Imádságban lélegzünk, Igével táplálkozunk

Hosszú utat járt be a szervezet az elmúlt húsz évben. Február 14-én alakultak, amikor a fiatalok nagy része a Bálint-napot, a szerelmesek napját ünnepli.

Kicsit talán még mulatságos is, hogy pontosan Bálint-napon alakult a KRISZ, de ebben nincs semmilyen tudatosság. 2002-ben arra a napra esett az alapító közgyűlés, mert akkor ért rá mindenki. Elvont értelemben azonban beszélhetünk arról, hogy a fiatalság szerelmesei alapították meg anno a szervezetet.

A szervezet jeligéje Jeremiás könyvéből való: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1,7). Miért éppen ezt az üzenetet éreztétek erősnek?

A Kárpátaljai Református Egyházban ifjúsági munka a KRISZ megalapítása előtt is volt, de megszületett annak a gondolata, hogy jó lenne szervezett formában működni. Ez a jelige azoknak a fiataloknak szól, akik elhívást éreznek Isten szolgálatára, és küldetést kaptak, hogy odaálljanak a fiatalok mellé, mert Isten nem azt nézi, hogy te magadat alkalmasnak találod-e arra a munkára, hanem ő elhív, és alkalmassá tesz rá. Jeremiás sem tartotta önmagát alkalmasnak arra, hogy prófétája legyen Istennek, mégis azzá vált.

A szervezet nevének rövidítése, a KRISZ több jelentést is hordozhat. Sőt, a honlapjukon jelölik is, a közösség, Krisztus, hitvallás, misszió, szolgálat szavakból kiolvasható a KRISZ. Vegyük is végig, hogy mit jelentenek a kárpátaljai fiatalok számára ezek a kifejezések!

A közösség azoknak a fiataloknak, ifjúsági vezetőknek, lelkészeknek közösségbe szervezését jelenti, akik elhívást éreznek a fiatalok közötti szolgálatra. Krisztus maga a cél, hogy hozzá vigyük a fiatalokat, illetve mi magunk is az ő árnyékában, az ő nyomdokában járjunk, vele szoros kapcsolatban. A hitvallás azt jelenti, hogy ne csak örüljünk annak, hogy de jó, mi keresztyének vagyunk, hanem tegyünk is erről bizonyságot. Mondjuk el, hogy ki nekünk Krisztus, mit jelent nekünk az, hogy keresztyének vagyunk. A misszió értelme, hogy ne csak közösségben legyünk, és ne csak egymásnak mondjuk el, hogy ki és mi nekünk Krisztus, a gondolatainkat vigyük is ki a világba, a kárpátaljai fiatalok közé, ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is olyan dolgokat, amelyek értéket óvnak, teremtenek, hívő életre nevelnek.

A mi küldetésünk elsősorban a református fiatalokhoz szól, de nem zárkózunk el más felekezetű fiataloktól sem. A misszió a legfőbb küldetésünk, ezt bízta ránk Isten. A szolgálaton ennek a gyakorlati kivitelezését értjük. Egyrészt szolgálunk a fiatalok között, másrészt szeretnénk ebbe a szolgálatba bevonni az önkénteseinket. Szerveznek imaalkalmakat, hitmélyítő hétvégéket, táborokat, de a legnagyobb ifjúsági fesztivált is a KRISZ rendezi meg Kárpátalján, ez az anyaországi Csillagponthoz hasonlítható. A Lendület Református Ifjúsági Találkozó egynapos ifjúsági fesztivál. Sokáig mi voltunk a legnagyobbak, egy napon kétezer fiatalt is meg tudtunk mozgatni, sok értékes előadással, evangelizációval, koncerttel, természetesen a református keresztyén értékek mentén. Sajnos a járvány miatt ez az elmúlt két évben elmaradt, de reméljük, hogy idén ismét lesz Lendület.

A KRISZ csatlakozott a Kárpát-medencei ifjúsági imaéjjelhez, amikor mindenki a saját ifjúsági közösségében egy éjszakán át imádkozik, egységben több ezer fiatallal és közösségben Istennel.

Hadd pontosítsam: nem a KRISZ csatlakozott az imaéjjelhez, ez lényegében a mi szervezetünk találmánya. Bő tíz évvel ezelőtt nálunk volt a legelső imaéjjel. Majd az egyik Gekib-konferencián, amely a Kárpát-medencei ifjúsági vezetők találkozója, döntöttünk arról, hogy hozzunk létre közösen szervezett programokat. Az egyik közös projekt a Csillagpont lett: erre az egész Kárpát-medencéből érkeznek fiatalok, előadók, együttesek. A másik pedig az imaéjjel, vagyis a kárpátaljai kezdeményezés nőtte ki magát Kárpát-medencei református ifjúsági imaéjjellé. Az imádság fontos része az életünknek, és szeretnénk lehetőséget adni a fiataljainknak arra, hogy együtt imádkozhassanak akár a messzi távolból is, mert az imának ereje van, számtalan megerősítés van erről a Szentírásban. Másrészt fontos ránevelni a fiatalokat arra, hogy az imádság szerves része az Istennel való kapcsolatunknak, s hogy igenis, lehet kommunikálni Istennel, igenis, megszólít bennünket Isten.

A szervezetnek volt egy TESO nevű folyóirata, amely egy évtizeden át tájékoztatta a fiatalokat a szervezet alkalmairól, írásokkal segítve lelki épülésüket. Ma TesoBlog-ként haladnak tovább.

A TESO részben azért szűnt meg, mert 2012 körül már nem volt nagy relevanciája az írott sajtónak a fiatalok körében. A vége felé a kinyomtatott magazinok egyharmada már sokszor rajtunk maradt. Ezért alakultunk át blogformába: hisszük, hogy a keresztyén üzenetet a kor nyelvén is meg kell fogalmazni, Isten országát virtuális csatornák útján is építeni tudjuk. Ma már a statisztika azt mutatja, hogy több mint százezren olvassák évente ezeket a bejegyzéseket, és nem csak Kárpátalján, a blogot felkeresik Amerikából, Angliából, sokan az anyaországból.

A TesoBlog-on olvasható: „A sokszínűség gazdagít, nem pedig szétválaszt.” Ukrajnában, Kárpátalján a fiatalok is sokszínűek. Milyen a kapcsolatuk a más nemzetiségűekkel, más felekezetű fiatalokkal, akik szintén keresik az útjukat, és adott esetben épp a KRISZ-ben találják meg?

A fiataljaink között elég nagyok a nyelvi korlátok. Az ukránok általában nem beszélnek magyarul, a magyarok nem beszélnek jól ukránul, ezért nincs is túl nagy átjárás. De ha együtt kell működniük a fiataloknak, akkor a nyelvi hiányosság nem lehet akadály. Például a nyári táborunkban volt egy ungvári ukrán fiú, aki törve beszéli a magyart, szeretett volna részt venni az alkalmakon, befogadtuk. Egy hét után derűlátóan, jó élményekkel tért haza. Arra ugyan nem törekszünk, hogy ukrán missziót is indítsunk, de más felekezetű fiatalokkal együttműködünk, ökumenikus ifjúsági hétvégénk is volt már, nagyon jól érezték magukat együtt a református, a görögkatolikus és a római katolikus fiatalok.

A most egy éve életbe lépett új nyelvtörvény háttérbe szorítja a magyar nyelv használatát például az oktatásban. A KRISZ egyik alappillére a magyarságtudat ápolása. Van arra remény, hogy valóban olyan közösségük legyen a kárpátaljai magyar fiataloknak, amely megtartó erő tud lenni?

A munkánkat ez a nyelvtörvény közvetlenül egyelőre nem befolyásolja. Az oktatási törvény már nem ilyen megengedő. Az eddig magyarul tanuló fiataloknak most már nemcsak az ukrán nyelvet kell tanulniuk, hanem a szaktantárgyakat, például a matematikát, a fizikát, a biológiát, a kémiát is ukránul kell megérteniük. Ez nagy érvágás lesz, a szülők rá fognak kényszerülni arra, hogy már óvodától, első osztálytól ukrán tannyelvű intézményekbe adják a gyermekeiket ahhoz, hogy később boldogulni tudjanak a középiskolában, illetve a felsőoktatásban. De a szülők, a nagyszülők ott maradnak a gyerekeik mellett, és ha ők megtanítják magyarul a gyermekeiket, megismertetik velük a magyar értékeket, református hitben nevelik őket, akkor megmaradunk magyarnak, bár bizonyos asszimiláció mindenképpen érezhető lesz. A hat alapszervezetünket a gyülekezetek fiataljai alkotják, ők rendszeresen összejárnak, imaközösséget tartanak, közülük kerülnek ki az önkéntesek is. Ezek adják a bázisunkat, ameddig Isten is úgy akarja, lesz utánpótlás.

Mennyire súlyos kérdés a fiatalok elvándorlása? Könnyebb külföldi egyetemen boldogulni, mint otthon?

Az oktatási migráció általános, nem hiszem, hogy túl sokat változott az elmúlt tíz évben. Van egy nagyon jó magyar tannyelvű főiskolánk Beregszászban. Mivel a magánintézményekre más szabályok vonatkoznak, ez a főiskola magyar marad. Érdekessége, hogy ide Belső-Ukrajnából, vagyis ukrán anyanyelvűek is jönnek, mert magas az oktatás színvonala, nemzetközileg elismert diplomát ad, nem szükséges külföldre utazni. Más kérdés a megélhetési migráció, egész családok költöznek külföldre, főképpen Magyarországra, de nyugatabbra is. Ha a család megy, viszik a fiatalokat, és ezt már számokban is megtapasztaltuk az elmúlt években: 2015-ben például ötezer fiatalt tudtunk elérni egy év alatt a rendezvényeken, 2019-ben, vagyis még a járvány előtt, már csak háromezret.

Milyen az együttműködésük a református gyülekezetekkel?

Sok gyülekezetben folyik ifjúsági munka, mivel Kárpátalján elég aktív a hitoktatás. Nálunk még megvan a presztízse, hagyománya annak, hogy részesüljön a gyermek konfirmációs oktatásban. Elmondhatom, hogy jó a viszonyunk a gyülekezeteinkkel. Számos lelkész tagja a szervezetünknek, illetve vesz részt a programjaink lebonyolításában. Több olyan projektünk van, amely a gyülekezeteknek hoz közvetlen hasznot, mint például az év eleji imahét, ebben rendszeresen mintegy 50 gyülekezet vesz részt. De ilyen a konfirmandus-focikupa, az ifivezetők képzése, a konfirmandustáborok háttéranyagának kidolgozása a legapróbb részletekig.

Mivel bővülhet a szervezet portfóliója?

Úgy tudunk megújulni, ha keressük a lehetőségeket. Ebben a digitalizált világban tapasztaljuk, hogy nem szívesen mozdulnak ki a fiatalok a kis komfortzónájukból, a négy fal közül, de ha szervezünk nekik olyan programot, ahol offline tudnak egymással találkozni, akkor arra vevők lesznek. Idén egy kisebb kirándulásunkon tapasztaltam, hogy eléggé eltunyultak a fiataljaink, öt kilométert kellett gyalogolni enyhe szintemelkedéssel, Beregszász egyik dombjára, és félúton már mindenki elfáradt. Ezért nyáron kétnapos gyalogtúrát szeretnék szervezni egy rég elfeledett útvonalunkra, régebben a borzsavölgyi kisvasút járt erre. Beregszásztól egészen Salánkig, sátorozással egybekötve, 30-40 kilométeres túrát tennénk meg. Érezzék meg, hogy milyen jó nem egész nap a számítógép előtt ülni!

Mi az a lendület, gondolat, amely elindította önt ezen a komoly missziós úton?

Én egy ifjúsági konfirmandustáborban tértem meg, 2001-ben. Egy darabig jól megvoltam, de csak úgy magamnak, mint hal a szatyorban. Aztán egyik nyári szünetre hazajött egy teológus a gyülekezetembe, és beindította az ifit, de ő augusztus végén visszatért a teológiára. Éreztük, hogy ezt folytatni kellene, és akkor Isten engem arra indított, hogy vegyem át. Később részt vettem a vasárnapi iskolák munkájában, majd a Nagyberegi Református Líceumban is hiányzott egy fiúnevelő tanár, akkor újra küldött nekem Isten egy olyan Igét, amely szerint cselekednem kellett: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1,7). Az első félévem szenvedés volt, de aztán megtapasztaltam, hogy mennyi mindent adott Isten. A líceumban sok szolgálatom volt: bibliaórák, ifjúsági órák, missziós kiruccanások, beszélgetések a fiatalokkal.

Ami a KRISZ-es munkám kezdetéhez köthető, az a munkatársképző, amelyen egyszer csak azt vettük észre, hogy már nem kötelességből járunk össze, hanem mert vágyunk egymás társaságára. Nyolcan kezdtük a csoportépítést, három alapelvben állapodtunk meg: rendszeresség, komoly hívő élet és a titoktartás. A következő alkalmon már tizenketten voltunk, aztán már húszan, harmincan. Minden hónapban tartottunk ilyen munkatársképző alkalmat. 2008-ban volt tisztújítás a KRISZ-ben, akkor Zán Fábián Sándor püspök úr engem javasolt a főtitkári pozícióra. Az elvárás „csak” annyi volt, hogy amit eddig is tettem, azt folytassam. Jelenleg is a KRISZ főtitkára vagyok, de hát ez csak titulus, lényegében a mindenese: ami egy szervezetben feladat, az az én dolgom. Eredetileg kertészmérnöki diplomát szereztem, s jártam a teológiára is, katekéta–lelkipásztori munkatárs szakra.