Száz esztendeje iktatták be Munkácson Bertók Bélát, az első kárpátaljai püspököt. Az önállóságot a kényszer szülte, a kárpátaljai reformátusok a magyar testvérekkel maradtak volna, de az Úr másfelé vezette az útjukat.
Trianon és a református egyházkerületek
„A csehek által megszállt rutén Felvidék magyar lakossága mindent elkövet, hogy a magyar kultúrát megőrizze, s az elnyomó törekvésekkel szemben megvédje. Ujabban a Kárpátalja reformátussága körében is mozgalmat indítottak egy önálló református egyházkerület szervezése érdekében. Ha ez megtörténik, akkor a Kárpátaljának külön református püspöke lesz” – írta 1921 decemberében a Magyarság című lap ungvári tudósítója. De arra, hogy Kárpátaljának külön püspöke legyen, még másfél évnek kellett eltelnie.
Új határok, új körülmények
Az elvesztett első világháború után az Osztrák–Magyar Monarchia számos területéért bejelentkeztek az újonnan formálódó államok és a korábbi szomszédok, így Kárpátaljáért is. A csehszlovák politikusok szerették volna megszerezni a területet, és a trianoni diktátum kapcsán megszokott kettős érvrendszerrel próbálták igazolni igényüket. Az egyik érv az volt, hogy a rutének a szlovákok közeli rokonai, míg a másik az a gyakorlati megfontolás volt, hogy így lenne közös csehszlovák–román határ, ami megkönnyítené a kisantant együttműködését.
Szó volt egyébként önálló kárpátaljai államiságról is, bár csak rövid ideig, ám végül az autonómia lett a kitűzött cél a területen élők számára. A kérdés persze az volt, hogy melyik állam keretén belül. Mivel végül a béketárgyaláson egyedül Csehszlovákia tett le konkrét javaslatokat – a magyarok erre ekkor még meghívást sem kaptak –, és csehszlovák csapatok állomásoztak Ungvár környékén, így Franciaország hathatós támogatásával Kárpátalja Prága ellenőrzése alá került. Az önrendelkezésről szóló ígéretek nagy részét a csehszlovák hatóságok nem tartották be, az alkotmány által biztosított különállás is többnyire jelképes volt. Ilyen körülmények közepette emésztette a kérdés a kárpátaljai reformátusokat: hogyan tovább?
Kétségek és kényszerpálya
A trianoni békediktátum aláírásáig sokan bíztak abban Kárpátalján, a Felvidéken és az anyaországban is, hogy csak átmeneti lesz a református egyház szétdarabolása. Azonban a határok véglegesítése után egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy a politikai széttagolást követi az egyházi is. Ahogy a többi utódállam, úgy Csehszlovákia vezetősége is megkövetelte a magyar reformátusoktól, hogy minden szervezeti kapcsolatot szakítsanak meg az egyház magyarországi részeivel, és alakítsanak külön egyházat.
A kárpátaljai egyházmegyék helyzete ezen belül is speciális volt. Máramaros-Ugocsa került Kárpátaljára, Bereget kettévágta az új határ, míg az Ungi Egyházmegyének egy tucatnál alig több gyülekezete került az újonnan kialakított kárpátaljai területre. Miután a magyarországi egyházhoz való tartozás lehetősége végleg bezárult, továbbra is kérdéses maradt, hogy a felvidéki egyház újonnan alakított Tiszáninneni Egyházkerületéhez csatlakozzanak-e, vagy önálló egyházkerületet hozzanak létre. Az e célból megalakult bizottság még dűlőre sem jutott a kérdésben, amikor a csehszlovák állam kényszerhelyzetet teremtett, utasítva a reformátusokat egy önálló kárpátaljai egyházkerület létrehozására, mondván, Kárpátalja Csehszlovákia autonóm területét képezi.
Bertók Béla püspök
1921 augusztusában a gyülekezetek szavazásra hívták híveiket, hogy döntsenek az önálló egyházkerület és a Tiszáninnenihez való csatlakozás között. A beérkezett érvényes szavazatok mindegyike a Kárpátaljai Egyházkerület mellett foglalt állást. Nem sokkal később, október elején az Ungi Református Egyházmegye ungvári közgyűlésén a kárpátaljai gyülekezetek leváltak a tiszáninneni Ungi Egyházmegyéről, és létrehozták az Ung-Kárpátaljai Egyházmegyét.
Az új egyházkerület alakuló közgyűlésére 1922. október 31-ére hívták össze a gyülekezeteket, ahol megszavazták egy egyházkerület megalapítását, de a tisztségviselőket nem választották meg.
A prágai kormány türelme azonban fogyott, és kijelentették: ha 1923 júniusának végéig nem töltik be a kerület tisztségeit, és nem tartanak zsinatot, amelyen elfogadják a Kárpátaljai Egyházkerület megalakulását és az új egyházi törvényeket, akkor megvonják tőlük az államsegélyt, és elveszítik az egyházi autonómiájukat is. Március 8-án Beregszászon rendkívüli gyűlésen tanácskoztak az új egyházkerület jövőjéről és az ungi gyülekezetek sorsáról. Itt írták ki a választásokat is a tisztségekre, és április 17-én megválasztották Bertók Béla munkácsi lelkészt az egyházkerület első püspökének, György Endrét pedig főgondnoknak. Az egyházkerület a Beregi, Ungi és Máramaros-Ugocsai Egyházmegyékből jött létre: 77 gyülekezet, 65 ezer gyülekezeti tag, 76 lelkész és 5 segédlelkész lett a része. Kárpátalján ekkor 51 református iskola működött.
Elindul a „Kárpáti Kerület hajója”
Az új püspök ünnepélyes beiktatására június 7-én került sor a munkácsi templomban. „A beiktatáson részt vettek az összes felekezetek, ellenben a polgári hatóságok távol maradtak” – írta akkor a Sárospataki Református Lapok. A püspök személye a kárpátaljai kormányzóság számára valószínűleg nem volt elfogadható, mert a hivatalos iratokat még évekig nem neki, hanem az espereseknek küldték.
A püspököt beiktató istentisztelettel és kerületi gyűléssel a kárpátaljai reformátusok lezárták saját egyházkerületük magalakítását. „Így indul el a református Kárpáti Kerület hajója innen, az Isten házából, nyugodtabb kikötő felé” – mondta Biki Ferenc püspökhelyettes az istentiszteleten.
A gyűlés képviselői a templom előtt fogadták a püspököt, akit a gyülekezet a 37. zsoltárral köszöntött. Bertók székfoglaló beszédében a korinthusiakhoz írt levelet idézte (1Kor 2,1–2), és arra hívott mindenkit, hogy ragaszkodjon a szeretethez és Krisztushoz. Rövid szünetet követően pedig megtartották magát a kerületi gyűlést is, amelyen megerősítették az Ungi Egyházmegye tisztségviselőit, megválasztották az egyházkerület zsinati képviselőit, és döntést hoztak az egyéb szükséges ügyekben.
A lévai zsinat résztvevői
A Kárpátaljai Egyházkerület megalakulásának záróakkordja az 1923. június 17-i lévai zsinat volt, amely lezárta a Szlovákiai Református Egyház történetének egy átmeneti korszakát. Itt ismerték el a Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulását és alkották meg az új egyházi törvényeket.
Azt hihetnénk, hogy ezzel véget értek a nehéz idők, de valójában az a csehszlovák hatalom, amelyik sürgette az egyházkerületek megalakulását és a zsinat megtartását, ezután sem fogadta el partnerként a református egyházat, államosított számos iskolát, kiutasított több lelkészt és visszatartotta a támogatásokat. Valójában az új hatalom soha nem fogadta be igazán őket.
A cikk elkészítésében elsősorban Tömösközi Ferenc tanulmányai és Fritz Peyer-Müller A Kárpátaljai Református Egyház története című könyve voltak a szerző segítségére. Az 1923. június 7-i események részletes leírását pedig megtalálhatják a Kárpátaljai Református Egyházkerület weboldalán.
Küzdelmes száz év áll a Királyhágómellék mögött
Keserédes évfordulót ünnepel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület: kényszerű megalakulásának századik évfordulójáról emlékeznek meg Nagyváradon szeptember 17–18. között. Az esemény apropóján a Reformátusok Lapja felidézte, hogyan jött létre az új egyházi egység Románia területén.