A felelősség, a kihívások és a megszólítás lehetőségéről beszélgettek egyházi oktatási intézmények szakemberei a Ránk bízott ifjúság elnevezésű konferencián, a Ráday Házban. Az eseménynek a fiatalok is fontos szereplői voltak. Kisfilmekben mondták el tapasztalataikat, véleményüket arról, hogy mit várnak az egyházaktól, a közösségektől, a velük való párbeszédtől. A fórumot a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága szervezte.
Fürjes Zoltán, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében a szülők és az oktatási intézmények közötti párbeszédre helyezte a hangsúlyt a gyerekek, a fiatalok nevelésében. Kiemelte, hogy a fiatalok oktatását ránk bízta az Úr, ezért komolyan kell beszélgetni a kihívásokról, a megszólításukról. – Olyan szakembereket kértünk fel, akik maguk is az ifjak között forognak. Akik megtapasztalták ennek örömét és bánatát. Fontos, hogy a résztvevők tanuljanak egymástól és segíthessék egymást a rájuk bízott ifjúság Isten terve szerinti nevelésében – mondta a helyettes államtitkár.
Fábry Kornél, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke a fiatalok motiválását napjaink egyik legnagyobb kihívásnak nevezte. Szerinte az egyházi iskolák hangsúlyos küldetése éreztetni a fiatalokkal, hogy számítanak. Fontosnak tartja előttük is felvázolni az egyház célját, hogy miért hívja őket a keresztyénség, és mit jelent jelenlétük a közösségben. A segédpüspök kitért arra is, hogy a fiatalok megszólításának és nevelésének egyik kulcsa a hitelesség, ha tanítói, lelkészei hiteles példaként állnak előttük és kísérik őket. Fábry Kornél szerint megtartó erővel bír a fiatalok számára, ha biztonságban érzik magukat. – Ha feladattal bízzuk meg őket,akkor adjunk teret az ötleteiknek! Hiszem azt, hogy ők a legmotiváltabbak abban, hogy élhető világot kapjanak, és ahol Isten országa épül, az a világ is élhető lesz – zárta gondolatait.
Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke arról az Istentől kapott feladatról beszélt, amelyben a fiatalok nevelésével bízta meg a tanáraikat, a lelkipásztorokat és a szüleiket. A református püspök úgy fogalmazott: – Isten arra méltatott bennünket, hogy ránk bízta őket, megajándékozott minket a feladattal. Ehhez a XXI. századi fiatalok életét, a hátterüket, az őket körülvevő világot meg kell ismernünk, amely belső és külső figyelmet igényel tanáraiktól, lelki vezetőiktől és szüleiktől egyaránt. Akik a fiatalokkal foglalkoznak, azoknak meg kell ismerniük azokat az embereket, akiket rájuk bíztak. Balog Zoltán hozzáfűzte: a fiatalok tanításának, nevelésének küldetésében mi magunk is formálódunk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és embertársainkhoz.
Ezt követően három fő témát jártak körül a szakemberek a kerekasztal-beszélgetéseken, amelyeket kisfilmek előztek meg. Az alkotásokban fiatalok mondták el tapasztalataikat, véleményüket arról, hogy mit várnak az egyházaktól, a közösségektől, a velük való párbeszédtől.
Először a felelősség témájában fejtették ki véleményüket a kerekasztal résztvevői, hogy a tanároknak, lelkipásztoroknak ismerniük kell a fiatalok helyzetét, azt, hogy mi határozza meg a gondolataikat. A keresztyén értékrendet jó példával lehet megismertetni velük, hiteles személyek tanúságtételén keresztül. Minden tanítónak tanúnak is kell lennie, hangzott el. Tanáraiknak, nevelőiknek a mentálhigiénés ismeretek segíthetnek abban, hogy a 14 és 18 év közöttiek kritikus hozzáállására jól tudjanak reagálni. A résztvevők kiemelték a közösségi élet jelentőségét, amelynek alapját a lelkiségi háttér biztosíthatja az egyházi iskolákban. Biztonságot nyújthat számukra a kihívásokkal és változásokkal teli világban, amelyek könnyen elbizonytalanítják nemcsak a fiatalokat, hanem a felnőtteket is. A diákok motiválásával összefüggésben a szakemberek szintén a célok megfogalmazását emelték ki. Szó volt arról, hogy a példamutatásban a nevelőtestületeknek is ki kell venniük a részüket, ezért fontos, hogy ők is képesek legyenek közösségként működni.
A kihívásokról szóló kerekasztal-beszélgetésen a motiváció megtalálásának jelentőségét emelték ki a résztvevők. A felbomló családok okozta bizonytalanság, a közösségi média hatásai nehézséget okoznak számukra. Gyakori a szorongás, az elmagányosodás, az önértékelési problémák, a folyamatos viszonyítás másokhoz, miközben nagyobb merítést kapnak a világból, mint az előző generációk. A szakemberek szerint a fiatalok is vágynak a figyelemre, hogy meghallgassák őket. Szintén hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy merjenek feladatot bízni rájuk, akár a náluk fiatalabbak szolgálatában, főszereplői legyenek a programoknak, ebben képzés is segítse őket. A résztvevők kiemelték a gyülekezetek szerepét is, amelyekben az ificsoportoknak fontos szerepük van. A leghatásosabbnak a személyes meghívást mondták és azt, ha a fiatalok egymás invitálására csatlakoznak a csoportokhoz, mert ennek mentén lehet közösséget szervezni. Szintén előtérbe került a tanítók, lelkészek hitelessége és őszintesége. A résztvevők úgy fogalmaztak: jó az, ha meg merik osztani tanítóik a diákokkal, hogy ők is tökéletlenek, de küzdenek, hogy jobbá váljanak és formálódjanak.
A harmadik témakör a fiatalok megszólítási lehetőségeit járta körül. Szó volt az egyházak kommunikációjáról, hogy szükséges-e a különböző közösségi oldalakon a láthatóság, az üzenet közvetítése. A beszélgetés résztvevői az egészséges egyensúly megtalálására helyezték a hangsúlyt. Úgy fogalmaztak: meg kell találnunk az erősségünket, és annak segítségével evangelizálnunk kell. Egyetértettek abban, hogy a személyes megszólítás ér a legtöbbet, főleg akkor, ha a saját kortársaik hívják őket és mutatnak be közösségeket. A fiatalok vágynak arra, hogy megértsék és meghallgassák őket, hogy bizalmi légkörben érezhessék magukat és megoszthassák az ötleteiket. Fontos éreztetni velük, hogy helyük van az egyházban, amelyhez befogadó gyülekezetekre van szükség. Ha a fiatalokhoz is eljut az evangélium, akkor az egyház is képes lesz megújulni – hangzott el a konferencián.
A konferencia végén Krisztován Klaudia református lelkipásztor tett tanúságot, amelyben személyes életútja példájával megosztotta a hallgatósággal, hogyan talált hitére, és lelkipásztorként mit jelentenek számára a fiatalok. Életében és szolgálatában is fontos megtapasztalásnak nevezte, hogy Krisztus képes belépni az ember életébe a reménytelennek tűnő helyzetekben is, amely örök támaszt és vigaszt nyújt.