– Nem tartalmakat akarunk megosztani, hanem a saját életeinket egymással és Istennel – mondta Dávid István kolozsvári egyetemi lelkész a vallás és a média kapcsolatával foglalkozó cikksorozatunk első részében. A lelkipásztor tavaly adta ki Isten szótagolva címmel egyedülálló áhítatoskönyvét, amelyben számos műfaj és multimédiás tartalom találkozik a bibliai idézetekkel. Úgy látja, az egyházi kommunikáció sokszor nincs tekintettel arra, milyen nyelvezetet használnak a fiatalok, és milyen kérdések foglalkoztatják őket.
Dávid István lelkipásztor könyve bemutatóján
Hogy éli meg a lelkészi hivatását?
Hálás vagyok, hogy az IKE-n keresztül nyitottan, szabadon, másokkal együtt kereshetem az Istennel való kapcsolódás lehetőségeit. Fantasztikus dolog ilyen organikus, fiatalok által ritmizált közegben akárcsak résztvevőként is jelen lenni. Vezetőként pedig nem is kívánhatnék jobbat. Nagyszerű élmény, ahogy egymást kölcsönösen inspirálva alakulunk az Istennel való kapcsolatban. Persze az Istennel való személyes viszonyom ápolása közben ott lenni valaki mellett, az ő kérdéseivel, az ő nehézségeivel is szembenézni jó értelemben vett küzdelem. Nem mindig az a jó, ami könnyű, ezért értékelendő a hivatásomban rejlő valamennyi kihívás.
Dávid István tizenkét éve egyetemi lelkész, a Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület (FIKE) kolozsvári gyülekezetének vezetője. Élete a fiatal felnőttek pasztorálása, elérése, kísérése, meghallgatása és a hagyományos liturgikus szolgálat körül forog. 2021-ben megjelent Isten szótagolva című egyedülálló áhítatoskönyve, amely egy speciális imamódszerből készült multimédiás zsebkönyv.
Mennyire jellemző a református identitás az erdélyi fiatalokra?
Magyarországon talán kevésbé egyértelmű, hogy a húszas éveit járó generáció hagyományos egyházi háttérrel rendelkezne. Erdélyben, akik minket felkeresnek, általában konfirmáltak, templomba járnak, van egyféle viszonyuk a valláshoz, még ha ez a viszony összetett is. Az Istennel való kapcsolatban nagy szerepet játszik az, amit református identitásnak nevezünk, de nem előzi meg azt. Ebben az életkorban nem az a kérdés, hogyan lehetnék jó református, hanem inkább az, hogy miként tudnám a kapcsolatomat Istennel szorosabbra fűzni, mi a dolga velem, mi a dolgom vele. Azt látom, ez a generáció sokkal kevésbé gyökerezett meg egy konkrét felekezeti identitásban, a keresztyén identitás viszont megvan, és ezen belül szeretnének formálódni, keresik a mikéntjét és a hogyanját. A református egyetemi gyülekezetnek, azon belül nekem, az lenne a célom, hogy megvillantsam a református identitásnak azokat a lehetőségeit, amelyek által ők a személyes hitüket, Isten-kapcsolatukat egy közösségben megélhetik. Hogy egyénenként rávilágítsak, miért fér bele a református identitásba az, amit személy szerint ő az Istennel való kapcsolatról gondol, és miért nem kizáró jellegű, még ha fenntartásai vannak is.
A Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület (FIKE) az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági misszióját végzi, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) százéves múlttal rendelkező nemzetközi ifjúsági mozgalom részeként. Református egyházi kereteken belül, ökumenikus nyitottsággal, egyházkerületi fenntartásban működik. Magyarországon hasonló, egyházkerületi keretek között működő egyetemi közösségek többek között Debrecenben, Miskolcon, Veszprémben, Szegeden, Budapesten vannak.
Gondolhatunk az általános egyházi élet kiegészítőjeként a FIKE-re?
Mi az egyházban olyan szolgálati ág vagyunk, amelyik nyitott arra, hogy fiatal felnőtteket kísérjen, segítsen, kreatív módon vonja be őket a hagyományok megélésébe. Amit itt talál, az az ő világához, életkorához illeszkedik. De nem zárja ki, sokkal inkább kiegészíti a hagyományos gyülekezeti életet. Egy gyülekezet, egy református óvoda, iskola, a FIKE mind egy-egy apró sejtje az egyháznak, amelyek egésszé állnak össze. Ezen a rendszeren belül vagyunk képesek megfogalmazni a hitünket. Ugyanakkor az a világ, amelyet itt kialakít és megél valaki, nem mindig találkozik az általános egyházi élettel, nehezen kapcsolódnak össze ezek az amúgy együvé tartozó dolgok. Feladatunk, felelősségünk ezen a kapcsolódáson dolgozni.
Mit gondol, az egyházi média meg tudja szólítani a fiatalokat?
Tapasztalatom szerint az a felület, az a nyelv, amelyet az egyház szélesebb körben használ – a sajtóban, az online felületeken, a rádiócsatornákon –, igazán nincs tekintettel a fiatalok médiához fűződő viszonyára. A média választ akar adni azokra a kérdésekre, amelyek az embereket foglalkoztatják, és bizony ennek a generációnak már egészen más kérdései vannak. Persze nagyon nehéz mindezt lekísérni, sokszor az egyetemi gyülekezet médiafelülete sem tudja követni azokat a területeket, ahol ez a korosztály él és mozog. De ez nem is cél feltétlenül. Hanem csak eszköz. Inkább a jelenlévő, egymás szemébe néző fiatalok felé érzek elhívást, azok felé, akikkel személyesen tudunk találkozni. Nem kimondott célunk, hogy nagyobb felületen befolyással legyünk tömegekre. Az elsődleges dolog úgy jelen lenni a társadalomban, hogy annak kihagyhatatlan része legyen a személyesen találkozás. Nem tartalmakat akarunk megosztani, hanem a saját életeinket egymással és Istennel. Az a benyomásom, hogy különösen megfontoltak abban, mit osztanak meg és hol, céltudatosan, eszközként használják a médiát, és sokszor találkozom „kivonulással” is a médiatér bizonyos felületeiről. Olyan személy is van a köztünk szolgáló fiatalok körében, aki aktívan, tízezres nézettséggel működtet olyan igeközpontú oldalt, amelynek a hátterében élő kommunikáció is van. Tehát ez lehet pozitív eszköz, de a médiafelületek versenyvilága nem a mi világunk.
Inkább a jelenlévő, egymás szemébe néző fiatalok felé érzek elhívást – hangsúlyozza Dávid István (jobbra) itt épp Visky András íróval
A 2021-ben megjelent Isten szótagolva című könyve rendhagyó formában íródott: igerészek, azokhoz kapcsolt magyarázatok, elmélkedések, QR-kóddal leolvasható zenék a szövegekhez, haiku formátumú fohászok. Mi volt a kiindulópont?
Egy személyes imamódról, bibliaolvasási metódusról van szó, amelynek a sajátosságait mindenképp szerettem volna átmenteni a könyvbe. Nagyon örvendtem annak, hogy Makkai Bence barátom látványtervéért felelős szerkesztőként segített, hogy olyan legyen a könyv, amilyennek megálmodtam. Azok a mondatok, azok a zenei részek, amelyeket kölcsönkap az olvasó, megnyitják az Istennel való kapcsolat különböző irányait, lehetőségeit. Maga a könyv szerkezete, kinézete, nyelvezete, a benne foglalt mondatok lehetetlenné teszik, hogy valami nagyon konkrét, dogmatikus, lekerített igazságot lehessen kiolvasni belőle. Inkább abban segít, hogy maga az olvasó keresse meg az igazsággal, az Istennel való kapcsolódás lehetőségeit. Az az izgalmas benne, hogy aki elkezdi olvasni, az nagyon könnyen el is engedi a könyvet. Nem célja magához láncolni az olvasót, hanem rávezetni, hogy találja meg a Szentírással kapcsolatos saját megértési lehetőségeit, istenkapcsolatát. Nem olyan könyv, amelyből idézni kellene, inkább teret ad, hogy megszülessenek a saját gondolataid.
Speciális imamódszerből készült multimédiás zsebkönyv
A fiatalok mennyire tudnak azonosulni ezzel az újszerű formával?
Az a visszajelzés, hogy működik. Sokan használják lelkigyakorlatos könyvként, írnak bele, gondolkoznak vele. Nem rögzített szentenciákat nyújt a könyv, és ez fontos. A benne megfogalmazottak nem bezárni szeretnének valami kívülről meghatározott dologba, hanem megnyitni valami felé. A szöveg rövidsége, nyelvi kiterítettsége az, ami elsősorban megragadja őket. A könyvben szereplő zenei rész pedig, amelyet az egyetemi gyülekezetben szolgáló egyetemisták alkottak meg, még tágabb nyelvi és tapasztalati világ felé hosszabbítja meg a könyvet. Általuk kerültek bele a QR-kóddal elérhető zenei futamok. A zenei résszel a könyv önmagán kívül került, belefolyva abba a világba, ahol a hétköznapi élet zajlik. Valaki kérdezte tőlem, hogy tényleg írtam-e egy könyvet. Nem lehet erre azt mondani, hogy igen, írtam egy könyvet, inkább azt, hogy lett egy könyv, vagy hogy van egy könyv, amelybe belevittem a látásomat, de amely sokkal több, mint az én látásom. Örülök, hogy egy egész alkotói közösség dolgozott rajta és hívta életre.
Vallás és média cikksorozat
Hogyan kommunikálható a vallás modern technológiai eszközökkel? Mennyire lehetséges a hitünk megélése a digitális kultúrán keresztül? Milyen perspektívát tud nyújtani a református identitásról egy-egy népszerű közösségimédia-oldal? Az elmúlt években az egyházak is igyekeznek élni a digitalizációs lehetőségekkel, az alkalmazkodás azonban felvet vallási kérdéseket. A digitális kultúra morális problémájáról, a benne rejlő potenciálról beszélgetünk olyan reformátusokkal, akik valamilyen újszerű médiumon keresztül képviselik a vallást a nyilvánosságban.