Boldogító ökumené

Éppen befejezem a reggelit, miközben tizenhatezer kilométerrel távolabb Kovács Lőrinc és családja a vacsorához készülődik, az Ausztráliában élő és szolgáló lelkipásztornak még jut ideje arra, hogy előtte beszélgessen velem a gyülekezetéről. Nyolc óra az időeltolódás. Villan a képernyő, a kapcsolat létrejön: Kovács Lőrinc mellett ott ül Farczádi Zita, a marsdeni református közösség kántora is.

Ausztrália hatalmas, mégis csak négy református lelkipásztor szolgál a kontinensen, és történetesen mindannyian Erdélyből származnak. Kovács Lőrinc 1998-ban végzett a kolozsvári teológián, majd az Egyesült Államokban, Pittsburghben folytatta tanulmányait, ifjú lelkipásztorként két ottani gyülekezetben is szolgált. Marosvásárhelyen lett segédlelkész, később pedig első önálló szolgálati helyén a mezőségi Madarasi-Fekete reformátusságát pásztorolta.

2003-ban megcsörrent Kovács Lőrinc telefonja, a korábbi erdélyi püspök, Csiha Kálmán hívta és kérdezte, hogy vállalna-e szolgálatot az ausztráliai Brisbane-ben, mivel éppen lelkipásztort keres az ottani magyar közösség. – Rajtam kívül még két-három kollégámnak szólt, hárman jelentkeztünk, egyikük visszalépett, a gyülekezet pedig engem választott. 2004 márciusában érkeztünk ide – világítja meg kivándorlásának hátterét Kovács Lőrinc.

Ő a második palástos lelkipásztora a brisbane-i gyülekezetnek, amelyet 1951-ben Kobza Dániel kántortanító alapított. A kilencvenes években a budapesti Zsoldos Mária végezte itt a szolgálatot. Az erdélyi lelkészt azért hívták és választották meg, hogy közösséget építsen. Vasárnaponként két istentiszteletet tart, délelőtt Marsdenben, délután Gold Coaston, havonta egyszer pedig Észak-Brisbane-ben.

Szintén erdélyi, sőt marosvásárhelyi származású Farczádi Zita is, aki a kétezres évek végén vándorolt ki néhai férjével Ausztráliába. – Már otthon is aktív tagja voltam a gyülekezetnek, és teljesen egyértelmű volt, hogy itt is első dolgom lesz felkeresni a helyi közösséget. Ekkor ismerkedtem meg Kovács Lőrinccel és családjával. Nagyon hamar befogadtak, barátok lettünk – idézi fel a megérkezésük utáni időszakot.

Farczádi Zita a brisbane-i közösségben is hamar otthonra talált, egyre több feladatot vállalt, néhány cikluson keresztül a presbitérium tagja is volt. Amikor felmerült, hogy kántorra lenne szükség, ő annak ellenére önként jelentkezett, hogy semmiféle zenei előképzettsége nem volt. – Önszorgalomból, autodidakta módon tanultam meg játszani a hangszeren – vallja be a fogászati asszisztensként dolgozó nő.

Mint mondja, nem volt nehéz ráakadnia a Brisbane környéki magyar közösségre, azon belül a gyülekezetre. – A Marsdenben lévő Magyar Házat kerestük fel először, itt tudtuk meg, hogy a helyi református gyülekezet ott tartja vasárnaponként az istentiszteleteit – emlékezik vissza.

Nagyjából ekkor kapcsolódik be a beszélgetésbe Vladucz Zoltán is, aki már tíz éve él Ausztráliában. Miskolcról érkezett, miután akkori felesége az országban kapott munkát, ő pedig vele tartott. Foglalkozását tekintve operatőr, filmes, aki az országváltásáig szinte mindegyik hazai tévécsatornának készített tartalmakat.

– Amikor kijöttem, úgy döntöttem, nem akarok többet tévézni, ezért az első két évben csak dokumentumfilmeket, reklámfilmeket forgattam, de azután megtaláltak a magyarországi kollégák, és végül megfűztek. Azóta küldök haza magyar vonatkozású anyagokat, tudósításokat. Végül is élvezem, mert nincs benne politika, csak kulturális, a magyarsághoz köthető témák, például a cserkészet vagy a néptánc… Csupa pozitívum – mondja Vladucz Zoltán.

A filmes már korábban is járt Ausztráliában, már ekkor megismerkedett Kovács Lőrinccel és a brisbane-i gyülekezettel, így nem volt nehéz bekapcsolódnia a közösség életébe, miután átköltözött. – Üdítő volt a csupa fiatalokból álló társaság, élmény velük dolgozni. Több filmet is forgattam az itteni közösségről, ezeket több televíziós társaság is műsorra tűzte, köztük az MTVA csatornái.

Kovács Lőrinc és családja 2004-ben érkezett a kinti magyar egyház Queensland Kerületébe, és kezdte el gyülekezetépítő munkáját. Akkor még legfeljebb tíz-tizenöt tagja volt a közösségnek, a Covid előtt viszont már ötven-hatvan volt a vasárnapi istentiszteleteken résztvevők száma, a marsdeni központtól mintegy hatvan kilométerre fekvő Gold Coast-i közösségben is felpezsdült az élet, a havi két alkalmon – egy istentiszteleten és egy bibliaórán – szintén ötven-hatvan közötti létszámú gyülekezet vett részt.

Ahogy az a diaszpórára jellemző, Ausztráliában is kéz a kézben jár a gyülekezeti lét és a nemzeti identitás megélése, a vallásos közösségeknek egyfajta nemzetmegtartó szerep is jut, amelyet a magyar nyelven tartott istentiszteletek szintén megerősítenek. A brisbane-i, a marsdeni és a Gold Coast-i gyülekezet rendre megemlékezik a nemzeti ünnepekről, az összetartozás napjáról. A gyülekezetben pedig nagyobb ünnepekkor műsorral készülnek a gyermekek. A vasárnapi istentiszteleteket mindig közös ebéd zárja, amely tovább erősíti az együvé tartozás érzését.

A gyarapodás a templomépítés gondolatát is felébresztette a közösségben. Gyűjtésbe kezdtek, néhány év alatt összeadták a szükséges összeg mintegy nyolcvan százalékát. A marsdeni Magyar Ház mellett, annak telkén kaptak területet, az építkezés 2018-ban kezdődött el.

A százhúsz férőhelyes ökumenikus templom építése végül a Covid-járvány előtt, 2019 karácsonyakor fejeződött be, azóta ott tartják a vasárnapi istentiszteleteket. A gyülekezeti hajlékot Balog Zoltán püspök szenteli fel most, október végén, ausztráliai látogatása idején.

A templom végül mintegy 330 ezer ausztrál dollárból valósult meg, a tervezője Koszó Ottó Ausztráliában élő építészmérnök volt. A nagy üvegfelületekkel határolt, így igen világos épület letisztult, már-már minimalista stílusú, belső tereiben is hasonlóképpen egyszerű.

A gyülekezet az Összetartozás Temploma nevet adta az épületnek, amellyel a közösség összetételére, a közös származásra utalnak. – Gyülekezetünk csaknem fele katolikus, de akadnak evangélikusok, baptisták is közöttünk – sorolja Kovács Lőrinc. – A vallási sokszínűségre a prédikációimban is figyelek, a különbözőségből adódó kérdéseket nem feszegetem. Ezt érzi és érti is a gyülekezet, mint ahogy azt is, hogy nem a vallás üdvözít, hanem a hit. Elfogadnak, és boldogan jönnek – fejti ki a lelkész, aki szerint a marsdeni az egyetlen templom, amelyen a csillag és a kereszt is látható.

– A csillagot hat éve kaptuk ajándékba, én hoztam haza – veszi át a szót Vladucz Zoltán. Elmondásából kiderül, hogy a templomot díszítő református jelképet egy székelykeresztúri férfi, Kádár Péter adományozta az ausztrál közösségnek. – Erdélyben nem szokatlan, hogy a református székelyek csillaggal díszítik a házukat. Ez is e célból készült, de végül nem került fel a házra. Az egyik gyülekezeti tagunk barátságban van Kádár Péterrel, aki némi közbenjárással a díszt nekünk ajándékozta – ismerteti a világot átutazó csillag történetét Farczádi Zita.

– Készült egy fotó az adományról és rólam a budapesti repülőtéren, amelyet meg is osztottam a Facebook-oldalamon. Kértem az ismerőseimet, hogy tippeljék meg, mi van az alaposan bebugyolált, nagy méretű csomagban, de hiába érkezett több száz válasz, senki sem találta el – színesíti az erdélyi dísz történetét Vladucz Zoltán. A csillag a templom főbejárata fölé került, ahol egy kereszt mellett kapott helyet.

A templomtér protestáns módon puritán, szószék nincs, helyette egy dobogóról, pulpitus mögött állva hirdeti az Igét a lelkipásztor. Oltár sincs, helyette viszont van úrasztala. – A pulpitus az alfát, az úrasztala pedig az ómegát ábrázolja – mutat rá Kovács Lőrinc.

A templomban jelenleg két elektromos orgona is áll, ezeken kíséri a gyülekezeti éneklést a kántor. – A hálaadó istentiszteletre be fogunk szerezni egy digitális zongorát – újságolja Kovács Lőrinc. – Azért is szeretnénk ilyen hangszert, mert azon túl, hogy orgonaként is működhet, csodálatos a zongorahangja, a gyülekezeti énekeink között pedig több is van, főleg az ifjúsági dallamok, amelyeket zongorával, gitárral, fuvolával szoktunk kísérni.

Farczádi Zita szerényen hozzáteszi, hogy a nagyobb alkalmakon nem ő, hanem egy profi orgonista szólaltatja meg a hangszert, és így lesz ez majd akkor is, amikor az Összetartozás Templomában Balog Zoltán püspök hirdeti az Igét. Az istentiszteletet a reformáció ünnepén, október 31-én felvételről közvetíti a Kossuth rádió. Ebből a munkából Vladucz Zoltán is aktívan kiveszi a részét, őt kérte fel az MTVA, hogy legyen a felvétel hangmérnöke és egyben technikusa is, a filmes szakember örömmel vállalta a szolgálatot.

A hálaadó istentisztelet több okból is különleges alkalom lesz a gyülekezetnek. Nemcsak Balog Zoltán tesz látogatást Marsdenben, hanem Novák Katalin köztársasági elnök is, aki beszédet is tart majd az ünnepen.

– Az egyházi és az állami vezetők látogatása mindenképpen nagy esemény nálunk, mert azért a köztársasági elnök Magyarországon sem sok gyülekezetbe jut el, bennünket pedig az a megtiszteltetés ért, hogy Novák Katalin lesz a második, aki nálunk jár. 2016-ban Áder János is felkeresett bennünket ausztrál útja során.

A 2019-ben felépült templom felszentelését a gyülekezet nem akarta évekig halasztgatni, viszont a koronavírus-járvány Ausztráliát sem kímélte. Eredetileg Kató Béla erdélyi püspök tartott volna hálaadó istentiszteletet 2020-ban, de a világjárvány keresztülhúzta a közösség terveit, sőt a gyülekezeti és a kulturális életet is visszavetette, mint ahogy a legtöbb gyülekezetben.

– Bár nem panaszkodom, de a járvány előtt aktívabbak voltak Gold Coastban is, sokan jártak, volt lelkesedés. Észak-Brisbane-ben előfordult, hogy százhúszan is összejöttünk. A Covid után viszont kicsit visszaesett a látogatottság. A gyülekezetben felnőtt az ifjúság, most várjuk a következő generációt – mondja a lelkész.

Az Összetartozás Templomában számos keresztelőt tartanak, Kovács Lőrinc szerint erre a legtöbb házaspárnál van igény, és a gyülekezet örül annak, hogyha a keresztelő után egy-egy család a környezetében marad. Erre azért akad példa. Mint ahogy arra is, hogy új magyar családok érkeznek Brisbane környékére, és közülük is otthonra találnak náluk néhányan.

A Covid idején szünetelt a család- és a beteglátogatás szolgálata, amely Kovács Lőrinc szerint kiemelt missziós terület. – Fontos a családlátogatás, szolgálatom elején nagy segítséget jelentett a magyar családok feltérképezésében. Többen azt hitték rólam először, hogy pénzt kérni jöttem, de amikor azt mondtam, ha pénzt akarnak adni, jöjjenek el az istentiszteletre, és tegyék a perselybe, barátságosabbak lettek.

– Mások a lehetőségek itt, mint odahaza. Hatalmas távolságok vannak, mindenki autóhoz van kötve. Hétközi, esti alkalmakat éppen ezért nehéz lenne tartani; az idősebbek már nem vállalják a vezetést. Van persze ellenpélda is, az egyik testvérünk nyolcvan kilométerről érkezik vasárnaponként a templomba.

A nehézségek ellenére a brisbane-i reformátusok bizakodnak, és örülnek, hogy együtt lehetnek. Büszkék arra, hogy közösségük ökumenikus, ahol mindenki megélheti az összetartozást és a nemzetiségét is. – Az istentiszteletek üzenetéből mindenki azt viszi haza, amiről úgy érzi, hogy rá vonatkozik – véli Kovács Lőrinc.

– Jól elférünk egymás mellett, életre szóló barátságok születnek, és szerintem az a legjobb benne, hogy nem pusztán reformátusokból álló közösségként is jól működik a gyülekezetünk – summázza Farczádi Zita.

– Brisbane példa arra, hogy a világ legtávolabbi diaszpórájában is vannak élő magyar gyülekezetek, és élnek olyan magyarok, akik dolgoznak, áldoznak, szívügyüknek tekintik az egyház, a kultúra és a megmaradás ügyét. Ezek a magyarok őseik földjéről messze kerülve is hisznek Istenben, és él bennük az az érzület, amelyet a haza iránti ragaszkodásnak, a magyarság iránti szeretetnek nevezhetünk – teszi hozzá Kovács Lőrinc.