Május 21-én megszámlálják Szlovákia lakosságát. A számokból többek között kiderül nemcsak az, hogy hány magyar él az országban, de az is, hány szlovák és magyar vallja magát reformátusnak. A református egyházban elindított kampányról, illetve a várható számbeli eredményekkel kapcsolatban fogalmazta meg gondolatait a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapjának felkérésére Géresi Róbert püspök-helyettese.
A napokban egy koncerten voltam, ahol az előadó a népszámlálás eseményére hívta fel a figyelmet. Több civil kezdeményezés és politikai párt is megszólítja Szlovákia lakosságát a népszámlálás kapcsán. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is aktív részese ennek a folyamatnak. A szlovákiai szervezetekkel karöltve - és külön is - felhívja a hívek figyelmét erre az eseményre. A gyülekezetekben szolgáló lelkészek kapcsolatban vannak nem csupán a reformátusokkal, hanem más felekezetűekkel is. Egyházunk több mint 40 ezer szórólap kiadásával, a lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagok irányába végzett felhívással próbálja az érintetteket megszólítani. Az aktív gyülekezeti életet élők mellett azokat is el kívánjuk érni, akik valamilyen okból kifolyólag nem nagyon tartják a kapcsolatot egyházunkkal. A családi kötődés nagyon fontos eszköz ebben. Például az, ha a szülők a távoli városban élő gyermekeik figyelmét felhívják a vallási hovatartozás megjelölésének fontosságára, de akár a hitoktatáson a gyermeken keresztül a szülők figyelmét is fel lehet kelteni erre. Mindezek olyan lehetőségek, melyekkel élünk kell.
A népszámlálás kapcsán nagyon sokat lehet hallani a várható adatokról. Az előrejelzések azt mutatják, hogy fogyás várható a magyar nemzetiségűek esetében, és ez kihatással lesz egyházunkra is. Az egyház vezetését ez a tény nem lepi meg. Lelkipásztoraink minden gyülekezetben évről évre összeállítják a létszámra vonatkozó statisztikát, amelyek a gyülekezetek előtt is nyilvánosságra kerülnek. Sajnos, elmondhatjuk azt, hogy gyülekezeteinkben évtizedek óta több a temetés, mint a keresztelés. Tehát a demográfiai folyamatok az egyházban is visszatükröződnek. Egyszerűen az életmód, a társadalom és a családok helyzete azonban a számokban is tükröződik. A népegyházi struktúra azt is jelenti, hogy a megszületett gyermekek jelentős részét megkereszteltetik és az eltávozottak túlnyomó többsége egyházi temetésben részesül. Innen a folyamatok régóta ismertek a történelmi egyházak számára, még akkor is, ha az egyházi adatok nem is fedik le teljes mértékben egy az adott társadalom egészét.
Egyházunk a számára rendelkezésre álló eszközök segítségével mindenkit arra biztat, hogy vállalja fel identitását. Talán ismert a vicc: Liberális apuka babakocsiban tolja pici gyerekét. Odalép az ismerőse, megkérdezi: Fiú? Lány? Mire az apuka: Majd ha felnő, eldönti. Természetesen ez egy végletes sarkítása a gondolkodásmódnak, de az alapja látható. A liberális önértelmezéssel szemben, mely az identitást az egyén által megválaszthatónak tartja, mi azt valljuk, hogy az Istentől kapott örökség és ajándék. Ez semmiképpen nem az ember szabad akaratát befolyásoló tényező. Szüleinket, testvéreinket és családunkat nem mi választjuk, hanem azok adottak minden ember életében. És egy bizonyos nemzethez, anyanyelvhez és egyházi közösséghez való tartozásunk is ebbe tartozik. Természetesen az utóbbi felsorolásnál az egyén mozgástere megvan, míg az azt megelőzőknél nincs, de a felfogásunk lényegén ez nem változtat. Nemzetiségünk, anyanyelünk és református hitünk semmiképpen nem a váltogatható tényezői az életünknek.
Kérdés az, hogy ennek hányan vagyunk tudatában? Amellett, hogy az előttünk álló népszámlálásra külön is felhívjuk a figyelmet, egyházunk folyamatosan, létében is ezt hirdeti. Hiszem, hogy ezt nagyon sokan tudatosítják. Tudatában vagyok annak, hogy teljesen más természetű a kettő, de azért megpróbálkozhatunk az összehasonlítással: egy politikai párt pár év alatt elveszítheti tagjainak és támogatóinak túlnyomó többségét, a korábban tündöklők szinte pillanatok alatt elfeledettek lesznek. A társadalomban tapasztalhatjuk azokat a változásokat, melyeket divatirányzatok, ideig óráig tündöklő sztárok határoznak meg. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy a vallási identitás az egyik legkevésbé változó valóság. Igaznak tartom Jézus szavait: a világ elmúlhat, de az én beszédeim nem múlnak el soha.
Az népszámlálási adatokra én is kíváncsi vagyok. Nem csupán az összesített számokra, hanem azok településekre lebontott értékeire. Gyülekezeteink nagy része kis településen, falun él. Innen sokan költöztek és költöznek városokba. A lakótelepeken élők, a lakóhelyet gyakrabban változtatók, az ingázók, a munka után külföldre járók nagyon sokan vannak. Egyházunknak tovább kell bővítenie azt az eszköztárat, mellyel ezeket is el tudja érni. A hagyományos egy falu, egy református templom, egy lelkészi hivatal egyedüli intézményének ideje rég lejárt. Azonban ezeket a hagyományos formákat is megtartva kell új utakat találnunk. A misszió, - mint az élő Krisztusról szóló bizonyságtétel - tartalma változatlan, formája viszont együtt változik a társadalommal. Egy jelentős református gondolkodót szavait idézem, aki 10 évvel ezelőtt a magyarországi népszámlálási adatok alapján azt mondta: mindenkitől, aki reformátusnak vallotta magát, kaptunk egy meghívást, egy felkérést. Nagy meglepetésre nem számítok. A demográfiai mutatók, a társadalom elöregedése, az identitásválság tükröződni fog az adatokban. Mindez azonban ösztönzően kell hogy hasson, mindazokra akik hisznek és szolgálnak. Biztatni szeretnék mindenkit, hogy a népszámláláskor is vállalja fel népét, anyanyelvét, egyházát. Hadd kapjon egyházunk is minél több „meghívót” a szolgálatra.
Kapcsolódó írás
Népszámlálás: Épülő vagy leépülő egyház vagyunk? - interjú Fazekas László püspökkel
Kapcsolódó honlap