A fiatalok közössége hegyeket képes mozgatni

Húsz éve működnek. Hogyan látja a szervezet mai állapotát?
Tartalmas volt az elmúlt 20 év. Hálával tekinthetünk vissza erre az időszakra. Isten csodálatosan munkálkodott sok ezer fiatal szívében: adott nekik talentumokat, és megtalálták a helyüket a világban. A szervezet bizonyította, hogy hűen sáfárkodott a rá bízott drága kincsekkel; több egykori tagunk mára édesapa, édesanya, presbiter, hitoktató, vagy mint én, lelkipásztorként van jelen egy-egy gyülekezet életében. Hogy hol tartunk most? Úton vagyunk, és imádkozunk, hogy az elénk kerülő nehezebb útszakaszokon is tovább tudjunk haladni.

Elnöksége előtt is tagja volt a szervezetnek. Mit adott ez az ön számára?
2007-től kerültem a közösség vérkeringésébe. A szervezet lényegében az újjászületésem bölcsője lett. Először a Tóháti, majd a Mérce alapszervezethez tartoztam, utóbbinak egy ciklusban elnöke is lehettem. Érzésem szerint jó példája vagyok, hogy a szervezet milyen áldott eszköz volt már korábban is az Isten kezében, hiszen pontosan egy KRISZ által szervezett hétvégén adtam át életem Jézus Krisztusnak.

Lehetőségeim szerint igyekeztem minden ifjúsági alkalmon részt venni, ebben vezérelt az Isten megismerésére irányuló olthatatlan szomjúságom. Az idő előrehaladtával kiszélesedett számomra a világ, és megismerhettem hozzám hasonló fiatalokat egész Kárpátaljáról. Mindezért nem tudok eléggé hálás lenni Istennek. Felejthetetlen évek voltak ezek, és egyben meghatározták a szülőföldemhez kötődésemet.

A Sárospataki Teológiai Akadémián töltött éveim alatt kevesebb időm volt hasonló aktivitással részt venni a közösség életében, ennek ellenére soha nem szakadtam el tőlük. Miután megkezdtem gyakornoki évemet a Fornosi Református Gyülekezetben, újra kerestem a lehetőséget, hogyan kapcsolódhatok be ismét a KRISZ-be. Örömmel láttam az új tagokat: velük együtt terveztünk programokat, csendesedtünk el az ige mellett, és imádkozhattunk látásért a jövőre nézve. Az idei év tovább mélyítette bennem ezt az elköteleződést: február 19-én a huszadik évfordulót ünneplő közgyűlés megválasztott a szervezet elnökének.

Miként tekint erre a feladatra?
Vezetőnek lenni nem egyszerű. Követendő példaként kell állni a közösség előtt. Szeretném átadni a fiataloknak azt, amit annak idején én is kaptam Istentől a KRISZ közössége által. Céljaink közt szerepel minél több lelkipásztor bevonása, akik a saját gyülekezeteikben motiválják a fiatalokat, rámutatva arra, hogy a református egyháznak van olyan szervezete, amely értük van és szolgál. A küldetés egyértelmű: fiatalok elérése az evangélium által­­.

Feladataim közé tartozik más, égető szükségként jelentkező problémák megoldása is. Sajnos, a 30 éves kisbuszunk, amivel eszközöket szállítottunk alkalmainkra, használhatatlan állapotba került, így most ennek pótlása következik. További megoldást kell találnunk a KRISZ-központ belső felújítására, korszerűsítésére, valamint a fűtésrendszer átalakítására, a magas gázárak miatt. Minden téren van feladat, még akkor is, ha éppen az országban fennálló háborús konfliktus miatt a lehetőségek korlátozottak.

Milyen változásokat hozott a háború?
Több munkatárs és még több fiatal kényszerült elhagyni az országot. Nem hibáztatom őket, hiszen találkozom a valósággal: látom, hogyan próbálják begyűjteni a hadköteles korban lévő férfiakat. Ugyan sok a kérdés most mindenkiben, ezekre már megvannak a válaszok Istennél, aki lépésről lépésre vezet minket. Egyszer a háborúnak vége lesz, és talán jobban tudjuk majd értékelni a békét, biztonságot, egymást. A változó világban Isten szeretete változatlan marad. Hozzon bármit a jövő, erre a szeretetre építjük azt a lelki házat, amely sok fiatal számára otthont és menedéket jelentett.

Hogyan tudják tartani a kapcsolatot a fiatalokkal?
A KRISZ kiterjedt hálózattal rendelkezik. A vezetőség az alapszervezeti elnökeinkkel tartja a kapcsolatot. Ők pedig a helyi ifjúsági vezetőkkel és lelkészekkel. Vannak gyülekezetek, amelyekben jól működnek a foglalkozások, de akad olyan is, ahol megrekedtek az ifjúsági alkalmak. Természetesen a külföldön tartózkodó fiataljainkkal ugyancsak igyekszünk kapcsolatot tartani, számukra már programokat is tudtunk szervezni, ebben volt segítségünkre a hajdúsámsoni és a mátészalkai gyülekezet.

A szervezet legfőbb célja, hogy segítsen a fiataloknak Istenhez közelebb kerülni. Mennyire nehéz ez napjainkban?

Más nehézségek voltak régen, és más problémák vannak ma, könnyű sohasem volt. Napjainkban valódi küzdelem egy fiatal figyelmét megragadni 30-40 perces igehirdetésekkel, mert háromperces videókhoz van szokva. Az ifjak különböző élethelyzetekből, családokból jönnek, mindegyikük mást tapasztalt, ezért időt kell velük tölteni, hogy megérthessük őket.

Tavaly ősszel imaestet tartottunk Mérce alapszervezetünkben. Az igehirdetés arról a bénáról szólt, akit a barátai a háztetőt megbontva eresztettek le Jézus elé. A központi üzenet a következő volt: Jézusnak van hatalma a gyógyításra. Az alkalom alatt keresztet készítettünk, s arra a fiatalok kis cetlivel tudták felragasztani azoknak az embereknek a nevét, akiknek gyógyulásra volt szükségük. Amikor azt láttam, hogy csaknem száz fiatal áll sorba a név felragasztására, könny szökött a szemembe. „… az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5). Ezt az igét olvastam fel, ezt követően közösen imádkoztunk a cetliken felírt betegekért, és hiszem, hogy azon az estén Isten sokaknak adott gyógyulást. Csodálatos este volt.

A nehézségek ellenére milyen alkalmakra készülnek az idén?

Ha Isten megengedi, Magyarországon egy nagy KRISZ-hetet szeretnénk rendezni, amelyben az anyaországi munkatársak vállalnak jelentős szolgálatot. Kárpátalján KRISZ-tini héttel készülünk augusztusban, továbbá jelenleg is koordináljuk az Ez az a napra való eljutást a kárpátaljai fiatalok részére. A tervezés most különösen nehéz, mégis további céljaink közt szerepel októberben több imaestét megtartani, illetve decemberben közös adventi dicsőítő délutánt. Egyelőre ezeket a programokat igyekszünk előkészíteni.

Két gyermek édesapja. Mint szülő, miért látja fontosnak, hogy a fiatalok ilyen közösség tagjaivá válhassanak?
Gyermekeim ugyan még kicsik, szeretném, ha ők is megtapasztalnák: egy keresztyén közösség tagjának lenni több, mint valakivel szoros barátságban állni. Ez a fiatalokból álló közösség összefogva képes hegyeket megmozdítani, felelősséget vállalni, és áldozatokat hozni. Ha valaki a krisztusi értékrendet képviselő közösségben nő fel, értékes felnőtt lesz belőle, akiben meg lehet bízni, akinek van Istentől való látása, ezáltal pedig áldás hordozójává válik környezete számára.