A Református Zenei Fesztivál szombat esti programjában fellépő Makám alapvetően akusztikus hangszerelésének köszönhetően olyan bensőséges hangzásvilág jött létre, amely ma egyre kevesebb együttesre jellemző.
Amikor szombat este hétkor a VIII. Református Zenei Fesztivál egyik legnépszerűbb fellépője, a világzenei műfajt képviselő Makám együttes lépett színpadra, még félő volt, hogy műsorukat félbe szakítja a közelgő vihar. Végül a gyülekező felhők elvonultak a Bakáts tér egéről, így a vegyes életkorú közönség nyugodtan élvezhette végig az együttes frissebb és régebbi dalaiból összeállított műsort.
A Makám zenekar mind a hazai, mind a külföldön rendezett világzenei fesztiválok gyakori vendége. Zenéjén generációk nőttek fel, és korábbi felállásaiban olyan vokalisták színesítették hangjukkal Krulik Zoltán (a képen) dalait, mint Lovász Irén, Bognár Szilvia, Palya Bea vagy Szalóki Ági.
A koncert elején az együttes Csillagváró című lemezéről hallhattunk válogatott dalokat. Mire a Bogárbál felcsendült, a kenyérlángost és sört fogyasztó közönség többsége teljesen a felemás ritmusokra hangolódott, még ha a hétnyolcados számokra tapsolni nem is volt mindig egyszerű feladat. A Tolvaj idő külön ritmusegységekre tagolt kompozíciója a felnőtt közönség számára jelentett nagyobb élményt, de a balkáni ritmusokra épülő, pörgős számok képesek voltak minden korosztály figyelmét felkelteni.
A Nagy László fordításában népszerűvé vált bolgár népdalok feldolgozásai is a Makám egyéni, sodró stílusában csendültek fel. Ezeket a dallamokat a 2003-as Anzix című albumról ismerhettük. A délszláv többszólamúság szépségét bemutató Fújdogál a fehér szellő a műsor egyik legemlékezetesebb pillanata volt. Az Ilju haramiáról pedig, amelyet több más világzenei formáció előadásában hallhattunk már, ismét megjegyezhettük, hogy egyszerűen megunhatatlan.
A koncert végén felhangzó Hajdan rég című, válogatáslemezre is felkerült műsorszám az Ószövetség üzenetét, a prófétás időket idézte fel. Ez a klezmer stílusjegyeit hordozó, imádságként is helyét megálló dal a balkáni lüktetésű számok közül nyugodtabb tempójával, dallamosságával tűnt ki.
Horváth Olga – hegedű, ének
A Makám alapvetően akusztikus hangszerelésének köszönhetően olyan bensőséges hangzásvilág jött létre a színpadon, amely ma egyre kevesebb együttesre jellemző. A közbevetett hangszerszólók könnyedén illeszkedtek a teltebb, hangosabb egységek közé, és még a bolgár kaval sem szorult háttérbe a többi, könnyebben hangosítható hangszerrel szemben.
A viharfelhők még az Ilju előtt elvonultak, így a záró dalt követően is hallhattunk még egy magyar népzenei ihletésű, táncszókkal tagolt ráadásszámot.
A Makám:
Korzenszky Klára – ének
Boros Attila – akusztikus basszusgitár
Eredics Dávid – fúvós hangszerek
Horváth Olga – hegedű, ének
Keönch László – ütőhangszerek
Krulik Zoltán - akusztikus gitár
Burns Katalin, fotók: Kalocsai Richárd
Kapcsolódó anyagok:
A VIII. Református Zenei Fesztivál honlapja
Tudósításunk az első nap eseményeiről
Szombati beszámoló a fesztiválról