Tégla a hit falában

Nem is gondolt arra a teológiai tanulmányai idején Fazekas László, hogy püspök lesz belőle – mondta el a Reformátusok Lapjának adott interjújában a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház leköszönt püspöke. Elmesélte azt is, hogy egy falusi közösségben képzelte el magát, végül mégis Komáromban lett segédlelkész 1986-ban, amely a legnagyobb felvidéki magyar református gyülekezet. Néhány év lévai kitérő után tért vissza ide, ahol 1991 óta beiktatott lelkész, és feleségével Fazekas Lászlóné Tamás Zsuzsannával együtt szolgál.

Közben bekapcsolódott az egyházmegye életébe is, egyre feljebb lépdelt a ranglétrán, és végül a 2008-as tisztújító választáson úgy döntöttek az egyetemes egyház gyülekezetei és presbitériumai, hogy ő vegye át a püspöki tisztséget Erdélyi Gézától. Fazekas László elmondta, hogy sokat vívódott, nem egyszerű egy püspöki tisztet elvállalni.

Bár alig negyvenhét éves volt, amikor püspök lett, úgy gondolja, addigra már a szolgálat során sok mindent tapasztalt. Persze az más kérdés, hogy püspökként egészen más gondokkal szembesült, ahogy fogalmazott, az elején nem is tudja teljesen az ember, mit is vállal, de Isten kegyelme az, hogy mindehhez segítséget kapott.

2009-es felszenteléséről az áldásokat idézte fel, mert azok „az ember szívére, lelkére hatnak”, azok az igék megerősítették. Az igeversek jelezték neki, hogy Isten mellette áll, és nem hagyja egyedül a feladataiban.

A Reformátusok Lapja kérdésére kiemelt egy igehelyet Ézsaiás könyvéből, amely sok erőt adott neki, és egész szolgálata alatt elkísérte:

Amikor elfoglalta a püspöki tisztséget, a legfontosabb tervei között az szerepelt, hogy továbbvigye az éppen megkezdett diakóniai szolgálatot, és hogy megerősítse az iskolarendszert, amely „döcögött”. Ezek mellett a külföldi kapcsolattartás megerősítését is kiemelt feladatnak érezte, akárcsak a cigánymisszió elindítását. Egyházkormányzása mérföldköveinek is ezeket tekinti, valamint azt, amikor 2011-ben egyháza csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz. Igaz – idézte fel –, ez negatív visszhangot váltott ki a szlovák anyanyelvű református gyülekezetek körében, de „egyházunk végre visszakerült abba a közegbe, amelyből erőszakkal kiszakítottak”.

Utódjáról, Géresi Róbertről azt mondta, már korábban is jó közösséget alkottak a Zsinat Elnökségén belül, barátként szolgáltak és szolgálnak most is egymás mellett. Mivel Géresi Róbert tíz évvel fiatalabb nála, bizonyos mértékig másként látják a dolgokat. Úgy gondolja, hogy az új püspöknek nem lesz könnyű feladata, amikor a közeljövőben erős nyomás nehezedik majd a keresztyénségre, és határozott és egyértelmű kiállásra lesz szükség a keresztyén értékek mellett. Emellett nagy felelősséget és feladatot ró majd az új püspökre és vezetőségre, hogy egy viszonylag új törvény szerint a szlovák állam létszám függvényében finanszírozza az egyházakat, így fontos, hogy a 2021-es népszámláláson minél többen vallják magukat reformátusnak.

Fazekas László azt is elmondta, hogy pillanatnyilag lelkipásztori feladataival foglalkozik Komáromban, megpróbál átvenni feladatokat, mert a felesége sokat dolgozott szinte egyedül a tizenkét év alatt, amíg ő püspök volt. Elmesélte azt is, hogy nagyon élvezi a visszatérést a hitoktatásba, másodikos és negyedikes gyerekeknek tanít hittant. Bevallotta, hogy félt ettől a visszatéréstől, de úgy látja, hogy Isten mindig kész segíteni: „ahol megnyílik a szolgálat lehetősége, ott ő ad hozzá bölcsességet, türelmet, kitartást”.