Magyar reformátusok Hollandiában

Több ezer magyar református él ma Hollandiában, a diaszpórát összetartani mégsem könnyű feladat. A helyi szervezeteken, gyülekezeteken kívül a Magyarországi Református Egyház is igyekszik kivenni részét a kint élő magyar reformátusok támogatásában.

Az anyaországbeli és a hollandiai magyar reformátusok közötti kapcsolat – amellett, hogy hitünkben és magyarságunkban osztozunk – akkor igazán élő, ha személyes is. Ezért utazott el Gér András László zsinati tanácsos és Mező István, a Zsinati Hivatal vezetője az elmúlt héten Hollandiába: beszélgetéseken, közös istentiszteleteken és az egyház jelenét jövőjét tematizáló konferenciáján is részt vettek.

„A diaszpóra támogatásának sok eredményéről hallunk. A magyar gyülekezetek épülnek az itteni ösztöndíjasok munkája által is. Azért látogattuk meg a Hollandiában élő magyar reformátusokat, hogy még személyesebbre fűzhessük a kapcsolatot” – mondta a hétvégi utazás után Gér András László zsinati tanácsos.

A magyarországi küldöttség nem csupán a diaszpóratámogatásról egyeztetett, részt vettek a zwollei református gyülekezet istentiszteletén, amelynek perselyadománya a Magyar Református Szeretetszolgálat menekülteket és kárpátaljai reformátusokat segítő munkáját támogatta. Az istentiszteleten elénekelték a kárpátaljai reformátusok „himnuszát”, az új énekeskönyvben 799. dicséretként szerepelő Mindig velem, Uram... kezdetű éneket. A hollandiai magyar reformátusok a tavaly elfogadott új énekeskönyvről szóló híreket is örömmel fogadták, így az egyházi tisztségviselők igyekeznek megoldani, hogy minél hamarabb új énekeskönyv kerülhessen a hollandiai magyar reformátusok kezébe is.

A látogatás során a Hollandiai Mikes Kelemen Kör által szervezett Az egyház jelene és jövője című tanácskozáson is részt vettek a magyarországi küldöttség tagjai. Beszámoltak az MRE jelenlegi zsinati ciklusáról, az itthon zajló egyházi életről, a református oktatásról és az Ukrajnában dúló konfliktus hatásainak kezeléséről is. Ez utóbbit Mező István, a Zsinati Hivatal vezetője mutatta be: a számadatok mellett személyes tapasztalatait, a püspökök és főgondnokok Kárpátaljára látogatásának élményét vázolta fel.

„A bensőséges előadás végén kérdések is elhangzottak, ekkor derült ki számomra, hogy a hallgatóság jó része Kárpátaljáról vagy Erdélyből származik, és olyan élményeik, tapasztalataik is vannak, amelyekről mi sem hallottunk korábban. A bensőséges beszélgetés jócskán elhúzódott, mégis jó volt átélni, hogy hasonlóan gondolkodunk egyházunkról, és ugyanúgy féltjük a bajban lévőket, noha több mint ezer kilométerre élünk egymástól” – fogalmazott Mező István.

A hagyományos holland és magyar reformátusok jó kapcsolatát szépen szimbolizálja, hogy az egyik legnagyobb holland gyülekezet lelkipásztora az erdélyi származású Kelemen Csongor. Szolgálati helye, Urk település Hollandián belül egyedülállóan őrzi a református örökséget. „Urköt Hollandia-szerte úgy ismerik, mint a reformátusság egyik bástyáját. Becslések szerint a település 90 százaléka valamelyik református felekezethez tartozik, hiszen Hollandiában tíznél is több református egyház található. Az én 5000 lelkes gyülekezetem a hagyományos holland protestáns irányt képviseli” – mondta el megkeresésünkre a lelkipásztor.

Az urki lelkész ugyan nem magyar anyanyelvű gyülekezetet irányít, de szoros kapcsolatban áll a zwollei magyar református közösséggel és az országban élő magyar református lelkipásztorokkal. A legnagyobb próbatétel az a számukra, hogy a tagok rendkívül szétszórtan élnek az országban.

Hollandiában több magyar református gyülekezet működik, Zwollén kívül például Hágában, Utrechtben és Rotterdamban is van magyar református közösség. Ugyan a világjárvány itt is elhozta az online tér felfedezését, a személyes találkozások elengedhetetlenek, véli a lelkipásztor. Zwolléban kéthetente tartanak istentiszteleteket, ezért a köztes időben Hermán M. János lelkipásztor igyekszik meglátogatni a magyar családokat. Az ő munkáját segíti Kelemen Csongor is.

„A munkát a szétszórtságon kívül az is nehezíti, hogy sok magyar, református kötődésű család kiesik a látókörünkből. Hermán M. János becslése szerint több ezer, sőt talán tízezer fölötti magyar református él Hollandiában, úgy, hogy közben nem tartja a kapcsolatot az itteni gyülekezetekkel. Ez számunkra azért nehéz, mert leginkább azzal tudjuk ápolni a kapcsolatot, aki először maga jelentkezik nálunk. Igyekszünk ezért minél több felületen hirdetni a gyülekezeteket, és folyamatosan keressük a lehetőségeket, hogyan lehetne ezeket a látókörünkön kívül eső, mégis talán csak megszólításra váró embereket megtalálni.

Ez sokkal nehezebb feladat, mintha például egy faluban lakó lelkipásztor minden házhoz becsengetne, és hívogatná az embereket. Azon dolgozunk, hogy megtaláljuk azt az összetartó kapcsot, amely összegyűjthetné a Hollandiában élő magyar reformátusokat” – mondta Kelemen Csongor.

Ilyen kapocsnak született 1951-ben a Hollandiai Mikes Kelemen Kör, amelyet a kommunizmus idején emigrált magyarok hoztak létre. A szervezet funkciója mára jelentősen átalakult, hiszen néhány óra alatt szabadon el lehet jutni Hollandiából Magyarországra és vissza, így a kint élő magyarok igényei is másak, mint ötven évvel ezelőtt. A valahova tartozás érzésének kielégítésére, az összetartásra ma is szükség van, ezért az online összejöveteleken kívül havonta személyes találkozókat konferenciákat szerveznek – főként Hágában. Előfordul, hogy kihelyezett eseményt tartanak, ilyen volt például a Zwolléban rendezett Az egyház jelene és jövője című konferencia. A Mikes Körnek olvasóklubja is van, amelyen geopolitikai kérdésekkel foglalkoznak.

„A Mikes Kelemen Kör keresztyén konzervatív értelmiségi szerveződés. Nem megkötés, hogy csupán keresztyének jöhetnek hozzánk, mégis a gondolkodásunk alapja az istenhit” – mondta el Deuten-Makkai Réka, a szervezet elnöke. Arról is beszámolt, a diaszpórában sokkal szorosabb az ökumenikus együttműködés, hiszen a magyarok felekezetre való tekintet nélkül igyekeznek összetartani. „Általános tapasztalat, hogy Hollandiában a gyülekezetek apadnak, ugyanúgy a reformátusok, mint a katolikusok, ezért közösen kell fellépnünk. A napokban látott napvilágot egy lesújtó statisztika: mára a hollandoknak kevesebb mint a fele vállalja fel, hogy keresztyén. Nem csupán az arány elszomorító, de az is, amilyen örömmel fogadták a hírt a közéletben.”

A Mikes Kör elnöke tudatta: még fájdalmasabb, amikor személyesen tapasztalják meg a változásokat. A hágai magyar katolikus gyülekezet például az összejöveteleit egy vidéki templomban tartotta, amelyet az alkalmakra átengedtek nekik a holland hívek.

Azonban a településen élő keresztyének száma annyira megcsappant, hogy a templomot – ahogyan a településen működő protestáns templomot is – bezárták, és eladták, így a magyar katolikus közösség kénytelen új találkozási hely után nézni. „Ez a világ állása. Azonban nem szabad elvesztenünk a lendületet, beszélgetnünk kell erről egymással, és csapattá válnunk. Erre nyújtott jó lehetőséget a Zwolléban rendezett találkozó is. Közösen gondolkodtunk történelmünkről, a prédikációt hallgatók igényeiről és a megszólítás lehetőségeiről, és arról, hogyan tudunk szorosabban kapcsolódni az otthoni nagy református közösséghez, beleértve az Ukrajnába és Kárpátaljára eljuttatott közös segítséget is” – mondta Deuten-Makkai Réka.