Az Ausztráliában élő magyar közösség integrációs erejét és akaratát a 2021-ben lezajlott népszámlálás adatai mutatják meg a legjobban, hiszen megközelítőleg nyolcvanötezren vallották magukat magyarnak vagy magyar gyökerűnek. Identitásuk megőrzésében kiemelten fontos szerepet játszik a hit, az oktatás és a kultúra. A kontinensen élő reformátusok összetartásának erősítését szolgálja Balog Zoltán püspök látogatása, amelynek első állomása a Melbourne-i Magyar Református Gyülekezet. Itt Dézsi Csaba, a közösséget huszonhét éve vezető erdélyi református lelkész fogadja, akit még mindig visszahúz a szíve a Kárpát-medencébe.
Több mint hetvenéves múltra tekinthet vissza a melbourne-i gyülekezet, amely az Ausztráliai Magyar Református Egyház központja, bár az egyes gyülekezetek a gyakorlatban önigazgatásúak. Hogyan alakult ki az összetartó közösség?
Az első ausztráliai magyar református gyülekezetet az 1949-ben érkezett magyar menekültek alakították meg Melbourne-ben. A legnagyobb létszámú magyar csoportok a második világháború után telepedtek le. A reformátusok először a presbiteriánus egyháztól kaptak támogatást, a találkozóikra használt terem valódi magyar társadalmi központtá nőtte ki magát, hetilapot is szerkesztettek Magyar Újság címmel. Óvodát, napközi és idősotthont is nyitottak. A gyülekezet jelentőségét jól mutatja, hogy amikor 1956-ban kitört a magyar forradalom és szabadságharc, Melbourne magyarsága a templomtól indította el a forradalom melletti tüntetését. Ebben az időszakban több mint harmincezren érkeztek az új hazába, ennek hatására erősödtünk meg annyira, hogy önállósodhattunk. A North Fitzroy-i Szent Lukács-templomot, amelyben vasárnaponként összegyűlünk, 1969-ben vásároltuk meg. A Független Magyar Református Egyház létrejöttét az 1970-ben tartott közgyűlés mondta ki, három évvel később pedig Victoria állam parlamentje is egyházzá és önálló jogi személlyé nyilvánította az Ausztráliai Magyar Református Egyházat. A templom melletti épületet Bocskai Központnak neveztük el – minden olyan társadalmi rendezvénynek, amelyet nem tudunk a templomban megtartani, a gyönyörűen felújított épület ad otthont. Gyülekezetünk teljesen önfenntartó.
Milyen a gyülekezeti élet a mindennapokban?
A diaszpórában és különösen Ausztráliában teljesen másként éljük meg a közösséget, mint a Kárpát-medencében. Az egyik nagy különbség, hogy az itteni városok háromszor-négyszer nagyobbak, mint Budapest, és Melbourne egész területe hozzám tartozik. Ünnepekkor kétszázan is vagyunk, vasárnaponként már sokkal kevesebben. Az első generációk elöregedése a közösségünk működésében is érezteti a hatását. Az eső hullámmal érkezettek közül szinte senki nincs már életben, az 56-osok közül is alig néhányan. A hatalmas távolságok miatt az istentisztelet egész napos elfoglaltság: ebédelünk, beszélgetünk, együtt töltjük a napot, a gyerekekkel is foglalkozunk. A koronavírus-járvány miatt azonban meg kellett oldanunk a személyes találkozás nélküli kapcsolattartást, és a vasárnapi istentisztelet kivételével a többi alkalmunkat azóta is online tartjuk. Az életvitelünk szintén erőteljesen terel bennünket a hétköznapi online kapcsolattartás felé, hiszen a munkaidő délelőtt kilenckor kezdődik és este hatig tart. A hétközi alkalmakra csak ezután kerülhet sor.
Ausztrália a délvidéki magyarság második otthona, a határon túli magyarok közül ők telepedtek le az ötödik kontinensen a legnagyobb számban. De folyamatosan érkeztek Erdélyből, szórványosan a Felvidékről és Kárpátaljáról is. Hogyan tudják megőrizni ezt a sokszínűséget?
Örömmel mondhatom, hogy sikerült legyűrnünk Trianont. Az emberek őrzik saját hagyományaikat. Ha együtt főzünk, és az erdélyiek több fokhagymát szeretnének, nem gördítünk elé akadályt. Ha valaki máshogy ismer egy éneket, akkor többféleképpen elénekeljük. Türelemmel és szeretettel alkalmazkodunk egymáshoz, konfliktusok nélkül.
Balog Zoltán püspök a diaszpórát meglátogató köztársasági elnöki delegáció tagjaként érkezik Ausztráliába. A Zsinat lelkészi elnöke elsőször Melbourne-ben tart istentiszteletet október 22-én, majd ünnepélyes keretek között megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról is.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!