Lélekemelő ünnepség résztvevői voltunk Isten kegyelméből testvérgyülekezetünk, az erdélyi Mezőpaniti Református Egyházközség szemet, szívet és lelket gyönyörködtető új templomának felszentelésekor, július 18-án – írta a Reformátusok Lapjában Huszár Pál nyugalmazott dunántúli főgondnok, várpalotai presbiter.
A mintegy kétezer lelket számláló mezőpaniti gyülekezet kinőtte, ezért lebontotta a 18. században épült, többszöri toldozgatás után is csak háromszázötven fő befogadására alkalmas templomát, és hatszáznegyven személyes új hajlékot épített helyette. Kitűnő tervezői munkának bizonyult múlt és jelen szelíd harmóniájának megteremtése az épületen. A gótikus stílusú főbejárat, a falba mentett gótikus ajtókeret és a rózsaablak szépen illeszkedik a 21. századi építészeti megoldásokhoz, a templombelső berendezése pedig hagyományainkhoz illően puritán.
A templomszentelő istentiszteleten a 25. zsoltárt – „Útaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem, te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem.” – énekelve megbizonyosodtunk arról, hogy az épület és az ugyancsak széppé varázsolt környezete mutatja: ez a közösség valóban megtalálta az Úristen ösvényét, és sikerrel igyekezett követni azt.
Igehirdetése alapjául Kató Béla püspök a Mt 19, 26-ot választotta: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Valóban, a templom felépítése emberileg lehetetlen lett volna, de az Úristen segítségével megvalósult. Mennyei Gazdánk megtalálta, és rendelkezésünkre bocsátotta azokat a forrásokat – köztük Magyarország kormányának segítségét –, amelyek segítségével a tervből valóságos templom lett. A püspök igehirdetésében kiemelte, hogy „amikor az emberi lehetőség véget ér, mindig lehet reményünk az Úristen segítségére – soha ne mondjuk hát, hogy nincs megoldás”. A világjárvány által okozott tartós bezártság nagy tanulságaként egyetértéssel hallgattuk a szavait, amelyek szerint „nemcsak a templomra van szükségünk, hanem egymásra is”.
– A jövőt tudni nem a mi dolgunk – mondta Kató Béla –, de reménykedhetünk az Úr kegyelmében, és könyöröghetünk megtartatásunkért. A püspök záró imádságában köszönetet mondott a megtapasztalt segítségért, a sok egyéni áldozathozatalért, valamint a helyben maradó, felnőtt életét a szülőföldjén, felmenői egyházában tervező ifjúságért. Azokért az ifjakért, akik büszkén viselve székely népviseletüket gondoskodtak az ünnepség ezerkétszáz résztvevőjének vendégül látásában. Ők is bizonyítják, hogy a mezőpaniti reformátusoknak van jövőképe, mert ismeri és magáénak is érzi Krisztus Urunk missziós parancsát.
Magyarország kormányának képviseletében Varga Mihály miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter mondott köszöntőbeszédet. Orbán Viktor miniszterelnök levélben üzent az ünneplő közösségnek: „A mezőpaniti református gyülekezet használja boldogan, rendeltetésszerűen, és nője ki mihamarabb most felszentelt gyönyörű templomát!”
Cselekedje a minden kegyelem Istene, hogy ez az új templom maradéktalanul betöltse hivatását: hangozzék benne a megváltás örömüzenete, töltse be hittestvéreink hálaéneke, és folyamatos legyen a megtartatásunkért mondott könyörgés. Legyen segítségünkre Mennyei Gazdánk abban, hogy Krisztus-hívők és magyarok maradhassunk! Tudjuk, hogy ez a vágyunk az ő segítségével teljesülhet, de nekünk is meg kell tennünk a szent ügy érdekében mindazt, ami tőlünk telik.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában is, melyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!