Trianon gyülekezeteket is kettévágott
A kacskaringós trianoni határhúzás nem volt tekintettel a magyar református gyülekezetek parókiális jogára a Muravidéken: így fordulhatott elő, hogy szórványközösségek maradtak lelkészek, templomok és parókiák nélkül a választóvonal túloldalán. 1967-ben épült templom Szentlászlón, 2008 óta pedig helyben lakó lelkészük is van a muravidéki reformátusoknak, de parókiájuk még mindig nincs. „Talán tavasszal” – mondja optimistán Bódis Tamás, a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház egyetlen lelkésze. „Többen támogatták már a kezdeményezést, a helyi híveken túl a Magyarországi Református Egyház és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség is, így valamennyi pénzmag már van” – magyarázza a lelkész. Ugyan új parókiát nem tudnak belőle építeni, de arra, úgy tűnik, elég lesz, hogy megvásároljanak egy használt ingatlant. Most egy egykori szlovén határtiszti lakást bérelnek Pártosfalván, de úgy tervezik, hogy a parókiát és ezzel az egyház központját Szentlászlóra teszik, ott él a legtöbb magyar református Szlovéniában. Kétszáz emberről tudják, hogy magyar is, református is – közülük százötven fővel vannak kapcsolatban, többségük pedig épp itt él. A kétszáz fős Szentlászlón egyetlen eladó és parókiának alkalmas ingatlan van. A lelkipásztor azt mondja, már meg is állapodtak az ingatlan valamennyi tulajdonosával, azonban az egyikük elhunyt, így most meg kell várniuk a hagyatéki tárgyalást, majd új megállapodást kell kötniük a többi örökössel. A lelkész bizakodó, azt reméli, tavasszal már aláírhatják az adásvételt, és a nyáron már költözni is szeretnének a családjával. Feleségével, a szintén lelkipásztor Rozgonyi Emőkével három gyermeket nevelnek.
Nyelvkérdés
Emőke 2017 szeptemberétől a határ magyarországi oldalán szolgál beosztott lelkészként a szentgyörgyvölgyi gyülekezetben, és sokat segít a férjének is, például az istentiszteletek szlovén részét megtartani. Főleg nagy ünnepekkor ugyanis kétnyelvű istentiszteleteket tartanak. Bódis Tamás azt mondja, itt nem egy az egyben fordításról van szó, hiszen úgy kétszer annyi időbe telne az egész alkalom. A liturgia egyes részei hol egyik, hol másik nyelven szólnak, az ige teljes egészében elhangzik mindkét nyelven, a prédikációt pedig összefoglalják szlovénül is. Egyébként az egyház alkotmányában benne van, hogy a Muravidéken szolgáló lelkipásztornak meg kell tanulnia az államnyelvet. Bódis Tamás tanulja is kitartóan, lassan tíz éve, de azt mondja, „nagyon nehéz ez a szláv nyelv”.
Őshonos kisebbség
Példaértékű Szlovénia és Magyarország együttműködése Bódis Tamás református lelkész szerint. November 6-án volt huszonöt éve, hogy a két ország aláírta a kisebbségi keretegyezményt. Szlovénia alkotmányában rögzíti például, hogy a magyar kisebbség őshonos, ezért anyagi forrásokat biztosítanak a kultúra megőrzésére és az anyanyelvhasználathoz. A lelkipásztor úgy tapasztalja, hogy jó a kapcsolat, de nem mindig valósulnak meg ezek a dolgok, időnként hiányoznak a kétnyelvű táblák, és előfordul, hogy a hivatalokban nehezen megy a magyar nyelv használata.
Alkalomadtán
Kéthetente vannak istentiszteleti alkalmak Szentlászlón. Ez még sűrűnek számít, ha a sokévi átlagot nézzük, ugyanis 1947 és 1991 között negyedévente egyszer, 1991 és 2008 között pedig havonta volt istentisztelet. Lassan tíz éve van kéthetente istentisztelet, ezt mostanra sikerült megszilárdítani. „Sőt, adventben már minden vasárnap van alkalom” – teszi hozzá a lelkész, aki Szentlászló és a környező falvak mellett Lendván is tart beszélgetős bibliaórát. Lendva a szlovéniai magyarság központja, a 2002-es népszámlálási adatok szerint a városban és térségében tizenegyezer fő él, harmincöt százalékuk magyar. Sőt, volt időszak, amikor Ljubljana is felkerült a szolgálati helyek listájára. „Pozitív volt a visszajelzés, de be kellett látnunk, hogy kevés az erőnk, és így pillanatnyilag nem tudtuk folytatni az ottani szolgálatokat” – mondja Bódis Tamás. Mindezek mögött meghúzódik, hogy a maréknyi – hatezer fős – szlovéniai magyarság Muravidékről részben elszállingózik Szlovénia más részeire, például a fővárosba, ahol több száz magyar él már.
Magyarul imádkozni
A muravidéki magyar reformátusok létszáma tíz éve nem fogy: százötven fő körüli létszámon stagnálnak. „Keresztelő ugyan kevesebb van, mint temetés, de sokan vannak, akik visszatalálnak az egyházhoz” – összegzi a lelkész. Amikor egy évtizede elkezdtek itt szolgálni, a létszámbeli stabilitás mellett az is céljuk volt, hogy fel tudják újítani Szlovénia egyetlen református templomát. Ez 2017-ben sikerült is: átalakították a szentlászlói épületet, amely „most barátságos, családias, kedves templom lett” – mondja Bódis Tamás, aki a parókia kérdésén túl abban bízik, hogy a közösség anyagilag is meg tud erősödni, hogy el tudják tartani a mindenkori lelkészüket. Ezt nem saját egzisztenciája miatt tartja fontosnak, hanem mert vallja, a most elvégzett munkát nemcsak a jelenlegi gyülekezeti tagokért teszik, hanem a következő nemzedékért is: Szeretném, hogy az utánunk jövők is anyanyelvükön imádkozhassanak és hallgathassák az igehirdetéseket itt, a Muravidéken.
Hegedűs Márk
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja január 7-i számában.