?
Tapasztalatom szerint a fiatalok is megszólíthatók a véradásra, nyitottak erre. Sok huszonéves vagy harmincas jelent meg azokon az alkalmakon, amikor szervezői voltunk egy-egy véradásnak. Az idősebb generációban ez természetesebb. A fiatalok részéről meglepőnek tartom, hogy olyanok is elmennek, akik másfajta önkéntes segítséget nem nyújtanak, vagy nem tudunk róla, hogy nyújtanának. Szerintem a véradás népszerű formája annak, hogy az egyik ember segítsen a másiknak. Az önkéntes segítségnyújtásnak számtalan formája van. Ha csak a saját szervezetünkből indulok ki, van olyan, aki az idejét ajánlja fel. Van olyan, aki a szaktudását, gondolok itt például mondjuk az orvoscsoportunk tagjaira, illetve számtalan olyan esettel találkoztunk már, amikor valaki azt mondta, hogy a szolgáltatást, amelyből él, ingyen biztosítja. A tárgyi, pénzbeli adományozást is az önkéntesség egyik fontos elemének tartom. Az MRSZ egyik aktuálisan futó, Felebarát elnevezésű programja is hasonlít a véradáshoz, hiszen itt sem adtunk meg kifejezetten célcsoportokat, hanem olyan rászorulókat támogatunk, akik most a gazdasági válság kapcsán kerültek nagyon nehéz helyzetbe. A másik ember felé fordulás egy jó szóval, mosollyal, öleléssel vagy érdeklődéssel és ennek különböző formáival is megtörténhet. De úgy is, hogy azt mondom: a saját családomban, közösségemben, munkahelyemen gyűjtök, és eljuttatom a szeretetszolgálatnak, mert tudom, hogy jó helyre kerülnek azok az adományok, amelyek hozzánk érkeznek.
A Magyar Vöröskereszt javaslata alapján, 1988-tól november 27. a véradók napja Magyarországon. Először 1954-ben, ezen a napon adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak. Az Országos Vérellátó Szolgálat adatai szerint 2022-ben már 846 ezer beteg gyógyulását segítette mintegy 290 ezer véradó. Véradásra a 18–65 év közötti egészséges embereket várják: egy évben a nők legfeljebb háromszor, a férfiak ötször adhatnak vért. Alkalmanként általában négy és fél deciliter vért vesznek le, és az egész öt–tíz percet vesz igénybe.