Szándékosan, mert május 22-éhez akartuk közelíteni. Az egységünnepnek, amelynek része a Szeretethíd is, a Református Zenei Fesztivál adja a keretet.
Összhangban – szól a rendezvény mottója. Ez is erre utal?
A református egységen belül utal a zenei összhangra, de természetesen hangsúlyozza az összhangot Istennel, a természettel, valamint ez hitünk és a Kárpát-medencei magyarság összhangját is jelenti. Olyan vezényszó, amely kifejezi mindazt, amit az egyház szeretne megvalósítani.
Hogyan mutatkozhat meg az egyház Budapest belvárosában, a Ráday utca környékén egy fesztivál keretében?
Minél több református műhely – értem ezen a gyülekezeteket, intézményeket, társadalmi missziókat – van jelen, annál többen jönnek a rendezvényre. A Dunamelléki Egyházkerület ifjúsági rendezvényével, a Zefirrel az ifjúságot mozdítja meg. A Református Énekek hangversenyre is minden évben legalább öt-hat új kórust hívok, hogy egyre többen érezzék sajátjuknak ezt a református ünnepet. Ezért szeretném, hogy a református műhelyek mind megmutassák azt, amit csinálnak. Ez egy nagy, Kárpát-medencei találkozás során – amint 2009. május 22-én Debrecenben is történt – még inkább megvalósulhatna. Minden évben szükség lenne olyan református alkalomra, ahol tíz-tizenötezer ember együtt ünnepel. Amikor az egész egyház megmutatkozik, s akkor már majdnem mellékes, hogy éppen ki játszik a nagyszínpadon.
Említette a kórusokat. A zenei fesztiválokon mindig kiemelt szerepet kapnak.
A kórusok a református egyházi élet kiemelkedő szerepet vállaló tagjai, és lehet rájuk számítani. Meg kell becsülni a munkájukat, ezért mindig komolyan foglalkozunk velük a fesztivál keretében is. Ők nem parancsszóra énekelnek, hanem szabadidejükben, örömmel teszik, és szívesen találkoznak egymással.
Idén nagy tervük van a kórusokkal.
Meghirdettünk egy ötszáz fős kórust a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjére. A szokatlan helyszín mindig felhívja a figyelmet a református kóruséletre. A nagy közös éneklésre közel ötven csoport jelentkezett. Nekik kiküldtük előre a kottákat, most mindenki otthon tanul a saját karnagyával. Egyébként az énekrend már elérhető a zenei fesztivál internetes honlapján is. A kórusok a Kárpát-medence minden részéből jönnek, és örömmel énekelnek a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ezzel is hangsúlyozni szeretnénk a Kárpát-medence reformátusságának egységét.
Mi motiválja abban, hogy Magyarország jelenlegi határain kívülre is tekintsen?
Családom egyik része Erdélyből származik, és meghatározza az életemet, hogy honnan jöttem. Miután az Úristen megszólított, kezdődött a Református Énekek, majd elindult a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje. Ez utóbbi keretében a református egyház segítségével cédéket adományoztunk az elszakított területek könyvtárainak. Nagyon mély nyomot hagytak bennem az ottani magyarsággal való találkozások. A koncertek kapcsán elmondhatom, hogy úgy érzem, az Úristen valamilyen feladatot bízott rám.
Mi a zenei fesztivál célja: identitáserősítés, közösségépítés vagy nyitni a világ felé?
Fontos, hogy a reformátusság megmutatkozzon saját maga és a világ felé. Tapasztalom, hogy a reformátusok közül sem ismerik sokan saját egyházukat. A világ felé a Református Énekek hangversennyel is nyitottunk, hiszen kihoztuk a zsoltárokat és dicséreteket a templomból, és bevittük egy világi koncerthelyre. A zenei fesztivál lelkiségét az adja, hogy a szolgálattevők azért jönnek ide, mert olyan imádságok és énekek hangoznak el, amelyek a hitünket erősítik. Nagyon fontos, hogy olyanok prédikáljanak a fesztivál keretében, akiknek szavára odafigyelnek az emberek.
A program azokat is meg tudja szólítani, akik nem ismerik a református egyházat és az egyházi vagy éppen a népzenét?
A Református Énekek hangversennyel kapcsolatban annak idején némelyektől az volt az első kérdés hozzám, hogy az Úristen dicséretére elhangzó énekeket meg fogják majd tapsolni? Erre azt feleltem: „A közönség nemcsak tapsol majd, hanem kiabálni, fütyülni és dobogni fog." Így lett. „Az ördög küldte ezt a szakállas fickót közénk?" – gondolhatták a hangverseny előtt egyesek. Persze az egyesített kórussal világi helyen igazi istentiszteletet tartunk, hiszen az államtitkár olvassa a zenei blokkok elején a bibliai Igét, a végén pedig a Himnusz eléneklése után a határon túli püspök áldással bocsátja el az ezernyolcszáz fős gyülekezetet. A zenei fesztivál fáklyás menetéről azt is megkérdezték tőlem, hogy most már nekünk is lesz körmenetünk? Mondtam, hogy a Ráday utca egyenes, így a fáklyás menet során biztosan nem kell körbemenni. Kérdezték, lesz éjféli misénk? Nem, mondtam, késő esti zenés áhítat lesz, amelyen egyébként zsúfolásig megtelik a Kálvin téri templom. Persze, ezek nem megszokott református alkalmak, de kiderült, hogy van rájuk igény. Különösen bátor lépés volt, hogy a fáklyás menet zsoltárokkal a Ráday utcán vonul végig. Volt olyan, amikor ott vacsorázó német protestánsok énekeltek velünk együtt. De minden évben csatlakozik a menethez legalább harminc ember, akik a templomba is elkísérnek minket. Idén is megkaptuk a Fidelio világi magazin különszámát, amelyben benne van a program és az egyház bemutatkozása. Ezzel olyan helyeken jelenhetünk meg, ahová a református egyház nem tud bejutni: például színházakba, de akár a plázamozik előterébe is.
T. Németh László
Böszörményi Gergely bemutatkozásaiban mindig hangsúlyozza, hogy ároni családból származik, hiszen az évszázadok során a család tagjai közül többen voltak református lelkészek. Gyerekkorától tanult zenélni, majd közgazdasági tanulmányok után lemezkiadót indított. A református énekek kiadását a 2000-ben tartott negyedik református világtalálkozó után kezdte meg. Ezzel egy időben született meg a Református Énekek hangverseny, a Református Zenei Fesztivál, majd a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje koncertsorozat. Adatbázisában 280 magyarországi református kórus szerepel. A magyar református kórusokról könyvet szeretne írni, mert – mint mondja – eddig senki nem gyűjtötte össze őket. „Számomra alapvetés, hogy a magyarságot – éljenek a Kárpát-medencében vagy a világ másik felén – egy nemzetnek tekintem" – vallja Böszörményi Gergely.