– Ahogyan az életben gyakran megtörténik, a nem kívánt gyermek szeretett gyermekké válik – mondta Géresi Róbert püspök a lévai református templomban június 17-én megtartott emlékzsinaton, ahol a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház jogelődjét megteremtő száz évvel ezelőtti alkotmányozó zsinatra emlékeztek. Cikkünk Iski Ibolya reformata.sk-n megjelent beszámolója alapján készült.
A százéves évfordulóra érkezett vendégeket és zsinati tagokat a helyi gyülekezet lelkipásztora, Kassai Gyula köszöntötte. – A zsinati atyák, a szétszakított egyházi állapotból új erőre kapva, élni akarásukról és az éltető Isten iránti hálájukról akartak bizonyságot adni – emlékeztetett, hozzátéve: – Az elmúlt száz év tanulságával hálát adunk Istennek, hogy itt vagyunk, élünk és magasztalhatjuk őt azon a nyelven és földön, amelyen megszületni engedett.
Látni az Isten megtartó hatalmát
A zsinat istentisztelettel kezdődött, amelyen az Igét Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette Júdás levelének 20. és 21. versei alapján. – A szétszakított reformátusság több száz gyülekezetének egyházat kellett létrehoznia egy olyan állam területén, amely közösségeink túlnyomó részéhez ellenségesen viszonyult – mondta, majd a felvidéki református egyházat egy fájdalomban született, nem kívánt gyermekhez hasonlította. Ahogyan az életben gyakran megtörténik, a nem kívánt gyermek szeretett gyermekké válik. – Így vagyunk ezzel mi is. A felvidéki református egyházunkat megszerettük. Bánata mindannyiunk bánata. Sikere mindannyiunk öröme. Jó szándékkal építjük, aggódva kísérjük – fogalmazott a püspök.
Géresi Róbert püspök hirdette az Igét
Elmondta, hogy Júdás is nagyjából kilencven évvel az első pünkösd után írta levelét, amikor már keresztyén gyülekezetek sokasága jött létre, az ősegyház mögött volt már múlt, ami ajándék is, nem csak tehertétel. Ajándék szerinte abban az értelemben, hogy van már mire hálával visszatekinteni, és az Isten megtartó hatalmát láthatjuk az eltelt időben. – Arról szól ennek a száz évnek a története, amelyért most hálát adunk, hogy az idők ugyan beláthatatlan nehézségeket hozhatnak, de az Isten kegyelme és szeretete megragadható, megélhető és megtapasztalható – hangsúlyozta Géresi Róbert, majd azzal a reménységgel zárta igehirdetését, hogy a templomok újból megtelnek élettel, az óvodákban, iskolákban a hittanórákon elvetett mag növekedésnek indul és az Ige sokakat Isten felé fordít.
Hontalanság és talpra állás
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata X. ülésszakának 5. ülését Porubán Ferenc főgondnok nyitotta meg, majd az 1923. évi lévai zsinatról és az azt követő időszakról Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja tartott átfogó előadást. Elmondta, hogy a zsinat után a három egyházkerület képviselői azzal a meggyőződéssel tértek haza Léváról, elvégezték a vállalt feladatukat, a református egyház immár elfogadott lesz Csehszlovákiában, de még évekig húzódtak a tárgyalások eredménytelenül.
Az emlékzsinatra időzítve jelent meg A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig című tanulmánykötet a teológiai kar oktatóinak szerkesztésében. Ezt a kötetet egyik szerzője, Petheő Attila mutatta be. – A magunk mögött hagyott évszázad a sérelmek, a jogfosztások, a hontalanság, a bizonytalanság, majd végezetül a talpra állás időszaka volt. Bízunk abban, hogy az elkövetkező száz év a nyugodt fejlődésé és építkezésé lesz – mondta. Tömösközi Ferenc pedig arról számolt be, hogy a teológiai karon még egy fotóalbumon is dolgoznak, amely az elmúlt száz évet a különböző forrásokból összegyűjtött képekben mutatja majd be.
Életválasz egy mesterséges elsorvasztásra
Az emlékzsinatra nyilatkozatot is fogalmaztak, amelyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egyetemes lelkészi főjegyzői, Rákos Loránt és Jan Semjan olvastak fel Léván magyar és szlovák nyelven.
Az emlékzsinat nyilatkozata:
Mi, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatának képviselői és az egyház közösségében Isten kegyelméből Léván, a református templomban összegyűlt emlékezők hálaadással és történelmi visszatekintéssel üljük meg az 1923. június 17-én Léván tartott alkotmányozó zsinat centenáriumát. Békességgel és egyetértéssel a szívünkben kívánjuk az elmúlt száz év Isten által ránk bízott örökségét képviselni. Az I. világháború után létrejött új államalakulatok határmegállapításai során nemcsak a nemzetek életterét érintették a fennhatósági változások, hanem az Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház szervezeti egysége is felbomlott, és északi része az akkori csehszlovák állam határai közé került. Bár a politikai döntések sorozata sok embert sújtott és érintett érzékenyen mind nemzeti önazonosságában, mind emberi mivoltában, mind pedig történelmi meghatározottságában, egyházi térfélen nem nyomhatta el a nemzetek egymást elismerő és szerető együttélése iránti vágyat; és azt a kívánalmat sem, hogy Krisztusnak a bűntől való megváltására alapozott hitet továbbra is megőrizzük, és rá egyházat építsünk. Ezért számunkra az 1923. évi lévai alkotmányozó zsinat az újraéledés, a hitélet folytatása és az egymással való közösség megalkotásának kinyilvánítása volt: életválasz egy mesterségesen serkentett elsorvasztásra.
Hisszük és valljuk, hogy a világban felforgatott helyzeteket csak a Krisztustól megtanult higgadtsággal, szeretetközvetítéssel és az üdvösséget látó jövőképpel lehet át- és túlélni. Száz év eltelte azt igazolja, hogy ha csak az odafelvalókkal törődve (Kol 3,2) tekintünk egymásra, akkor nem csupán mindent kibírunk, hanem példát is tudunk mutatni a világnak a békesség, a segítségnyújtás és a testvériség tekintetében. Ezt az üzenetet képviseljük egységes erővel most is, amikor a szomszédságunkban egy jelenleg is dúló háború világméretű és emberi életeket pusztító, kegyetlen hatásait kell megélnünk. Nemcsak együttérzés uralkodik most a bensőnkben, hanem ez ádáz helyzetet átélő tudat is, amellyel imádságban visszük Isten elé a nyomorúságot szenvedő embertársainkat.
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma…” (JerSir 3,22) Isten bizonyosan tudja, hogy miért van még rajtunk kegyelme és áldása. Nem vitatjuk el a történelemben rögzült vétkeinket – amiért őszintén bűnbánatot tartunk Isten és az emberek előtt –, mindezek mellett azonban reménykedünk abban, hogy ez az elmúlt száz év és részünkről az abban tanúsított örökségőrzés és -ápolás az Úrnak tetszően történt, akinek kegyelmét, jóindulatát és szeretetét – megmaradásunk során – szüntelenül érezhettük.
Szeretnénk a különböző nemzetű és nemzetiségű híveinkkel továbbra is úgy együtt élni egyházunkban, hogy a szeretet s az örök és közös cél felé való haladás útján mindig egységben legyünk Istennel és egymással. Ebben az irányban maradva, ha Pál apostol intelmét megfontoljuk, akkor eljuthatunk a küzdés és kitartás végére, a Krisztus által megígért fenséges ország küszöbére: „Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (2Kor 13,11)
Messzebb látni a határköveknél
Idén is átadták a Pálóczi Czinke István-díjat, amelyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata az egyházi közösség és a református identitás megerősítéséért munkálkodó életek elismerésére 2013-ban alapított. A 2023. esztendőben a díjat Grezsa István címzetes főorvosnak, politikusnak, korábbi kormánybiztosnak ítélték oda és adták át az emlékzsinaton.
– Egyházunk és magyarságunk felnevelésében oly hathatós segítséget nyújtott az óvodaprogram kezdeményezése és életre hívása által. Köszönjük, hogy azok közé a magyarok közé tartozik, akik messzebb látnak és láttatnak a határköveknél – méltatta a díjazottat Géresi Róbert püspök.
Üzenet a jövőbe
Az emlékzsinaton tiszteletét tette többek között Molnár János főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának presbiteri elnöke, Bogdán Szabolcs János püspök és Bara Lajos főgondnok a Királyhágómelléki Református Egyházkerületből, Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete és felesége, Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja. Balog Zoltán püspök, a Generális Konvent ügyvezető elnöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az emlékzsinat résztvevőit levélben köszöntötte, amelyet a helyszínen fel is olvastak.
Géresi Róbert püspök, Porubán Ferenc főgondnok, Révész Tibor esperes és Kassai Gyula lelkipásztor helyezték el az időkapszulát
Miután az emlékzsinat templomi része a 105. zsoltár, majd a Himnusz éneklésével, valamint Géresi Róbert püspök áldásával befejeződött, a templom épülete mellett időkapszulát helyeztek el, amelynek felnyitására a „2123. június 17-én élők, hitvallók és emlékezők” lesznek majd jogosultak.
A részletes beszámolót a reformata.sk oldalon olvashatják.
Egy évszázad a határ északi oldalán
Idén száz éves a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. Pontosabban az 1923. június 17-én megnyílt lévai zsinattól számoljuk a „születésnapokat”, mert itt mondták ki a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház megalakulását. A reformata.sk oldalon Somogyi Alfréd a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának oktatója írt három részes cikksorozatot a témáról, ebből közlünk egy rövid összefoglalót.