Hálaadó istentisztelet keretében adták át augusztus 16-án a Farkas utcai református templomot. Kolozsvár egyik szimbólumaként számon tartott épülete az elmúlt másfél évben be volt zárva és jelentős mértékű felújítási munkálatokon esett át.
A hálaadó istentiszteleten, amelyet a Duna TV élőben közvetített, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a 150. Zsoltár alapján hirdette az igét az ünnepi közösségnek.
Prédikációjában a püspök hangsúlyozta, hogy minden erdélyi magyar református, de a Kárpát-medencei magyarság ünnepe is ez az alkalom, hiszen a Farkas utcai református templom mindannyiunk számára egy jelkép. Közel 400 esztendeje a reformátusok a templom őrzői. Dél-kelet Európa legnagyobb egyhajós gótikus temploma európai uniós alapokból, a román és a magyar kormány támogatásával újult meg. Kató Béla szerint a templom szépségének a lényege, hogy minden összhangban van benne, ami a gótika lényege is, hogy egyensúlyba hozta az evilági és túlvilági értékeket.
A püspök a zsoltárok keletkezéséről is beszélt igehirdetésében, amelyek különböző helyzetekben jöttek létre. A 150. Zsoltár kézen fog bennünket, és rávezet azokra a csodákra, amelyek ma is megtörténhetnek velünk. Az otthontalanság kínos fájdalmát ma sokan érzik át. Ez a felújítás azonban nem csak otthonná, hanem otthonosabbá is teszi a templomot. A kolozsvári magyarok csak az intézményeikben érezhetik otthon magukat, ezért kell új intézményeket építeni. A püspök szerint azonban nem egyéni várakat építünk, hanem olyan helyeket, ahol mindenki otthon érezheti magát.
„Mi Európának a segítséget nem emberáldozatban szeretnénk visszafizetni, hanem azzal, hogy itt őrizzük a hitet, a gótikát, az orgonamuzsikát, mindazt a szellemi terméket, amit eleink létrehoztak és örökségül reánk hagytak. A zsoltár a dicsérők sorába állítja az orgonát is, amely csodálatosan megújult. Ebben benne van minden hangszer, amit a zsoltáros felsorolt. Ez az eszköz lesz leginkább alkalmas arra, hogy nyelvi, felekezeti különbséget lebontva, eszközül szolgáljon a szakrális muzsika nyelvén az Isten dicsőítésének. Az ige nyomatékosítja, hogy Istent dicsérje minden lélek, nincs az, aki kimaradna belőle, mindenkit egyformán érint. Mi a minden alatt az élet teljességét értjük. Isten népének a teljes történelmét. Van miért hálát adni" – mondta Kató Béla.
A püspök szerint a jövő határán vagyunk. A hálaadás és a dicséret nem csak a múltról, hanem a jövőről is szól. A múlt és a jelen feljogosít bennünket arra, hogy bizalommal és reménységgel tekintsünk a jövő felé, mert az Úr, aki velünk volt a múltban, bűneinket megbocsátva engedi, hogy a romokat felépítsük, és új életet kezdjünk. Ígéri, hogy ez a jövőben sem fog másképp történni. „Legyen ez a mai befejezés egy új kezdet, amely sok mindenben meg kell hogy látszódjon ennek a gyülekezetnek és a kolozsvári magyaroknak az életében. Töltse be ez a templom azt a szerepét, amelyet több mint 500 esztendeje hűségesen betölt" – zárta igehirdetését Kató Béla.
Maksay Ádám főtervező a felújítás folyamatát ismertetve elmondta, hogy 2005-ben nyerték el a templom felújításához szükséges felméréshez a kellő támogatást. 2008-ban benyújtották a felújításhoz szükség pénzösszegre a kérést, amelyre a pozitív elbírálást csak 2012-ben hirdették ki, azonban a bürokrácia útvesztői miatt csak 2014 februárjában tudták megkötni a szerződést a kivitelezővel. A 36 hónapra tervezett kivitelezést 17 hónap alatt kellett megvalósítani.
Riportfilm a felújítási munkálatokról: Az újjászületett Farkas utcai templom, 26 perc, 2015
Ez idő alatt elkészült a templom belső és külső felújítása, a tetőszerkezet javítása és a héjazat cseréje, az oromfal kidőlését meggátoló mérnöki szerkezet, valamint a boltozatok szakszerű megerősítése. Az egykori kolostor kerengő és a déli torony is új funkciót kapott. Elkészült a templom teljes fűtésrendszerének és villanyszerelésének cseréje, valamint a kültéri díszkivilágítás. Letisztították ugyanakkor a templom köveit, valamint antigraffiti réteggel kezelték a templom falait. A kivitelezéssel párhuzamosan szakszerűen restaurálták a teljes belső bútorzatot, az orgonát, a templom halotti címergyűjteményét, valamint az előkerült falkép részleteket, valamint a színezett kőelemeket, és a színes üvegablakokat.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere arról beszélt, hogy a Farkas utcai református templom nemcsak a református egyház, hanem az egész város büszkesége. Megjegyezte: nem sok olyan város van a világon, ahol öt vallásfelekezet püspöke székel. Hozzátette: Kolozsvár olyan város kell hogy legyen, amelyben mindenki otthon érezheti magát.
Balog Zoltán, Magyarország kormányának emberi erőforrások minisztere szerint a Farkas utcai templom maga a történelem, a kolozsvári magyarság élete és sorsa tükröződik benne, azért jövünk ide, hogy belenézzünk a tükörbe, amelyben nem csak a múltunk tükröződik, hanem a jövőnk is látszik benne. A miniszter szerint nem tudjuk számba venni mindazt a hétköznapi csodát, amivel az Úr Isten ebben a négy évszázadban megjelentette magát ezen a helyen. Sok-sok ezer ember indult innen a keresztségbe, növekedett a tanítással, a sákramentumok vételével, a házasságban, a gyermekek érkezésével, sok-sok ezer ember talált meg itt egy szilárd alapot, egy kősziklát, amire élete épületét felhúzhatta, és sok-sok ezer ember élete zárult itt be, amikor e falak közül indult el az utolsó útra. Ez a templom könyörgő és gyászoló híveket látott és látott ünneplő, hálaadó, ujjongó gyülekezetet.
A miniszter beszédében azt a kérdést feszegette, hogy mi lesz itt velünk 10, 20 vagy 100 év múlva? Aki újat épít, annak viszonylag könnyű dolga van, szabadsága van fantáziára, kreativitásra. Aki régit állít helyre, annak más az alapállása. Aki régit állít helyre, az a régiek iránti tisztelet parancsát követi a helyreállításban, ehhez kell hozzátenni a pluszt, amit mi tudunk hozzáadni. Balog Zoltán szerint a templom a mai technikának köszönhetően jobb állapotban van, mint valaha, azonban meg kell kérdeznünk magunkat is, hogy mi jobb állapotban vagyunk? A kettő együtt nekünk a korparancs. A miniszter a tradíció és az innováció ötvözését tartotta az egyház, a magyarság, de talán a románság legfontosabb feladatának is, hogy a tradíció ne csak múlt legyen, az innováció ne csak jövő legyen.
„Ahol csak tradíció van, az múzeum. Nem szeretnénk, ha ez a templom múzeum lenne, amelyik érdekes, tekintélyes, tiszteletre méltó, de lakni benne? Ki szeretne egy múzeumban lakni. Ahol meg csak innováció van azt úgy hívják, hogy kísérleti laboratórium. Abban megint vannak izgalmas dolgok, de ki szeretne lakni egy laboratóriumban? Ha a kettő együtt van, tradíció és innováció, mi úgy mondjuk ezt, hogy reformáció, akkor élő, szilárd alapokkal bíró közösségről beszélünk. Élő, szilárd alapokkal bíró közösség a kettő együtt, a múlt és a jövő" – mondta Balog Zoltán.
A Farkas utcai református templomot 17 hónap alatt újították fel. A 18,9 millió lej (1,3 milliárd forint) értékű munkálatok költségeit az Európai Unió és a román állam fedezte, az egyháznak csak mintegy 305 ezer lejes (21,3 millió forintos) önrésszel kellett hozzájárulnia a költségekhez. A 60 méter hosszú, 19 méter magas belső boltozatú templom megépítését Mátyás király rendelte el 1486-ban. A ferences rend által 1489 és 1516 között felépített templomot a Boldogságos Szűz Máriának szentelték. Az épület megszenvedte a protestánsok és a katolikusok közötti villongásokat. Bethlen Gábor romos állapotban juttatta 1622-ben a református egyháznak. A templom melletti rendházból csak a kolostor kerengőjének az északi része maradt meg. (MTI)
Forrás: reformatus.ro
Fotó: Kiss Gábor