Kálvin János egész alakos szobrát avatták fel csütörtök délután a sepsiszentgyörgyi Kálvin-téren, a 7. Református Magyar Világtalálkozó keretében. Bocskai Vince szovátai szobrászművész 240 cm magas alkotását az ötletgazda, Incze Sándor nyugalmazott esperes, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnöke, valamint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere leplezte le, majd ünnepi beszédek hangzottak el.
„Kálvin János tanítása búvópatakként volt jelen a magyar református egyház több mint négy és fél évszázados történetében. Ő volt az, aki talán leghitelesebben és legérthetőbben tolmácsolta számunkra Isten szavát, a megváltás igéjét, amely a székelyek, a várakozó őrállók számára a reményt, a világosságot és a békét jelentette" – hangsúlyozta Kató Béla. Hozzátette: a háromszéki eklézsiák parókiáin és a vidék iskolai könyvtáraiban ott voltak, sok helyen pedig még ma is megtalálhatók Kálvin négyszáz éve napvilágot látott könyvei, amelyeket lelkipásztor-generációk adtak drága kincsként kézről kézre és szívről szívre egymásnak, segédeszközként az örök ige hirdetésében.
A püspök kifejtette: a székely társadalom talán a genfinél is zártabb, ahol a jövevénynek általában nincs mit keresnie. „Jean Calvint viszont nagyon hamar befogadtuk, Kálvin Jánossá lett, és Kézdiszéken úgy tartják, hogy élete végén Erdélybe érkezett. A hagyománynak semmilyen történelmi alapja nincs, csupán azt jelzi, hogy az üldözött, annyiszor menekülni kényszerült genfi reformátort magyarrá, székellyé fogadtuk, tekintélye nagyobb a magyar reformátorokénál" – részletezte Kató Béla. Ezáltal, hogy Sepsiszentgyörgyön bronzszobrot avattak a tiszteletére, az utókor gyakorlatilag ércbe önti a történelmi tényt: „Kálvin tanítása ugyanis immár 450 éve jelen van a nyugati kereszténység székely végváraiban, nem csak hallgattuk, hanem meg is hallottuk szavát, és megláttuk azt, akire ő mutatott: a megváltó Jézus Krisztust. Ő formált át, Ő tartott meg, és egyedül Ő lehet a reménységünk."
Kató Béla szerint Kálvin János ércalakja beáll Sepsiszentgyörgy vártemplomának védői közé – azok sorába, akik „évszázadokon keresztül kiegyenesített kaszával és a hit drága fegyverével védték ezt a helyet". A szobor ettől kezdve a nyugati kereszténység határköve is, mivel igazolja, hogy a székelyföldi, erdélyi református közösség az európai protestantizmus erős bástyája. Befejezésül a püspök arra biztatta a jelenlévőket, hogy a szoborra tekintve jusson eszükbe őrállói feladatunk, „álljunk a nekünk rendelt bástyára, és ne feledjük Illyés Gyula szavait, amelyeket hetven esztendővel ezelőtt, Genfben fogalmazott meg: »Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem.«"
Gottfried Locher, a Svájci Protestáns Egyházak Szövetsége Tanácsának elnöke a Krisztusban való hit és az együvé tartozás érzésének tudatosítását említette a reformátor példamutatása kapcsán, ugyanakkor Kálvin egyszerűségére is utalt – „amikor őt ünnepeljük, tehetsége mellett arra is gondoljunk, hogy egyszerű ember volt, ugyanolyan hibákkal, mint mi mindannyian".
Balog Zoltán magyarországi református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a szobor arcára és kezére utalva megjegyezte: előbbi azt sugallja, hogy szembe kell néznünk az életünkkel, annak nehézségeivel, és akkor megláthatjuk az életünk örömeit is. A kéz pedig azt jelzi, hogy dolgunk, tennivalónk van ebben a világban.
Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, romániai kulturális miniszter a köztéri szoboravatásokról beszélt az elmúlt huszonöt év vonatkozásában: többnyire a magyar történelemből választottunk olyan személyiségeket, akiknek a gondolatai, munkája, öröksége a ma embere számára is példamutató lehet. „Lépésről lépésre foglaltuk vissza a tereket, és hoztuk elő a történelemből azokat az értékeket és személyiségeket, akik meghatározták az elmúlt több száz esztendőt. Látszólag kakukktojásnak tűnhet ebben a sorban Jean Calvin szobrának a leleplezése, közben viszont mégsem lóg ki: mert Kálvin János azokkal az eszmékkel, mindazzal, amit alkotott, nem csak Európa tőlünk távoli vidékein hozott új szellemiséget, és valósította meg a reformációt, hanem szellemiségével, teológiai tudásával, istenkeresésével a magyar történelmet az meghatározta" – magyarázta a miniszter.
Teológusi, prédikátori, reformátori tevékenysége mellett állam és egyház viszonyában is újat hozott Kálvin, olyan gondolkodó volt, akinek a szellemisége minden ember számára példamutató Erdélyben és Európa-szerte „aki a szabad gondolatot, a szabad akaratot, a gondos munkát, a szervezettséget, a rendet, a szabadságot szereti".
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester köszönetet mondott Kató Bélának és az Erdélyi Református Egyházkerületnek, amiért Sepsiszentgyörgyöt választották a Világtalálkozó helyszínéül, ezáltal is igazolva a város jelentőségét a Kárpát-medencében. Kifejtette: Sepsiszentgyörgy büszke arra, hogy a rendszerváltás óta már a második református templomot is megépíthette, ez is bizonyítja, hogy szilárdan őrzik a reformáció szellemiségét. „Minden korban szükség van a változásra, az újításra, és azokra az emberekre, akik tenni tudnak ebben a tekintetben. Bátor, új utakat kereső és nyitó, gondolkodó és cselekvő emberek kellenek; a győzelembe vetett szilárd meggyőződéssel kell továbbmennünk, jogainkért és a közösségünk jövőjéért pedig minden körülmény között ki kell állnunk" – hangsúlyozta a városvezető. Véleménye szerint az egyházakkal partnerségben kell létrehozni Székelyföld belső önrendelkezését, „és el kell érnünk, hogy a magyar nyelv hivatalos regionális nyelv legyen; meg kell védenünk továbbá az egyházainkat, hogy elejét tudjuk venni az olyan támadásoknak, mint a Mikó-ügy is, amelyek az egész közösségre nézve veszélyt jelentenek".
A szoborállítás ötletgazdája, Incze Sándor köszönet mondott mindazoknak, akik a kivitelezésben közreműködtek, Kató Béla református püspök mellett az unitárius Antal Árpádnak, Tamás Sándor római katolikus megyei tanácselnöknek és másoknak, mint mondta, a mostani együttműködés is jelzi, hogy a négy felekezet tagjai békességben élnek együtt Sepsiszentgyörgyön.
Az ünnepségen közreműködött a háromszéki egyházmegyék egyesített kórusa (vezényelt: Jakab Csaba) és a rétyi Kovács András Ifjúsági Fúvószenekar (vezényelt: Maksai József), Prosan Tímea pedig Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versét szavalta el.
Szöveg: Ferencz Zsolt, képek: Henning Eszter, Kiss Gábor
Forrás: reformatus.ro