Nyitott ajtók a menekülők előtt

Kollégiumi szobák felajánálásával, közös istentisztelettel, többféle foglalkozással segíti a menekülő ukrajnai családokat a Péterfalvai Református Líceum, Kárpátalján. Seres János lelkészigazgató küldetésüket úgy fogalmazta meg: cél, hogy felragyogtassák azt a szótárat, amelyet Jézus Krisztus megnyitott minden ember előtt.

Biztonságban a falak között

A háború első napján kénytelenek voltak hazaengedni a diákokat az iskolából. Azóta online formájában zajlik az oktatás – tekintett vissza Seres János lelkészigazgató. Az intézmény azonban nem zárta be ajtóit a bajbajutottak előtt. A háború elől menekülő családokkal telt meg a kollégium. Az oda érkezők ellátásában nincsenek egyedül, hiszen az anyaországból sok segítséget kaptak.

Még a háború első heteiben többen csak átutazóban szálltak meg a líceumban, de később sikerült külföldre menniük családjaikhoz, rokonaikhoz. A most ott tartózkodó családok azonban nem terveznek és nincs is lehetőségük tovább menni csak reménykednek abban, hogy hamarosan hazatérhetnek. A menekülteknek naponta háromszori étkezést biztosítanak, de ami még fontosabb igyekeznek lelki táplálékot is nyújtani, hiszen erre most mindennél jobban szükségük van.

277028892_1990509387819883_6832983611055980338_n.jpg

Menekültek az intézmény ebédlőjében

Fotó: Péterfalvai Református Líceum

A líceumba érkezett menekültként egy szolgálatkész ukrán református lelkipásztor is, aki nagyon sokat segít ezen feladatok ellátásában. Lelki gondozásban is részesíti a családokat, akik mindannyian megrázó megtapasztalásokkal érkeznek. Esténként evangéliumi filmeket vetítenek nekik szintén ukránul.

A lelkészigazgató beszélt arról is, hogy igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni annak érdekében, hogy ezek a menekültek is találkozzanak Jézus Krisztus megváltó szeretetével és ezáltal békességet nyerjenek, így tudjanak minden helyzetet az Ő kezéből venni.

Oktatás a bizonytalan helyzetben

Seres János elmondta: a líceum diákjait igyekeznek ebben a háborús helyzetben is tanítani és felkészíteni az érettségi vizsgákra, ez azonban távoktatás formájában nagyon nehéz. Továbbá nem csupán a diákok, a tanárok közül is többen külföldön tartózkodnak a kialakult helyzet miatt.

Több szülő is úgy döntött, hogy Magyarországra költöznek és gyermekeiket ott taníttatják a most különösen bizonytalan jövő miatt. Azonban már sokszor megtapasztalták, hogy Isten a nehéz és emberileg lehetetlen helyzeteken is átsegítette őket.

Aki a bezárt ajtón is átjut

Seres János az érettségi vizsgákról felelevenített egy számára kedves történetet: az ukrajnai emelt szintű érettségi szabályainak megfelelően először ukrán nyelvből és irodalomból kell teljesíteni az elvárt minimális ponthatárt. A törvény hatályba lépése után azt kérdezte Istentől: Uram, itt magyarul folyik az oktatás, magyar ajkú diákok vannak. Hogyan fognak majd a jövőben boldogulni?

B68I8742.jpg

Seres János, a Péterfalvai Református Líceum lelkészigazgatója

Fotó: Péterfalvai Református Líceum

Abban a tanévben 31 végzős diákjuk volt, közülük 28 teljesítette a követelményt úgy, hogy a líceumban magyarul zajlik az oktatás. A vizsga után kiszálltak a tanfelügyelet munkatársai, és mindent alaposan ellenőriztek, megnézték a naplókat, a tantervet, de nem találtak semmiféle hibát. A végén odahívták őt magukhoz, és kérdezték, segített-e valaki a diákoknak. Azt felelte: igen, megkértek Valakit, hogy menjen be az osztályba, a vizsgára, és segítsen a diákoknak. A tanfelügyelő szerint viszont ez lehetetlen, mert az ajtók be voltak zárva, és rendőr is volt az épületben, tehát be senki nem mehetett.

Seres János így folytatta: amikor a gyerekek vizsgáztak, ők a tanáriban összegyűltek, térdre ereszkedtek, megvallották Istennek a bűneiket, a mulasztásaikat. Azt is, hogy nincsenek érdemeik.

Egyedül, ami számításba jöhetett, az az volt, hogy kérték a kegyelmet Istentől, hogy legyen irgalmas ezekkel a diákokkal. Segítse át őket ezen az emberileg lehetetlen helyzeten, és Isten meghallgatta az imáikat. Körülbelül öt éve már mindenki sikeresen leteszi a vizsgát az intézményben.

A szülőföld szerepe

Megtapasztalták Isten áldását, hogy bár vannak nehézségek, de ezeket az akadályokat próbálják áthidalni a segítségével. Úgy tapasztalják, hogy a szülőföldön maradás szempontjából ezeknek az iskoláknak óriási a jelentőségük, és van létjogosultságuk. Mert náluk például nemcsak a földi életre készítik fel a gyerekeket, hanem az örök életre is. És Isten igéjéből próbálják látni a feladataikat, próbálják elvégezni a tőle kapott feladatokat. Eddig megsegítette őket.

276051474_714214226256328_4272450614237652334_n.jpg

Seres János és menekült családok

Fotó: Péterfalvai Református Líceum

Seres János szerint ez a háború felgyorsítja az elvándorlást a magyarlakta településekről. Azért imádkoznak, hogy minél hamarabb vége legyen, igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy azok a diákok, akik majd hozzájuk felvételiznek, jól érezzék magukat, tudást szerezzenek.

Eddig arra bátorította a szülőket, hogy maradjanak a szülőföldjükön. Ott, ahová Isten állította őket. Személy szerint ő minden követ megmozgat annak érdekében, hogy Kárpátalján folytathassák tanulmányaikat a náluk végzett diákok, mert Istennek ott van terve velük, ott is legyenek református presbiterek, a falvak és a járások vezetői, orvosai, akik a helyi lakosságot fogják kiszolgálni.