Keserédes évfordulót ünnepel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület: kényszerű megalakulásának századik évfordulójáról emlékeznek meg Nagyváradon szeptember 17–18. között. Az esemény apropóján a Reformátusok Lapja felidézte, hogyan jött létre az új egyházi egység Románia területén.
A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumterme Nagyváradon
„Az 1920. június 4-ei trianoni békediktátum aláírása után a megcsonkított Magyarország új határain kívülre került református egyháztestekkel megszakadt minden kapcsolat” – idézte az újság Visky István református teológus A Magyar Református Egyház az elcsatolt részeken című tanulmányából. Az elszakított területeken – Erdélyben, a Királyhágómelléken, a Felvidéken, Kárpátalján, Jugoszláviában és az Őrvidéken – a központi egyházigazgatás törvénykezése 1920 közepétől kezdve gyakorlatilag megszűnt, és az elcsatolt részek reformátusai egy addig történelmükben soha nem tapasztalt kihívással szembesültek: az önállósággal. Az egyedüli kivétel az Erdélyi Református Egyházkerület volt, amelyik az elcsatolás után is megőrizte szervezeti és intézményi integritását.
Kiszakadva
A mai Királyhágómelléki Református Egyházkerület a független erdélyi fejedelemség kezdete óta a debreceni székhelyű Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott. Trianon után a Tiszántúlról nyolc egyházmegye került román igazgatás alá összesen százötvenhárom anyaegyházközséggel. A román kormányzat még 1920-ban elrendelte, hogy a Tiszántúlból kiszakadt nyolc egyházmegye felett az Erdélyi Református Egyházkerület gyakorolja a kormányzati jogokat, amíg az egyházmegyék helyzete nem rendeződik. A döntéssel az Erdélyi Református Egyházkerület azért nem értett egyet, mert nem vállalhatta a felügyeletet az azt visszautasító egyházmegyék felett.
A Váradi Biblia
Az önállóság felé
A rangidős esperes, Sulyok István nagyváradi lelkipásztor 1920. október huszadikára gyűlést hívott össze, hogy a nyolc egyházmegye döntsön az önállóság vagy Erdélyhez csatlakozás kérdésében. Az egyházmegyék vezetői nem voltak egységes állásponton, sőt, az egyesülést szorgalmazó egyházmegyék nem is ismerték el a gyűlést, ezért Sulyok István december 14-ére kerületi közgyűlést hívott össze Nagyváradra. A közgyűlésen megjelent küldöttek kimondták az új, román területen lévő Tiszántúli Református Egyházkerület megalakulását, megtervezték az egyházkerület pecsétjét, ideiglenes vezetésével pedig Sulyok István esperest, valamint Domahidy Elemér gondnokot bízták meg. Az új, önálló egyházkerület megszervezése egyáltalán nem tetszett a román hatóságoknak, ezért a nagyváradi közgyűlést és annak határozatait nem ismerték el. A beállt „ex lex” állapot feloldására Domahidy főgondnok 1921. március 21-én Debrecenbe utazott. A megszállás alatt féllegálisan működött az egyházkerület, ugyanis II. Károly román király hivatalosan csak 1939. november 23-án – a megváltozott nemzetközi viszonyok következtében – ismerte el jogi személynek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet.
Sulyok István emléktáblája szülővárosában, Komádiban
Kommunizmus alatt
A második világháborút megelőző bécsi döntések értelmében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházmegyéinek és egyházközségeinek nagy része újra Magyarországhoz került, ám a világháború után ismét Románia része lett a Partium. Az 1948-as bolsevik hatalomátvétel az erdélyi reformátusság, köztük a királyhágómellékiek legsötétebb évtizedeit hozták el: az egyház minden vagyonát elvesztette, államosították iskoláit, szociális intézményeit. Az egyházi élet a vasárnapi templomi szolgálatokra korlátozódott, amit szigorúan ellenőriztek. A kommunista diktatúra kiteljesedése közben több református lelkészt is letartóztattak, az egyházkerület életét pedig folyamatosan megfigyelte az államhatalom a Securitate beépülő ügynökei segítségével – olvasható a cikkben.
Tőkés László igét hirdet
A szabadság ígérete
„1989 decemberében a temesvári református gyülekezet hősies helytállásával kitört a romániai forradalom. Ez a Ceausescu-féle diktatúra leverését jelentette. Ezek után az események után mindkét kerület – a királyhágómelléki és az erdélyi is – visszanyerte korábbi nevét. Tőkés László temesvári lelkész választott püspöke lett a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek” – írja a hetilap az egyházkerület honlapjára hivatkozva. A portál szerkesztői kiemelik, hogy a trianoni békeszerződés utáni időben, elsősorban az utóbbi évtizedekben szenvedte el a Partium és Erdély népe 450 éves történelme legsúlyosabb veszteségét. A rendszerváltás után a Romániai Református Egyház folyamatosan küzdött a szabad vallásgyakorlásért, napjainkban pedig a kommunizmus alatt államosított oktatási és szociális intézmények visszanyeréséért folytatnak harcot.
A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKEI
Sulyok István (1921. október 3. – 1942. január 1.)
Csernák Béla (1946. november 27. – 1947)
Arday Aladár (1948. május 23. – 1961. szeptember 16.)
Búthi Sándor (1962. január 1. – 1967. március 15.)
Papp László (1967 – 1989. december 22.)
Tőkés László (1990. március 26. – 2009. június 19.)
Csűry István (2009. november 19. – )
Hegedűs Bence teljes írását elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában, melyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!