A Református Egység napján (amely minden évben a 2009-es debreceni alkotmányozó zsinat május 22-i évfordulójához legközelebb eső vasárnap) a Református Zenei Fesztivál hangsúlya – az eddigieknél is jobban – az egységre helyeződött.
A muzsikaszó azonban ezúttal sem maradhatott el: az áhítatot a zeneakadémiai doktoranduszok hangversenye tette a zenés istentiszteletek méltó lezárásává. Kovács Zalán László tubán szólaltatott meg modernebb dallamokat, míg Bábel Klára hárfáján andalító muzsikát játszott. A két hangszer duettje a harmónia és az összhang lélekemelő metaforája volt: összhang a zenében és összhang a közösségen belül - a debreceni Református Egység Fesztivál és a Református Zenei Fesztivál közös összefogása és törekvése ez.
„Öt év után végre teljesen megértettük, mit is jelent az egység számunkra. Mi, magyar reformátusok, igazi közösség lettünk, jobban hordozzuk egymás terhét, együtt valósítjuk meg az Istentől ránk bízott feladatokat." - Kun András Nándor református lelkipásztor így hívta fel a zenés áhítatra összegyűlt közösség figyelmét arra, hogy az egység gyülekezeteink számára az életben maradást jelenti. Jézus főpapi imájának kapcsán arról is beszélt, az egység lehetőség arra, hogy hitben megerősödve Krisztus bizonyságtevői legyünk.
„És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek." (János,17,22) A Református Zenei Fesztivál mindhárom napja ilyen bizonyságtétel a szervezőktől, a vendégektől és mindazoktól, akik a kárpát-medencei magyar református részegyházakból eljöttek, hogy zenével és részvételükkel hirdessék az Úrhoz való odafordulás szükségességét. Bizonyságtevői annak, hogy – amint Kun András Nándor igehirdetésében is elhangzott – az egység nem jelent egyformaságot. A magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és felvidéki területekről érkezők sokféleségükkel mutatták meg, hogy „történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk".
Utóbbi sorokat már az Ismerős Arcok zenekar énekelte, akik Bakáts téri koncertjükkel zárták a színpadi programokat. A hattagú együttes annak ellenére, hogy rockzenét játszik, népzenei és irodalmi hagyományokat is beépít műveibe. Koncertjük tökéletesen illeszkedett a keresztyén fesztivál keretei közé, hiszen Határon túlról, szívektől innen című akusztikus műsorukat többször adták már elő református istentiszteleteken is.
A záróakkordra a Református Zenei Fesztivál a Bakáts téri katolikus templomba költözött a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium szimfonikus zenekarának koncertjére. A helyszín nem csupán a zenei egység és a református összefogás, de hitbéli közösség és az ökumené üzenetét is hirdette. A fesztivál különösen figyelt erre is: az ötszáz fős fesztiválkórus a sokat látott Nemzeti Múzeum lépcsőjén egy baptista zeneszerző fohászkodó énekét is előadta, Böszörményi Gergely főszervező pedig így fogalmazott: „Az „áldás, békességre" „áldás, békességet" is kaptam válaszként, és „istennek dicsőséget" is. Ez azt jelenti, hogy egy ökumenikus rendezvényen vagyunk, még akkor is, ha a Református Zenei Fesztivál keretében valósul meg ez a csodálatos alkalom."
A kórus a baptista fohász dallamaival hirdette az üzenetet: „A reménység Istene hit által titeket töltsön be" – a fesztivál programjai mindhárom napon hitünket megerősítő, nagyközösségi, az Úristen dicsőségére való, és a kárpát-medencei magyarság összetartozását kifejező lelki töltekezést jelentettek.
A pénteki programokról itt lehet olvasni, a szombatiakról pedig itt.
Németi Noémi